Református gimnázium, Kiskunhalas, 1912

XI. Fiumei kirándulás. A halasi homok jó kerékkötője a vállalkozási kedvnek, főleg, ha nem közvetlen gyakorlati haszonra irányul. Aki ennek felgomolygó ködén át nézi a világot, könnyen felejti, hogy más felé jobb és járatosabb útak is vágynák s nem egyhamar mozdul megszokott odvából. Talán ez az oka, hogy olyan nehezen vettük magunkat mi is arra, hogy más gimnáziumok jó példájára végre meginduljunk ország-világ látni. De csak megindultunk, amily lassú, nehézkes volt az első lépés, annál gyorsabban, fürgébben következik talán utána a másik. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Pünkösdnek szombatján délután 1/

a5-kor indultunk el — 31 tanuló s két vezető-tanár — a halasi állomásról első világjáró nagy utunkra: Fiúméba. Felepénzért külön kocsin feszítettünk a magyar állam jóvoltából, aki úgyan ingyen is adhatna Magyarország eljövendő urainak és vezetőinek kényelmesebb kocsit is, de hát — amint mondják — teher alatt nő a pálma meg a diák is; a kényelem meg a Pulman-kocsi csak nagy uraknak való fényűzés. Szabadkán volt első nagyobb állomásunk s ott ifjaink, de magunk is kedvtelve bámultuk a roppant gőzdarut, amely óriási csőrével kocsiszámra csipi, viszi, önti a fekete szenet a tüsszögő lokomotív hátsó tartályába. Közben átkapcsoltak bennünket az újdombovári vonathoz s 7 órakor elhagyva Szabadkát, Bácsalmáson át 1/

i9-re Baját értük. Szép csillagos este lévén holdfény nélkül is megláttuk úgy ahogy a nagyméretű új vasúti hidat s az alatta elhömpölygő széles ezüstcsikot, a Duna folyamát. Azután egy hosszannyuló völgyben szeltük a Dunántul dimbes-dombos televényföldjeit.