Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-31 / 22. szám

mely szerint „a kalocsai kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság területén levő községekre“ lett a betétszerkesztés elrendelve, kétséget hagy fenn arra nézve, hogy Halas város, mely nem tartozik az említett kir. törvényszék, „mint telekkönyvi hatóság“ területéhez, hanem önánlló telekkönyvi hatósággal bir a minisztérium által értetik-e azon községek alatt, melyekre a betét szerkesztés elrendelve van? Az ovatos előrelátást magunk részéről is indokoltnak látjuk, nehogy az előleges intézkedések a hatóság által idő előtt szükségtelenül tétessenek meg.

Május 31. _________

Diák-majalis.

— Május 26. —

Lobogó zászló, lengő árva-lányhaj, pergő dob, mosolygó türelmetlen arczok, virágfüzérek, futkosó rendezők, hangzik a „Rákóczi“ s a diák- majálfs kezdetét veszi.

— Te, hoztál-e elég czigaretta papirt?

— Szamár, vigyázz, a „Papa“ még megtalál látni, vagy ha az nem hát a „Páter.“

— Miért vigyázzak? hisz ma szabad minden, csak már a városból kiin volnánk.

Trallala lallala la . . . huzza Mendus s bum, bum . . . rántja a bőgőn Szundi: s párosán zászlósán haladnak tovább, s azon a fölszögi hosszú sugárúton, nyárfák, eperfák között a város végére ér a csapat. Itt szétoszlik, ki-ki siet előszedni az édes tiltottat, a szivart és szivarkát; a kinek nincs, csak egy slukkot könyörög, a kinek az sem jut, csak arra kéri társát, hogy legalább az orra elé fújja a füstöt.

A kettős rendek feloszlanak, az egész tömeg csoportossá alakul, a jókedv egy lépcsővel emelkedik, az éljenek szaporodnak s a karaván (nem akadémiai) halad tovább.

Künn a Sóstón már várja a társaságot a jégbe hütött sör, hogy fáradságát, melegét enyhítse, s jókedvét emelje.

A délelőtt versenyfutásokkal zajos játékokkal telik el.

A zaj csak az ebéd alatt csillapul némileg. Gsak a várva várt túrós csusza kap egy hatalmas éljent, hogy azután átalakuljon az egész csöndes tányér, pohár, villa-csörgéssé, szürcsöléssé. . .

Ebéd után sürgés-forgás, öltözködés, lampion -aggatás, vendég-várás.

Csitt .... zendül az induló . . . repül a vállszalag, piezinyke czipők érintik a kocsi-lóp ■ csőt, a kép változik. A játszó fiú sereg átalakul bámulatos korzóvá, szebbnél szebb nyári ruhák, bájos női arczocskák vonulnak el előttünk körül rajongva jövő nyári fiatal emberektől. Megzen- dül a csárdás első hangja, és azután . . . csütörtököt mond az utolsó rakéta is, а Ту atyának el fogy utolsó csirkéje s odabenn még mindig járják tiszta kipirult üde arczok, élénk kedólylyel, gond és fáradság nélkül — de csak éjfélig. Diák embernek nem dukál tovább.

Azt mondják, kissé halványabb volt ez a mulatság elődeinél. Lehet. De hogy a régi fényét el nem érte, annak bizonyára nem a szép hölgyek hiánya volt az oka. Többek között ott voltak: g.

Leány oh: Habó Ida és Irma, ualogh Mariska, Bolyó Irén (Kis-Kőrös), Csontó Juliska és Margit, Deák Vicza, Dobó Ilonka, Gönczi Irma, Hamar Erzsiké, Hodossy Linka, Hoffer Mari, Kiss Jolán, Mariska és Erzsi, Kovács Mariska (Pacsér), Korda Ilona. Juliska és Erzsiké, Langer Mariska (Kis-Kőrös), Martini Zsuzsika, Mészöly Auna és Juló, Mildschütz Adolfin (Szt.- István), Nagy Mariska, Nagy Róza, Paczolay Jolán és Erzsiké, Pázsit Erzsi, Pázsit Juliska, Pethő Mari, Pipis Ilonka, Roucsek Nelli, Szalay Irma (Kis-Kőrös). Turóczy Erzsi és Vilma, Végh Juliska, Zámbó Ida stb.

Asszonyok: Balogh Lászlóim, B. Gyurién Pálué (Kis-Kőrös), Bikádi Lászlóné, Bolyó Kál- mánné (Kis-Kőrős), Csontó Lajosné, Csontó Irma, Fritz Ferenczné, Gönczi Lajosné, özv. Hamar Pálné, Hodossy Pálné, Kiss Lászlóné, Korda Imréué, Láczai Szabó Jenőné (Szeged), Mészöly Istvánná, özv. Nagy Antalné, özv. Nagy Sán- dorné, özv. Paksi Károlyné, özv. Pázsit Antalné, Roucsek Józsefné, Schilling Edóné, Dr. Szabó Jánosnó, Szalay Imréné, özv. Tomcsányi End- róné, Tóth Imréné, Thury Józsefné, Turóczy Istvánné, Unterguts Jánosnó, Végh Istvánná, Zámbó Jánosné, Dr. Zilali Benőné, ifj. Zilah Istvánná, Zseni Mérné stb.

KUN-HALAS.

HÍREK.

— Dr. Tóth Kálmán polgármester a négy-heti fegyvergyakorlatról pénteken este — kissé megbámulva bár, de fris egészségben megérkezett, s már a tegnapi közgyűlésen ő elnökölt.

— Szilády Áron ref. lelkész tegnap Budapestre utazott a gimnázium-épület költségvetését megsürgetni, hogy a vállalkozásra a pályázat mielőbb kiírható legyen.

— A gimnázium-építés javára e héten a következők küldték adományaikat a ref. egyház gondnokságához:

Pethő József tanító és neje 20 frt. Szilágyi Benő ref. leik. Gyöinrőről 20 „ Nagy Pál Sándor birtokos 50 „

Brancs György iparos 4 „

összesen 94 frt — kr. A múlt heti kimutatás 9245 frt 34 kr.

Az eddigi ajánlatok összege 9339 frt 34 kr.

A tégla-anyagnak ingyen fuvarozását pedig újabban a következők ajánlották: Yilonya Ferencz 2000, Babos János 1000, Babos Sándor 1000. Gál Antal 1000, Gyenizse Imre 2000, Karai János 1000, Nagy Ajtai Imre 1000, Tar Imre 1000 darabot.

— Néli. Fridricli Alajos ügyvédi irodája részére a budapesti ügyvédi kamara Schilling Ede ügyvédet nevezte ki gondnokká.

— Török írók Halason, Csak a műveikről van szó. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis május 9-én tartott ülésében elhatározta, hogy lefordittatja magyar nyelvre azokat a török történeti műveket, melyek Magyarország törté netére vonatkoznak, különösen pedig a másfél százados hódoltságot tárgyalják s e munkával egyik tanárunkat, Thury Józsefet, lapunk munkatársát, bízta meg, mint olyant, a ki a török írókból már több, hazánkra vonatkozó részt fordított. Az akadémiának e határozata különben nem uj dolog; mert meghozta ezt már az ötvenes és hatvanas években is, — de ez az ügy mindekkoráig csupán határozat maradt, mert hiszen hányán foglalkoznak nálunk a török nyelvészettel és históriai irodalommal? Annál nagyobb örömmel kívánunk erőt és kedvet a tanár urnák ezen több évig tartó és több kötetre terjedő munkához!

— Esküvő. Kedden d. u. esküdött A 1t- m a n n S a m u budapesti postatiszt Holländer Aron kereskedő leányával. Sarolta kisasz- szonynval. Az esküvőn díszes nagy közönség különösen sok vidéki szép hölgy volt jelen. Ko- szoruleányok voltak: В 1 a u L u j z a k. a. Felső- Dabasrói és Schvarcz Bella k. a. Kis-Kőrösről.

— A kis betegek. Mikor a legaranyosabb idő van a futkározásra, épen akkor nyűgözi az ágyhoz az apró ártatlanságokat valami szaladó betegség. Körülbelül másfél hót óta a к a n у a r ó (vörös himlő) uralkodik a gyermekek közt. A betegség nem veszélyes jellegű; enyhe lefolyású úgy hogy az eddig hivatalosan jelzettől beteg közül csupán 1 halt meg; a többi javulóban. Mindazonáltal a hatóság megtette a kellő óviutózkedéseket: a községi és róni. kath. iskolák és a kisdedovó-intézet 14 napra bezárattak s közhírré tétetett, hogy a betegek látogatásától óvakodni kell, s hogy szellőztetés és tisztaság a bajnak legjobb orvossága.

— Halálozás. Kellner Dávid Adolf birtokos és városi képviselő f. hó 24-én, hétfőn éjjel 78 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése kedden, 26-án d. u. 1 órákor ment végbe; vidékről is számosán vettek részt az érdemes öreg polgár végtisztességén, ki az utolsó évekig buzgó és tekintélyes tagja volt a zsidó hitközségnek. — Baugó József birtokos neje szül: Babó Mária f. hó 26-án, 66 éves korában meghalt. Temetésén, — mely szerdán d. u. ment végbe, — a nagyszámú gyászoló rokonságon kívül nagy közönség vett részt.

—• Mulatság közben. Barna István polgártársunk a múlt éjjelek egyikén széles mulatságot csapott a nagy vendéglőben, érezvén a melle táján 630 forintokat. A nagyvendóglőben jelen volt ismeretlen embereket is belevonta a muriba, melynek hangulata egyre emelkedett, mig Barna uram egyszerre csak — nem érezte melle táján a 630 forintokat. A sajátságos érzés- változásról jelentést tett a rendőrségnél, mely a pénzes tárczát az egyik mulató czimboránál, Simon István apostagi lakosnál találta meg.

— Uj egylet. Az iparosok műkedvelő társaságának f. hó 28-án tartott gyűlésén hirdették ki a miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályokat. Az egylet fő czóljai: a jótékonyság, a társasólet élénkítése s az iparos ifjúság művelése. — A gyűlés hamarjában el is határozta, hogy az épülő főgimnázium javára a Sóstón majálist rendez, (nem junialist?), melyen a rendező bizottság, amint az előző években, iparkodni fog mindent megtenni, hogy a közönség minél változatosabb műsorban gyönyörködhessen.

— Az orsz.-gyűlesi képviselőválasztók névjegyzékének összeállítására a központi választmány kedden tartott ülésében Berki Antal, Zseny István és Nagy Pál tagokat küldte ki. A névjegyzék elkészültéről annak idején hirt adunk.

— Ráijesztettek. „Üsd agyon, ijeszsz' rá!“ azt tartja a közmondás, ügy látszik, ennek a közmondásnak nálunk nagyon könnyen meg lehet felelni, ha megtörténik olyan eset, a milyen a héten, hogy vasárnapi napon, fényes délben hajszolnak az ulczán és vernek halálra egy embert, a nélkül, hogy valaki a kis ujját mozdította volna a segítségére. Sőt, ha úgy igaz, amint beszélik, az oltalmat kereső üldözött előtt becsapták az ajtót egy háznál, a katholikus templom ajtajában pedig, hova szintén menekülni iparkodott, az egyházfi állotta útját és utasította vissza. Milyen irónia! A barbárnak hiresztelt hajdankorban épen a templom volt éjjel-nappal nyitva a szökevény gyilkos számára. hol bizton védve volt a vérbosszú elől, honnan őt kihurczolni nem volt szabad; — itt meg a gyilkosai elől lihegve menekülő á 1 d o- z a t előtt döngve csapódik be az Isten hajlékának ajtaja, s az egyházfi visszataszítja őt hóhérai közé, azt hívén a jámbor, hogy kötelességét teljesiti az emberszeretet vallásának szent nevében. Értesüléseink szerint az eset igy történt:

Kovács Sándor parasztlegényt két duhaj, Vida Mihály és Csonka Imre vasárnap dél-tájon az u. ii. Vörös-korcsma előtt megtámadták és botokkal ütlegelni kezdték. A megtámadott, kinél kezebeli nem volt, magát védelmezni nem bírván, futásnak eredt föl az utczán a kath. templomig. Ide beakart menekülni, de a harangozó nem bocsájtotta be. Üldözői a templom falánál kiszorították s tovább ütötték. Itt azonban újra kiszabadult valahogy kezeik közül s a parókiáénak átellenóben levő egyik házba akart bemenekülni. De az utcza-ajtóban álló fehérnép megijedt a megtépászott alaktól s bezárta orra előtt az ajtót. Ekkor Kovács visszafordult s lefelé kezdett futni az utczán, de a mint a Szt. Jánosig jutott, üldözői elérték s ütlegeikkel földre terítették. Midőn a leütött fiatal ember kábultából magához tért, volt annyi ereje, hogy hazamehetett, sőt másnap reggel még ki is ment dolgozni napszámba. Itt azonban munkaközben összerogyott s mire özvegy édes anyjához beszállították, akkorára meghalt. A kedden megejtett hivatalos bonezolás kétségtelenül kiderítette, hogy a halált a verésokozta sérülések idézték elő. Az egyik tettest Vida Mihályt hétfőn nyomban elfogták, Csonka Imre azonban körülbelöl másfél napig bujkált, mig végre szintén kézrekeritették s most mindaketlen a járásbíróság fogházában vannak. — Ők azt hozzák fel tettük indokául, hogy Kovács egyikőjüket pofon ütötte. Mások azonban, kik Kovácsot jóravaló, rendes fiatal embernek ismerték, azt beszélik, hogy már a minap bosszút Ígértek neki Vida és Csonka, a miért egy barátját, kit ők akkor megakartak verni, védelmébe fogott velők zemben. — A valódi tényállást a vizsgálat van hivatva kideríteni.

— Nem szereti az urát. Gyetvai Róza (ki most Smidt Dániel czukrásznál szolgált) ezelőtt mintegy három évvel Markovits Jánosnak esküdött örök hűséget — de csak úgy szokásból. Az esküt csak a pap diktálta, a szive nem. A vége az lett, hogy az urát ott hagyta és szolgálatba állott. Mivel testvérei ezért folyvást korholták és szemrehányásokkal illették, föltette magában, kogy ráijeszt egy kicsit az erkölcsöt prédikáló testvéreire, — s 28-ára virradóra kékkő-oldatot ivott. A korán érkezett orvosi segély azonban valószínűleg megmenti életét, mivel hogy nem is volt tettének egyéb czélja, mint a világra ráijeszteni. A világ pedig nagyon megijedt.

_________ 1891.