Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889

6 Ő

S KÖLTÉSZETÜNK. 6. szállott foglalkozást, a költészet mívclését, — a mint ez a Pozsonyi Krónikából kitűnik. (1. Thierry : Attila—mondák, ford. Szabó K„ 109.). 6. A S$ent István halálára következett időről azt mondja Kézai, a Képes Krónika és utánok Túróczi, hogy „Totins citjiara Hungáriáé versa est ia luctunr.', a miből azt kell értenünk, hogy a költészetet ínívelő és előadó joeulatorok, vagy hegedősök lantján gyászénekek hangzottak, minden bizonnyal a szent király halálát fájlalva és siratva, de a gyász kifejezései közé valószínűleg dicsőítését is beleszőve és tetteit hirdetve. ^.(l. Ttjldy : A njagy. költészet története, I. 87.). 7. Szent,Cellért püspök életrajza az, mely a nemzet alsó oszJáJyánakva népnek költészetéről — minden bizonynyal a népdalról — először tudósit bennünket. Azt olvassuk ugyanis ez életiratban, hogy midőn egyszer a püspök, a királyhoz sietve, egy faluban megszállott „Éjfél tájban malomzörgést hall.. S mindjárt danolni kezdett az asszony, ki a walmot húzta. A püspök csodálkozva mondá útitársának: .VaUher ! hallod-e a magyarok dalát, hogyan hangzik V S mindketten nevetének az éneken. Es minthogy a malmot csak egy asszony húzta kezével s az ének igen hosszan nyúlt, a püspök ismét mosolyogva mondá: Valther, mond meg nekem, ki énekli ezt a dalt, ki az, a ki énekével félbehagyatja velem az olvasást?,S az mondá: ez egy ének dallama.; az asszony, a ki.,danolja, ennek a gazdának a szolgálója, a kinél szállva .vagyunk és ura gabonáját őrli most. Boldog — mond a püspökiaz asszony, ki más hatalma alá vettetve, tartozó szolgálatját ily édesdeden, morgás nélkül, vigan teljesiti. S parancsolá, hogy az asszonynak nem kis összeg pénzt vigyenek". (Kerékgyártó: A míveltsóg feji. Magyarországban, 497.), 8. Még I. Béla uralkodása idejében is találkozunk azzal a valódi pogány, még ázsiaias vallásos költészettel, melynek