Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-01 / 9. szám
Márczius 1. KUN-HALAS. utasítva lett. Mikor a megye e határozata leérkezett, a közgyűlés ez állás betöltését függőben hagyta a szabályrendelet átdolgozásáig, s mivel a szabályrendelet munkában volt, s a tervezet beterjesztését, tárgyalását ez óv elejére várhatta a képviselő-testület, az ellenőr fizetése már ez évi költségvetésbe föl is vetetett. — Kéri tehát a közgyűlést, hogy ez állásra nézve intézkedjék. Kolozsváry Kiss István meg van győződve arról, hogy az ellenőr szükséges. Azonban tehintetbe kell venni, hogy mi most felterjesztjük a megyéhez e határozatot, mely- lyel a szabályrendeletet levesszük a napirendről, hvzzájárulás végett. Hátha a megye nem hagyja jóvá e határozatot, s utasítja a várost a szabály- rendelet tárgyalására? Miért csináljunk most fölösleges munkát, hagyjuk függőben ez állás betöltését, mig a megye a fölterjesztés tárgyában nem intézkedik. Dr. Babó Mihály megjegyzi, hogy miután a tervezetet már levette a gyűlés a napirendről, ez a gyűlés e tárgyban most nem határozhat, mert ez állás kérdése lényegileg szabályrendeleti intézkedést képez. Véleménye szerint meg kellene bizni az elnököt, hogy má sik gyűlés napirendjére tűzze ki mert azon a gyűlésen már nem mint a szabályrendelet átdolgozásának, hanem mint módosításának a kérdése lenne tárgyalható. Gyulai István szerint Péter Kálmán pénztárnok ur olyan becsületes ember, hogy a mellé ellenőr nem kell. G á 1 Lajos tisztában van vele, hogy nem lesz népszerű, a mit mondani akar, de 6 neki sohasem volt czélja, hogy tetszést arasson, hanem csak az, hogy képviselői kötelességéhez képest az igazságnak szolgáljon. — Most mióta a pénztárakat vizsgálja többed magával, meggyőződött, hogy milyen igazságtalan a törvény, mikor az elöljáróságot teszi felelőssé a pénz kezelésért ott ahol ellenőr nies. A pénzkezelés ekkora városban olyan bonyolult, hogy teljes lehetetlenség annak a részletes ellenőrzését akár a polgármestertől, akár a főjegyzőtől kívánni. — Midőn arról van szó, hogy ellenőrt állítunk, ez nem azt jelenti, hogy Péter Kálmán ur személye mellé állítjuk, hanem felállítjuk azt a pónztárnoki állás mellé. A mostani pónztár- nokon is megeshetik valami emberi dolog, pl. megbetegszik, ki veszi át akkor az állását a maga felelősségére. Épen a pónztárnok kedvéért méltánytalanság hivánni, hogy ő maga viseljen olyan óriási felelősséget. Az ellenőri állás szükséges, azonban csatlakozik Kolozsváry indítványához. Vári Szabó István szerint nem méltó a képviselő-testülethez, hogy ha egy állást szükségesnek tart, annak felállítását huzza, halasz- sza. Ez megboszulja magát,mert a felsőbb hatóság kényszeríteni fogja a várost ez állás szervezésére. Ha azt mondanák ki, hogy szükségesnek nem tartják, ezt értené, de a halogatással nem érthet egyet. Dr. Dobó Menyhért azt hallja hangoztatni, hogy szükség van az állásra, ez benne is van a szabályrendeletben; de ha benne nem volna is, ő hangoztatná, hogy ellenőr kell, mert e nélkül nem .lehet követelni a felelősséget. Mindenki csak örül annak, hogy megadatik neki a mód, kogy a felelőssége nagy terhén könnyit- hessen. így nyilatkozott mindenki eddig, — de ebből nem az következik, hogy miután kell, hagyjuk el a fölállítását bizonytalan időre. Ő a mellett van, hogy ez állás ügyében hozassák határozat akár most, akár egy legközelebbi közgyűlésen. Schilling Ede is szükségesnek tartja az ellenőri állást, de azért csatlakozik Kolozsváry halasztási indítványához. Balázs Imre azt tartja, hogy miután annyira napirenden vannak országszerte a sikkasztások, hogy talán_ már módi is: ellenőrre igenis szükség van. Ő a mellett nyilatkozik, hogy egy újabb közgyűlésnek kisárólagosan ez tűzessék ki napirendjére. A közgyűlés többsége is e nézet felé hajlott, s igy a polgármester határozatul kimondta, hogy a legközelebb tartandó közgyűlés napirendjére első tárgyul fog kitűzetni az ellenőri állás szervezésének kérdése. Kovács Imre nyugdíjügye. Kovács Imre nyugalmazott tanító az iránt folyamodik, hogy mivel ő neki az ismétlő iskolában való tanításért 100 írt külön rendes fizetése volt, a nyugdija még a lakbér és kertilletményre eső 100 frt levonása után is 440 írtban állapítandó meg, melyből 340 frt esik a város terhére; kéri ez összeg folyóvá tételét. Di-. Babó Mihály előadja, hogy a képviselő-testület a múlt évben kimondotta, hogy mivel meghagyta a miniszter a 840 frt folyóvá tételét, ezt folyóvá is teszi, de egyúttal felter- tést is tesz a miniszterhez, hogy a lakbér és kertilletmény czimén 100 frt leszámítandó. Persze a képviselő-testület akkor nem számította azt, hogy Kovács Imrének külön 100 frt fizetése is volt az ismétlők tanításáért. Mivel a kérés jogos, ez megadandó; a mi különben tényleg ama múlt évi határozat alapján meg is történt, a költségvetésbe a 340 frt fel is vétetett, s most folyóvá is van téve. Schilling Ede hasonlóképen jogosnak tartja a kérelmet. Gyulai István nem fogadja el e 100 frt nyugdíj emelést; mért nem szolgált haláláig, mint Hetesi ur. Ifj. Mészöly István (közbeszól) Persze, mért nem nyugdijaztatja magát halála után! Sándor Imre: Meggyőződött arról, hogy e 100 frt is törvényes fizetése volt Kovács Imrének, ezért folyóvá teendő részére. De mivel látja, hogy ellenzői is akadnak, kéri a szavazást elrendelni. Id. Gyenizse Antal emlékeztet arra, hogy a miniszter ez ügyben olyan értelmű rendeletet hozott, mely szerint Kovács Imrének nyugdij-igónye csak akkor van, ha máshonnan rendes fizetést nem húz. Az egyháznál ő alkalmazva van, kérdés, huz-e ott rendes fizetést vagy nem. Kolozsváry Kiss István erre megjegyzi, hogy az egyház már kijelentette, hogy Kovács Imre nála nem rendes hivatalnok Ez az egész nyugdijmozgalom nem Kovács Imre ellen volt intézve, hanem az elvért folytatott küzdelem volt, — következménye annak a szerencsétlen alkunak, melyet az iskola átvétele alkalmával a város az egyházzal kötött. Miután a törvény alapján a miniszter elrendelte a nyugdíj kiszolgáltatását, ellene tenni nem lehet. De any- nyit elvárt volna az egyháztól, hogy ha nyugdijt nem ád is volt tanítójának, most legalább rendes hivatalnokának elismerje. Schilling Éde szerint az eklézsiát nem kellene bántani, van annak elég terhe — a mellett az 50 kros fejadó mellett. Kolozsváry: Miért tették politikából 50 krajczárra, mért nem hagyták, mint azelőtt volt? F a z e к a s József figyelmezteti a közgyűlést arra, hogy a tanítók között nagyon sokan gyakran változtatják helyeiket; vándorolnak egyik iskolából másik község iskolájába; megeshetik tehát, hogy a tanítót a nyugdíjaztatás szüksége olyan községben éri el, melyben pl. csak 3—4 éve szolgál, holott azelőtt évtizedeken át más községek iskoláiban működött. Ilyen fölmerült esetekben kérdést intéztek a miniszterhez, kérvényeztek az országgyűlésnél, de elvileg kimondatott, hogy az a község tartozik a nyugdijat viselni, melynél a tanító legutóbb szolgált, így áll ebben az esetben is; a város tartozik a nyugdijat viselni. Végre a határozat az lett, hogy a kérvény pótlólag fölterjesztetik a miniszterhez. Néhány elnöki bejelentés tudomásul vétele után a gyűlés ebéd táján véget ért. HÍREK. — Buffet a kaszinóban. Az úri kaszinónak nehány fiatalabb tagja föleleveniteni kívánja azt a régebbi helyes berendezést, hogy a kaszinóban a tagok s esetleges vendégek számára ételek, italok legyenek kiszolgálhatok. A csütörtökön este tartott választmányi ülés foglalkozott e tárgygyal, s azt határozta, hogy a mához egy hétre, m á r c z i u s 8-ára egybehívandó közgyűlés elé pártolóing terjeszti az indítványt. — Esküvő. Kedden múlt hó 24-én d. e. 11 órakor tartotta esküvőjét Figura István birtokos legifjabb leánya, Zsuzsika Nagy V. Sz. Lajos birtokossal. Koszoruleányok voltak: Szalai Mariska és Balázs Mariska. Násznagyokként Schilling Ede és Józsa István szerepeltek. Nagy és díszes násznép volt jelen az esküvőn melyet igazi magyaros, egész másnapig tartó mulatság követett. A menyegzőben részt vett úri nép valódi gyönyörűséggel beszól az élvezetes lakziról, s a gazda-leányok szépségéről. 1891. — „Vadat és halat s mi jó falat szemszájnak kellemes, azt láthatunk, de extra kell: s z e 1 i d vad és nemes“ ... Arany Jánosnak a versét igy variálva gondolhatta magában a vadásztársaság ma egy hete tartott gyűlésén. Sándor Imre elnök ugyanis beterjesztette a múlt évről szóló számadást, mely 100 forintot meghaladó fölösleget tüntet ki. Énnek a hovaforditása iránt kifejlett értekezés közben merült fel az az eszme, hogy a fehértói erdőbe őzeket és fáczánokat telepítsenek. Az eszme lelkes viszhangra talált, s a társaság nehány tagját megbízták, hogy a „tenyészőzek“ és fáczánok honnan való beszerzése iránt lépéseket tegyenek. — Üdvözöljük életrevaló sportkörünknek e nemes vad-szándékát. — A rom. kath. égj háztanács ma egy hete, febr. 22-én gyűlést tartott, melyen Szentpéteri László egyház-adópénztárnok bemutatta a múlt évről szóló adószedői számadását, s a hitközségi alapítványokról készített kimutatást. Ezek megvizsgálására kiküldettek : id. Halász Perenez, Bernáth Károly, Kriegner Kálmán, Györffy József, Szabó Z. László, Varga Lukács és Babenyeez Cs. Perenez egyháztanácsosok. — E bizottság febr. 26-án az adószedői és a külső pénztári számadásokat felülvizsgálván, rendben találta s az 1890. évre szóló fölmentést Szentpéteri László egyház-adószedőnek, Árvái Imre egyház-gondnoknak és id. Ónodi János volt gondnoknak megadatni véleményezi. — Halálozás. A rom. kath. iskola egy jeles fiatal tanítóját vesztette Romzsa Gyula személyében, ki múlt hó 24-én, kedden d. u. 2 órakor halt meg a budapesti Rókus-kórház- ban. A boldogult még csak 34 éves volt; a tüdő- vész ragadta el ilyen fiatalon. A rajta megkisór- lett Koch-féle injekciók nem használtak többé, mert nagyon idült volt már a betegsége. — Köszönetnyilvánítás. Pölkérettünk a következő sorok közlésére : El nem mulaszthatjuk elismerésünket nyilvánosan kifejezni Kriegner Kálmán gyógyszerész urnák azon emberbaráti tettéért, hogy boldogult kartársunk Romzsa Gyula kifizetetlen számláját az elhunyt rokonainak önszántából elengedni szives volt. A rom. kath. tanítói kar. — A polgári olvasókor e sorokat küldte be lapunknak: A műkedvelő iparos ifjúságnak a kör iránt tanúsított ama szivessé- geért, hogy a könyvtár javára a legutóbbi műkedvelő-előadás jövedelméből 20 irtot ajándékozott, köszönetét nyilvánítja a kör elnöksége. — Az állami ménlovak e héten megérkeztek, s ma kezdik meg a lótenyésztés előmozdítását. A takarékpénztár közgyűlése. — Február 26. — Hol vannak azok a régi csöndes „sima lefolyású“ gyűlések? Azelőtt a folyóséi szolga lábujhegyen való lépkedésre figyelmeztette a járó-kelőket, hogy föl ne riaszszák a nagyteremben szundikáló gyűlést, most pedig . . Hja! Nagyobbmérvű részvény-átíratások történtek az utóbbi időben. Uj elemek jöttek a tagok közé. Egy kis friss vér. Az alvó elkezdett nyújtózkodni. Aha! Mindjárt fölóbred. Vagy csak a másik oldalára fordul ? Mindegy, az is életjel. — Csakugyan készült valami, tudjuk: mi. Abból ugyan a mi készült, nagyon helyesen nem lett semmi. De a friss vér denique megvan. És a friss vér pezseg, mikor az eddig követett rendszert igy hallja jellemezni: A közgyűlés megbízott a felügyelő bizottságban, a felügyelő bizottság megbízott az igazgatóságban, az igazgatóság megbízott az intéző bizottságban, az intéző bizottság megbízott az elnökben, az elnök megbízott a könyvelőben. — Csodáljuk, hogy a könyvelő össze nem roskadfc a lavinaként leíeló futtában egyre növekvő bizalom ekkora súlya alatt. Az igaz, hogy az intézet mostani tisztviselői megbirják, meg is érdemlik a nagy bizalmat; felőlük ugyan nyugodtan alhatik mindenki. (Hisz a könyvelő még azt az eltévedt l°/0-ot sem a „tisztviselőkjutalékához“ csatolta; még tévedésből sem téved a maga javára.) — Hanem azért elvben nem helyeselhető a revisio elmulasztása. Erráre humanum . .. A mi elevenszavu főjegyzőnk ezen a gyűlésen gyakorolta először részvényesi jogait. Tetszett neki a dolog. Nem kell ott ülnie a zöld asztalnál, nem kell védelmeznie az örökös bűnbakot, az elöljáróságot; most mások ülnek az asztalfőnél, ő meg csak úgy oldalról beszélhet a kérdésekhez. Nini, — de ha mások ülnek most az ő helyén, mért ne lehetne most ő ellenzék. Hm! nem is olyan rósz. És kapta magát, olyan kemónyhaju diókat dobált oda az elnöknek, hogy annak ugyancsak volt mit ropogtatni.
