Református gimnázium, Kiskunhalas, 1935

A szünidő helyes fölhasználása. (A május 3.-i szülői értekezleten elhangzott előadás.) Sokan azt gondolják, egyesek talán mondják is, hogy a szünidő már természeténél fogva olyan jó dolog, hogy minden elmélkedés és fölkészültség nélkül is csak hasznára lehet mindenkinek. Azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Minden ú.-n. jó dolognak csak annyiban van számunkra értéke, amennyiben helyesen tudunk vele élni. Ha ehhez nem értünk, vagy pláne visszaélünk vele, akkor a magában véve jó dolog a gyakorlatban értéktelenné vagy egyenesen károssá változik. A föl nem használt vagy rosszul használt szünidővel is így vagyunk. Éppen azért nemcsak hogy nem fölösleges, hanem inkább nagyon is szükséges és időszerű a fölvetett kérdéssel való foglalkozás. Mi hát a nevelők, elsősorban a szülők feladata a szünidővel kapcsolatban ? — A felelet nem is olyan könnyű és főleg nem olyan egyszerű, mint általában gondolná az ember. A megfelelő eljárás nagyon is egyéni, úgyszólván minden gyermek esetében más és más. Nagyon nehéz, sőt lehetetlen volna általános érvényű használati utasítással elintézni a kérdést. Minden egyes esetben alapos és pontos diagnózisnak kell megelőzni az eljárást. A nagyvakáció egy teljes és tökéletes testi és lelki szanatórium, ahol minden elképzelhető osztály föllelhető s ahol a legbetegebbtől a makkegészségesig mindenki megtalálhatja a neki megfelelő helyet. Csak az a fontos, hogy mindenki valóban a testi és lelki állapotának és szükségletének megfelelő osztályra jusson. Éppen ezért van szükség az említett alapos és lelkiismeretes diagnózisra. Alapul talán el lehet fogadni azt az elvet, hogy aki egész évben dolgozott, az a szünidőben pihenjen; aki viszont az iskolai év folyamán pihent, az a vakációban dolgozzék. Eszerint két főosztályba különülne a tanulók egyeteme, ú. m. a dolgozók és üdülők osztályára. Azonban e két szélső eset közt az átmenetnek és egyéni változatnak számtalan előfordulása lehetséges. Van, akinek többet 5