Református gimnázium, Kiskunhalas, 1935

retek tanításába hihetetlen szemléletességet és életet tudott belevinni. Előadásában megelevenedtek, formát és színt nyertek a szürke számok és testetlen fogalmak. Nagyszerűen értett a tudomány és élet kapcsolatának érzékeltetéséhez. Kitűnő módszerével el tudta oszlatni a számok vég* telenségének misztikus homályát és kézzelfoghatóvá tudta tenni a leg» elvontabb matematikai tételeket is. Reális életszemlélete és egészséges humora szerencsésen támogatták egyébként is eredményes tanár

1 eljárását. De nemcsak a matematika és természettudomány igazságait ta* nította kiváló eredménnyel, hanem a tanár nevelő munkáját is helyes érzékkel végezte. Tanítványainak lelkét fel tudta emelni a tudományok véges birodalmából a hit végtelenségébe, s az emberi tudás korlátai» val szemben rá tudott mutatni az Isten mindentudóságának és minden* hatóságának szédítő korláttalanságára. így vált kezében a „rideg" tudomány a valláserkölcsi nevelés hathatós eszközévé. Mind tanári hivatásának betöltésében, mind nevelői eljárásában a legnagyobb lelkiismeretesség, becsületesség és igazságszeretet jelle* mezte. Ezek a ritka értékek tették szigorúságát is megokolttá és elvi* selhetővé. A „szigorú, de igazságos" jelző valóban ráillett. Lelkes iárgyszerctetével és tudásával, úgyszintén egyszerű természetességével és puritán becsületességével nemcsak mint tanár, hanem mint ember is tekintélyt és megbecsülést szerzett magának tanítványai előtt. Becsületes és eredményes tanári munkájának mintegy jutalma* képpen 1924 nyarán a fenntartó testület többségének bizalma az igaz* gatói tisztséget ruházta reá. Az iskola vezetésében is régi tanári eré* nyei és nevelési elvei érvényesültek. A régi nemes hagyományokat őrizve igyekezett az intézet színvonalát megtartani és emelni. A rá* bízott munka becsületes elvégzésének jó példájával járt elől és szerzett magának érdemeket 11 éves igazgatósága alatt. Amidőn most a nagy nyilvánosság előtt, iskolánkkal való el* jegyeztetésének félszázados fordulóján búcsút veszünk tőle, az egykori eminens halasi diáktól, a kiváló tanártól és jó igazgatótól : érezzük, hogy ez a búcsúvétel inkább csak illő formaság és tiszteletadás, de nem elszakadás egymástól. A félszázadon át elmélyült lelki kapcso* latokat az élet külső körülményei és változásai nem érinthetik. Éppen azért nem is annyira búcsúzunk hát tőle, mint inkább szeretettel üd* vözöljük a megérdemelt nyugalom kezdetén és szívből kívánjuk neki, hogy mostani erejében és egészségében megmaradva még nagyon sokáig legyen tiszteletbeli tagja a mi testületünknek. Gulyás Sándor. 4