Református gimnázium, Kiskunhalas, 1912

6 mosan jelentkeztek a felfedezések révén olyan csoportjai a tüneményeknek, melyek egész biztosan engedtek arra következtetni, hogy a fény is elektromos tünemény. így már Faraday 1845-ben észrevette, hogy az átlátszó testek pl. üveg, a rajtuk áthaladó polarizált fénysugár polarizatió síkját elfordítják, ha e testeket erős elektromágnes sarkai közé helyezzük. Kerr 1876-ban kimutatta, hogy nemcsak ez átlátszó testeken áthaladó, hanem az átlátszótlan, erős elektromágnes sarkokról reflektált poralizált fénysugár polarizátiói síkja is elfordul, ha áram halad az elektromágnesen által. Zeemann 18%-ban tapasztalta, hogy egy láng színképe nagymértékben megváltozik, ha erős elektromágnes sarkai közé helyezzük; ugyanis a láng jellemző szines vonalai a spectrumban megkettősödnek, általában megtöbbszörösödnek az elektromágnes intenzitásától függő módon. Végül a Hertz-féle kísérletek egész sorozata, vagyis az elektromos rezgések, hullámok s azok tulajdonságai: mindinkább megerősítették a fény és elektromos tünemények rokonságát; hiszen hertz zsenialis kísérletei kétségbevonhatatlanul igazolták, hogy az elektromos rezgések, hullámok tulajdonképen csak kevesebb rezgésszámuak, de egyébként teljesen azonos természetűek, mint a fényhullámok. így nyert lassanként szilárd alapot a Maxwell-féle elektromágneses fényelmélet, amely nemcsak a fényjelenségeket magyarázza meg a tapasztalattal meggyőzőleg, hanem tovább fejlesztve: az elektromosság végtelen változatos tüneménycsoportjait is képes megfejteni. S ettől kezdve a fényelmélet teljesen együtt fejlődik az elektromosság elméletével. És épen ezért, hogy az elektromosságra is alkalmazható legyen, nagy fejlődésen ment át a Maxwell-féle elmélet. Hiszen az elektromos tüneményeknek épen a mult évszázad végső részében, oly változatos csoportjaira bukkantak a kísérletező fizikusok, hogy e tüneményeket a már 1865-ben felállított eredeti Maxwell-féle theória nem tudta megfejteni. Valósággal tágítani kellett az elméleten, amint bővültek a tapasztalati tények. Már pedig az ép elmúlt évtizedek oly óriási haladását mutatják az elektromosságról szóló ismereteinknek, hogy joggal nevezhetjük korunkat az elektromosság korának. Különösen az elektromosságnak ritkított gázakban való kisülését, viselkedését tették ujabban vizsgálat tárgyává s e közben mutatkoztak oly tünemények, az elektromos tüneményeknek oly csoportjai, amelyeket a Maxwell elmélete nem volt képes megfejteni. Plücker, majd utána Hittorf, Crookes, Goldstein, Hertz, Lénárd, Röntgen és Perrin kísérletezései alapján ismeretesek lettek a ma-