Református gimnázium, Kiskunhalas, 1908

6 elektromosság és a mérhető anyag viszonyát gondolnunk, vagy hogy mit nevezzünk chemiai rokonságnak, mint akkor, mikor első előadásomat tartottam". Mi természetesen csak azokat a fogalmakat definiálhatjuk, a melyeket magunk alkottunk. Ismeretünk ilyen fogalmakból van és ebből önként következik, hogy — ha az életről valamelyes ismerettel rendelkezünk — az élet fogalmát mi alkottuk meg. Vizsgálnunk kell tehát, milyen uton-módon keletkezett ez. Itt még egyszer különösen hangsúlyozni kivánom, hogy kutatásaink eredménye koránt sem az lesz, ami az élet ténye az emberi megismeréstől menten, — erről nem beszélhetünk, — csak az élet fogalmát ragadhatjuk meg. Ez pedig nem az élet önmagában. A fentebb előadottakból látszik, hogy komoly gondolkodó, aki tisztában van az emberi ismeret korlátolt voltával, nem hiheti, hogy az élet az anyag és az erő származéka. A legjobb mikroskoppal fölfegyverkezett szem, a legélesebb értelem nem hatolhatott el az élet csirájáig. Bürke kétséges kísérletei szinte nyom nélkül feledésbe merültek s ma szilárdabb a régi elv, mint volt valaha: „Minden élő lény élő lénytől származott". (Omne vivum ex vivo.) Föltevések nélkül, melyek az életnek a Földre jutását igyekeznek megértetni, nem szűkölködünk. Két évvel ezelőtt jelent meg Arrhenius Svantenak egy figyelemre méltó könyve a világok keletkezéséről (Vom Werden der Welten). Szerinte az élet elterjedése a fénynyomás törvényére vezethető vissza. A spórák, ezek a végtelen parányi élő lények, melyeket még mikroskoppal sem lehet mindig észrevenni, szintén ki vannak téve a fény nyomásának. Iszonyú hőséget képesek kiállani és porszemek gyanánt sodortatnak a világűrben egyik égi testről a másikra. Ha azután olyan környezetbe kerülnek, a hol életüket folytathatják, ott fejlődésnek indulnak és elszaporodnak. így kerülhettek a mi Földünkre is az élet első csirái. Érdekes hypothesis ez, de az is marad mindörökre. Ez a dolog teljesen kivül esik lehetséges tapasztalatunk körén, föltevéssel az ész számára fölérhetővé tehetjük, de megmagyarázni nem tudjuk. Igazságot nem követelhetünk részére, mert igazság csak a tapasztalatban van. Ha egész tapasztalatunkat rendszerezzük, azt látjuk, hogy az néhány végső fogalomra vezethető vissza. Ezek a már emiitett anyag, erő és — mint látni fogjuk, sőt eddig is éreznünk kellett — ezekhez harmadiknak okvetlenül oda kell csatolnunk az életet. A három közül pedig a legeredetibb kétségtelenül az élet. Ez a fő jelenség. Nélküle ismeret sem volna lehetséges, se róla, se másról. Az élet ténye tesz