Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-19 / 16. szám

KUN-HALAS. 1891. fölhangzó éljenzésből következtetve, a többség az indítványt elfogadja s egyúttal bizottságot kül­dött az alispánért, ki nehány perez múlva aztán a közgyűlés éljenzése között foglalta el a helyét, köszönetét mondván a bizalomért, a melyet iránta a közgyűlés nyilvánított, egyúttal kijelent­vén, hogy e bizalom előtt meghajlik s határoza­tának ellenére továbbra is marad alispán. (Zajos éljenzés.) — A Dobó-kerti gurigatársaság ma d. u. 4 órakor tartja saját helyiségében közgyű­lését, melyre az elnökség ez utón hívja meg a társulat t. tagjait. — Tárgyak: 1. Pénztári számadás megvizsgálása. 2. A tisztviselői kar választása. B. A t a g d i j megállapítása. Eset­leg egyéb indítványok. — A közgyűlés most már tekintet nélkül a megjelenők számára hatá­rozatképes lesz. Azonban reméljük, hogy ha csak szép idő lesz, a tagok nagy számmal lógnak megjelenni. — A kereskedelmi és iparkamara két kültagjának választása holnap, f. hó 20-án ejtetik meg. Egyik a kereskedők közül, a másik az iparosok közül választandó. A választás veze­tésére Fritz Péter kamarai titkár küldetett ki. — Az ujonezozás. A boltbeli bokréták ára rohamosan emelkedett a héten a halasi bör­zén. A melyik legény csak életmagot érzett a szive körül, az mind készen vitte a mándlizseb- ben a bokrétát a vizitációra, hogy ez a kalap mellé biggyesztessék — ott melegiben. A so­rozó bizottság Tronner Alfréd csász. és kir. őrnagy és Gergely József honvédszázados elnök­lete alatt csütörtökön az I. II., pénteken a III. korosztállyal végzett. A 288 védköteles közül besoroztak 35-öt, és pedig az I. korosztálybeli 125 közül 12-őt, a II. korosztálybeli 101 közül 14-et, a III. korosztálybeli 62 közül 9-et. Tehát fölfelémenőleg vették szigorúbban, a fiataljával ráérnek spekulálni. Mivelhogy csak most . . . „zsindelyezik a kaszárnya tetejét“, azujonczokat nem is vihetik el októberig; addig hadd feszítse keblüket az öntudat, azután meg a -— — „habt acht!“ — A zsidó hitközségnek — mint em­lítettük — hétfőn d. u. kellett volna közgyűlést tartani, de mivel a tagok kellő számban meg nem jelentek, nem volt megtartható, s újabb összehívás válik szükségessé. — A püspök látogatás alkalmára meg­újítandó keresztelő kanna költségeire újabban adakozott: Topán István 1 frtot. — Keczel-bajai vasút. A kereskede­lemügyi miniszter megadta az előmunkálati engedélyt Linder György országgyűlési kép­viselőnek, Berónyi László hirlapirónak és Pom- péry Elemér mérnöknek Keczeltől — Császártöltés, Hajós, Nádudvar, Siikösd, Csanád és Szt-István községek határainak érintésével Április 19. _________________________ Egyszer egy ember jött a khodsához, hogy elkérje a szamarát, de a kodsa, nem akarván oda adni, azt mondta, hogy nincs otthon a sza­mara. De alig mondta ki ezt a megtagadó vála­szát, a szamár elkezdett ordítani az istállóban. „Ej, khodsa, —- mondja a kérő. — te azt mon­dod, hogy nincs itthon s ime hallom az ordítá­sát“. „Milyen különös ember vagy te, — vála­szol a khodsa, — annak a szamárnak hiszesz, nekem pedig ősz szakálu embernek nem hiszesz“. A kodsa egyszer belopózkodott egy kertbe, s az ott talált sárga és vörös répát fölszaggatván, részint zsákjába, részint keblébe rakta. Azonban a kertész rajta érte a lopáson és kérdezte tőle, hogy mit keres itt? „Az imént igen nagy szél fújt s az bedobott ebbe a kertbe“, válaszold a kodsa. „Igen ám. de ezeket a répákat ki szag­gatta föl?“ faggatta tovább a kertész. „Mint­hogy a szél nagyon hevesen fújt — magyarázd a tolvaj — engem ide-oda dobált, s a mihez csak kapaszkodtam, kezemben maradt“. — „T)e hát aztán ki rakta zsákba őket?“ — „Hiszen ón is épen azon gondolkoztam mikor te jöttél“, felelt a furfangos khodsa. Egyszer valaki jött a khodsához és szama­rát kérte tőle. „Várj csak, — monda a khodsa, — előbb hadd beszéljek a szamarammal, ha lesz neki kedve odaadom“. Bemegy az istállóba s mikor kevés idő múlva kijön, azt mondja a ké­rőnek: „A szamárnak nincs kedve elmenni s egyszersmind azt mondta nekem : mikor engem valakinek odaadsz, mindig üti a fülemet és szidja a feleségedet“. — Bajáig vezetendő helyiérdekű vasút­vonalra.-— Kalocsai vásár. Ma és holnap Kalo­csán pótvásár tartatik a márczius 16— 17-ikére kitűzve volt, de az árviz-veszóly miatt elmaradt vásár helyett. — Tázlár községiben f. hó 23-án, csü­törtökön lesz az általános tisztujitás. A tegnapi estély. — Műkedvelő előadás. — A női báj varázsa, tettrekész férfiak ügyes­sége, virtuozitása, amaz esték egyikóvó tették a tegnapit, melyek épen ritkaságuknál fogva ma­radnak emlékezetesek. Szin és illat a teremben! Lebilincselő kedvesség, kedvre izgató bravúr a színpadon! ez volt a jellege az estélynek. A teremben az intelligencia teljes szám­ban képviselve volt. Hogy a szépnem többség­ben volt, azt már akkor is láttuk, mielőtt a színpad lámpasorát (melyről előbb elfeledkez­tek) meggyujtották. — „Várjon egy kissé!“ szólt be a kortinahuzónak egy jókedvű ur a nézőtérről a közönsög derültsége közt. De végre meggyulladtak a lámpák, ( a fi­atal rendezőknek volt tüzűk) és a függöny fel­gördült. És előttünk állott a „Kék szoba“ és В a b ó János ur, a János, hivatalszolgája Kondor Aurél vizsgálóbírónak, a kit a másik János, Kesztler János ur személyesített. Tapssal üdvözölte a közönség őket (valamint később valamennyi föllépő szereplőt), mely tapsra a János jovialis flegmával hajtotta meg magát: „Tudomásul vétetik“. — A két János ur egészen elemében volt, s flott játékukkal előkészí­tették a hangulatot Vajkayné fölléptéhez, kit Hama r E r z s i к e, maga a megtestesült báj és iidesóg, elragadó szeretetremóltósággal ját­szott. A legnagyobb meglepetést Dr. Kálmán Laczi szerepében Dr. Tomcsányi László szerezte a nézőknek. Non-plus-ultra gigerli jel­mezében olyan fesztelenül mozgott a deszkákon, mintha arra termett volna, s örökéletében ez lett volna a „prakszisa“. A másik darabban, „Erneszt“-ben a két kedves menyecske, Mészöly J u 1 ó és Tú­ró c z у Erzsiké kisasszonyok meglepő ügyességet fejtettek ki, s ügyes, kedves alakitá­Egy éjjel azt álmodta a khodsa, hogy kilencz pénzt tettek kezébe. IMrtólvoskodni akarván, azt mondja: „tiz pénz voltál“ s később ismét: „tizenkilencz pénz voltál“. Azután föl- ébred és látja, hogy semmi sincs a kezében. Szemeit újra behunyja, kezeit kinyújtja és mondja: „Add ide hát legalább azt a kilenczet“. Egyszer a khodsa kölcsön kért a szom­szédjától egy üstöt s mikor visszavitte gazdájá­nak, egy kisebb üstöt tett bele. „Hát ez micsoda üst benne?“ kérdi a szomszéd. „Az üstöd meg­ellett“, világositá fel a khodsa és az ember el­fogadta a kisebb üstöt is. Nehány nap múlva ismét elkérte a khodsa az üstöt, de nem vitte vissza. A szomszéd tehát elment visszakérni az üstjét. „Az isten tartson meg téged, — mondja a khodsa, — az üst megdöglött“. — „Hogy lehet az, hogy az üst megdöglik?“ kérdi a szomszéd. „Azt elhitted, — válaszol a khodsa, — hogy az üst megellett s azt nem akarod elhinni, hogy megdöglött?“ Egy nap a khodsa felesége, bosszúból for­rón adta föl a levest, azonban megfeledkezvén róla, hogy nagyon meleg, hirtelen bevett egy kanállal s az égetés miatt könyek peregtek sze­méből. „Mi bajod, — kérdi a khodsa, — talán forró volt a leves?“ „Nem, — feleli az asszony, — az jutott eszembe, hogy szegény megboldo­gult anyám nagyon szerette a levest, azért sírok“- A khodsa elhitte s ő is lenyelt egy kanállal, de megégetvén száját, szintén sírni kezdett „Hát neked mi bajod?“ — kérdezi felesége. „Azért sírok, hogy anyád meghalt és te megmaradtál“. Thúry József. sukkal nemcsak férjeiket ejtették tévedésbe, ha­nem a közönséget is, mely született színésznő­ket vélt maga előtt látni. Babó János ur, az ezredes nagybácsi szerepébe mintha csak úgy lett volna beleteremtve.A férjek szerepei Török István és ifj. Mészöly István urak kezeikben voltak; előbbi elegáns könnyed játé­kával, az utóbbi jól eltalált félszegségóvel s tö­kéletes maszkjával mulattattak. A mulatság főrészét e darabban a ezimszerep személyesitője Dékáni Árpád ur szerezte, olyan sikamló fürgeséggel szökelni a színpadon csakis maga a rendező lehetett képes. Komornik-kosztümjén meglátszott, hogy festő komponálta és öltötte magára. Dr. Tomcsányi mint pinezór e darabban ! no; képzelhetik azt a derültséget. Végre, de nem utoljára, az est fénypontja, Kriegner Kálmánná urhölgy éneke, mely a két vígjáték szünet-közét töltötte ki. Eiadó taps fogadta, mikor Dr. Tomcsányi László karján a színpadra lépett. Valóban tüneményes szép jelenség volt. Balogh László zenetanár a zongorához ült s megcsendültek a Hamlet ope­rából Ophelia nagy áriájának akkordjai és meg- zendült az a kellemes alt hang. átrezegve a hallgatók lelkén. Perczekig tartó taps hangzott fel a ballada briliáns elóneklése után, mire a műkedvelő művésznő népdalokra gyújtott, fel­villanyozva a műórtő közönséget. Mondanunk sem kell, hogy a szereplőknek zajos és tüntető tapssal fejezte ki a közönség háláját a valódi műélvezetért. S hogy a hölgyek­nek remek bokrétákat nyújtottak a színpadra, az ép oly magátol értődő, mint az, hogy az előadást követő táncz fényesen sikerült. Midőn e sorokat Írjuk, még csak kezdetén van a vigalom, s az abban résztvevők bizonyára álmosabban fogják olvasni e referádát, mint a hogy mi írjuk — a végét. * A jelenvolt hölgyek névsorát a következő­leg sikerült összeállítanunk: Asszonyok: Kriegner Kálmánná, özv. Sztupa Györgyné, Török Istvánná, Péter Dénesné, Babó Jánosné, Berki Antalné, özv. Bulcsú Károlyné, özv. Gyárfás Istvánná, Zseny Mórné, Turóozy Istvánná, özv. Gál Lajosné, Péter Kálmánná, özv. Haupt Gázáué, özv. Frídrich Sándorné, Schilling Edéné, Csontó Lajosné, Csontó Irma, Kiss Lászlóná, Balogh Lászlóué, özv. Hamar Pálné, Dr. Babó Mihályné, özv. Dr. Faragóné Farkas Ilona, Török Elekué, özv. Dr. Sass Elemérnó, Bibó Györgyné, Bikády Lászlóná, Dr. Dobó Menyhértné, özv. Kurka Ferenczné, Ilirháger Károlyné, Korda Iinréné, Roucsek Józsefné, Végli Istvánná, Győrfy Józsefné, Payer Józsefné, özv. Dr. Molnár Istvánná, Papp Mihályné, Stimakovits Istvánná, Thúry Józsefné, Hodossy Pálné, Dr. Szabó Jánosné, Pethő Józsefné, Szalai Imréné, Imreh Lajosné, Bornemisza Benőné, Tóth Imréné, Kémeri Gyulámé, Pázsit Istvánné, Babó Sándor épitészné, László Zsuzsán na, Zámbó Jánosné, özv. Dr. Pázsit Antalné, Hováncsek Jánosné, Kupa Lászlóná, Karó Imréné, Rébék Lajosné, Szathmáry Sándorné, Szabó G. Istvánné, Gaál Jolánta. özv. Kovács Imréné, özv. Nagy Ferenczné, Beck Miksáné, Tóth Mihályné, Szüle Lajosné, stb. Leányok: Hamar Erzsiké, Mészöly Anna és Juló, Turóczy Erzsiké és Vilma, Mészöly Berta, Babó Ida és Irma, Eeimholcz Kornélia, Bulcsú Viola, Csonté Juliska és Margit, Kiss Jolán és Mariska, Balogh Mariska, Bibó Ida, Kornélia és Vilma, Végli Juliska, Benyák Ida, Paezolay Jolán és Erzsiké, Zámbó Ida, Hoffer Mari, Hodossy Liuka, Pázsit Erzsiké, Pázsit Juliska, Hirháger Lucza, Kémeri Ida és Tini, Rébék Zsuzsóka, Gál Tériké, Babé Mariska, Pethő Mariska, Hofmeister Julia, Hof moister Julia és Lujza. Zseny Margit, stb. FölttHizettek: Kriegner Kálmán 6 frt, Kellner Samu 1 frt, N. N. 1 frt, Bikádi László 1 frt, Práger Lipót 2 frt, Thury József 1 frt, Tóth Mihályné Nyári Anna 1 frt, „Kun-Halas“ szerkesztősége 4 frt, Tronner Alfréd őrnagy 5 frt, Dr. Deák Mihály ezredorvos 3 frt, Dr. Szarnia ezredorvos 3 frt, A sorozó bizottságból két tiszt 2 frt, Deutsch Samu 2 frt, Dr. Tomesányi László 2 frt. N. N. 2 frt, Kovács Károly 2 frt, Dr. Farkas Imre 5 frt, Farkas Dezső 1 frt, Szüle Lajos 4 frt, Ferencsik Károly 40 kr., Paál Géza 1 frt. Tiszta jövedelem 200 írton felül marad a gimnázium-építés ezéljára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom