Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-05-31 / 22. szám
Második évfolyam. 22. szám. Halas, 1891. Május 31. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: közp. leányiskola épület. Megjeleli minden vasárnap. TÁRSADALMI HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, 3 hóra 1 frt. Nyílttól': 3 hasábos petit sor 10 kr. Az uj mérnök. Végre-valabára van mérnöke is a városnak. Ma délelőtt tette le a hivatalos esküt a közgyűlés előtt. Régen várjuk; sokat várunk tőle. Első sorban is tisztviselői kötelességének hú teljesítését. Apró-cseprő ügyes-bajos dolgai ezek a városnak s közönségének. Hétköznapi hivatalos ügyei neki; pontosan eléje írva vannak a szabályrendeletben. Közönséges vorsrift, aminek szigorú megtartása a „köz-ember“ dolga. Igaz, hogy ez esetben tevékeny közkatonára van szükség, mert másfél éves interregnum alatt a publikum szemében kicsinyesnek látszó mérnök-hivatali teendők összehalmozódtak, felszaporodtak, úgy, hogy hova-tovább nagyobb-nagyobb erőfeszítésbe kerül azoknak haladéktalan rendbe hozása, — Darabig olyanforma lesz az uj mérnök helyzete, mint a kora tavaszi napsugáré : — meleg tevékenységét először az akadékos jégkéreg fel- olvasztására muszáj vesztegetnie, hogy hozzá foghasson áldást árasztó, uj életet fakasztó, működéséhez: nagyobb szabású reform terveihez. Mert ilyenekben nem fog szükséget látni itt nálunk az uj mérnök, ne féljen. Még ha nem akarná is olyan eszméken A „KM-HALAS“ TÁRCZÁJA. Püspöki napok Halason a század elején. Érdekes ezeken a friss napokon azokra a régi napokra visszaemlékeznünk reformátusoknak és katholikusoknak egyaránt. Két rövid esztendő lefolyása alatt két ilyen emlékezetes ünnepe jutott ki városunknak akkoriban: egyik 1808-ban. másik 1810-ben. Egyik a református, másik a katholikus atyafiakat illetvén ugyan legközvetlenebbül, mindazonáltal az egész városnak — akkor mindösszevéve 9000 főnyi — lakosságát gyulasztotta örömre és hozta közelebb egymáshoz felekezetet nem ismerő testvéri szere tetben. A reformátusoké ugyan jelentőségben akkor egy ranggal föllyebb állt még a mostani ünnepségek fölött is annyiban, amennyiben nem a püspök jött Halasra Halast látni, hanem inkább messzi vidék eleje szine java sereglett ide halasi pnispölt látására és tiszteletére. Halasi ember, halasi pap volt akkor a dunamellóki reformátusok püspöke, még pedig nem más, mint főtisztelendő Torraássy János ur, ez a nagyhivű tudós férfiú, akit ezelőtt 83 esztendővel, az esztendőben is épen ezeknek a most folyó napoknak egyikén — 1808. május 22-én — szenteltek fel itt — itthon — superinten- denssó, a városnak méltó büszkeségére és örömére; aminek külső kimutatásában nem is fukarkodott a lakosság akkor sem, részesítvén, magokat és az összegyűlemlett vendégeket mindenféle szép ünnepségekben és „a déli gazdag ebédtől fogva másnap reggelig táncz és törni a fejét: önkéntelenül eszi be ötlené- nek; még ha nem keresné is hozzájuk a tárgyat: váratlanul szerűibe tűnnének. Csak egyszer kell végig kocsiznia Halas (gúnyból keresztelt) „sugár utczáinhogy szépészeti érzéke előtt követőleg lépjen fel egyes város részek erélyes rendezésének korszerű eszméje, kívánatos újjá alakításának immár haladéktalan követelménye. Mert jók lehettek azok a zsák ut- czák őseinknek ; megbecsülhetlenek, sőt nélkülözhetlen védművekül szolgáltak a Sanyarú-sarok és a Tabán sutlikai a rácz-tárnadások régmúlt századaiban. De ma már feleslegesek és — ruták; sőt egymás hegyibe — hátára. halmozott nádas épületeikkel határozottan tűzveszélyesek is, Épen ilyen ments-váraként szerepelt a tatár-török martalócz-világ kunjainak a várost még ma-napság is csaknem körülfolyó mocsaras posványos nádas. Remélem mindenkivel egy véleményen leszek, mikor azt állítom, hogy ma már ez a fertő nem a mi véd-sánczunk többé, hanem ellenségeinké. Ma az ellenfél nem nyíllal lövöldözne át felénk a kerektó túlsó feléről, hanem kilométerekre hordó röppentyűkkel gyújtaná fel nádas viskóinkat. Ma tehát egy kis áthamuzsika zengedezósek alatt tartott vendégeskedésben.“ Hasonlóképen egygyó forrt a város polgársága lelkes közörömben, mikor két évvel később — 1810. junius 16-án — móltóságos váczi püspök: Kálmánházy László ur őnagysága bérmáló kőrútjában a katholikus híveket szerencséltetvén : tiszteletére egy szívvel lélekkel való süni éljen kiáltások között ürítették „jó borral telt poharaikat“ a mindkét részen való hívok nagyjai — kicsinyjel. Ezeknek a szép napoknak emlékeit egyébiránt városunknak akkortájt ékes pennája krónikás nótáriusa, a városi protokolum lapjain, a következő szórnl-szóra vett feljegyzéseiben örö- kitó meg a késő utókor számára. „E városbeli helvétziai vallástételt tartó gyülekezet praedikátora főtiszt. Tormássy János ur, a Dunamelyéki egyházi megyének, itt nálunk tartatott közönséges gyűlésében, május 22. napján superintendensnek íelszenteltetvén, az e végre ide gyülekezett számos egyházi és világi uraknak illendően való fogadások, szállással és étellel való aecomodatiojok iránt a magistratus minden kitelhető jó rendeléseket megtett. A tek. hármas megyéknek főkapitányát, cs. k. tanácsos és aranysarkantyús vitéz móltóságos Ra- pini Steőszel József ő nagyságát, a megyéknek nagyobb részt akármi vallásit tisztje,ivei együtt meghívta, a gyűléshez tartozó világi és egyházi urak köszöntésekre deputatiókat rendelt; eleibek a Pirtói vendégfogadóig díszesen felöltözött s felfegyverkezett helybeli 17 lovagló ifjakat küldött, és azok által bevezettette; itt helybe a város és a vendégek nagyjait megvendégelte, tánezos muzsikával mulattatta, egyszóval minjitni való pocséta meg nem véd támadóink haragjától. Mig másrészt ez a rothadt anyagos, bűzös terrenum örök meleg ágyat készít legfélelmetesebb megtáma- dóink összeszámlálhatlan milliárdszorozott bilióinak: — a mérges baktériumok különféle fajának. Ez csak az igazi ellenség. És annál veszedelmesebb, mert nem mutatja magát, nem ismerjük, nem is védekezhetünk ellene. A tó-fenék szerves hulladékain alkot egy láthatlan kis világot. Onnan repül szerte az észrevehetetlen pórusok szárnyain. Alattomosan tör ránk. Rothadása ádáz és — jobbadán halálos. Még a legerőtlenebb faj, a malária is kiszipolyozza az életadó vért, az el- senyvesztett tagokból. Torok-gyik, difte- ritisz ártatlan gyermekeink ezreit fojtogatják meg könyörtelenül. A legvirulóbb élettől duzzadó arcz kékül halálra irgalmatlan szorításuktól. — Es ez Így vau minden tavaszon. A dermedet-oldó napsugár e gyilkos mérgekbe leheli az első életet. S az ő ébredésük nekünk halál. Tífusz, himlő, patics, kolera megszedi nálunk áldozatait rendre, akadálytalanul. Mi pedig még csak nem is védekezhetünk ellenük, el sem futhatunk előlük; hisz' ide vagyunk építkezve főhadi-szálládent elkövetett, a mit az ily ritka és örvendetes történet, úgy a személyeknek nagysága s tiszteletessége, a méltó tisztesség megadására törekedő várostól várhatott és tőle kitelhetett. Lásd ennek bővebb leírását a reformata eklézsia írásai között. “ A római katholikus püspök látogatásáról pedig emlékezet okáért ezek vannak írva az 1810-iki protoeollumnak 199-ik száma alatt: „Junius 16-kán móltóságos váczi püspök Kálmánházy László ő nagysága Majsáról ide Halasra jővén, ezen útjában a Harkai határon két deputátusok és 12 lovas insurgensek formaruhában eleibe mentek és megköszöntvón, a városba bekisórtetett, és a parochián palat, asessor Péter Fereucz ur által ékes dictióval megtiszteltetett; ennek következésében ő méltósága más nap reggel, a sz. misének kiszolgáltatása után, az újonnan ide rendelt tiszt. Ladányi István urat helybeli plebánusnak főtiszt, kanonok Balogh István ur által beiktattatni méltó/,tatott; azután a kiket szükséges volt. a bérmálás szentségével megerősítette; következvén az ebéd, azután a szent egyházakat, mind két részről való paro- elnákat, oskolákat és a tanácsházat meglátogatni, ésekkópen atyai áldását és kegyességét szivünkbe csepegtetni és beoltani méltóztatott; következett 18-dik júniusba reggel Dorosmára elmenvón, az insurgensek és két deputátusok által elkisértetett és ő méltósága a városi tanácsiránt nem csak megelégedését kijelentette, hanem szives köszönetét is mondott, és adandó alkalmatossággal kegyes pártfogását velünk éreztetni megajánlotta. A mely örvendetes napnak emlékezete a maradók emlékezetére ide bejegyeztetett “ közi; —zs—
