Református gimnázium, Kiskunhalas, 1879
— 14 — számára adott a szőnyi alkudozásokra nézve határozottan az foglaltatik: „Vigyázzon a vezér ő nagysága Erdélyre, hogy az mostani tractából ki ne marasszák, hanem ha különben a frigylevélben be nem irathatnák is, de csak ilyen szókkal is beírassák: „Erdélyországa penig, a mely állapottal János király idejétől fogva győzhetetlen hatalmas császárokkal örökös békességet tartott, ez után is azon állapotban maradjon, sem titkon, sem nyilván az felséges római imperatoroktól és magyarországnak királyaitól, azoknak utánok valóktól, semmi hántások az erdélyi mostani fejedelemnek és ntánna leendő fejedelminek ne legyen; hanem azon szabadságiban maradjon az ország fejedelmivel együtt, az melyben szultán Szolimán császár idejében hagyatott, kivévén és tudván mind azáltal azt a hét vármegyét benne lévő minden rendekkel együtt, melyet az mostani Bethlen Gábor fejedelemnek az felséges Ferdinánd imperátor engedett életéig. — E punct nélkül meg ne béküljenek stb." 1) Tény pedig az, hogy Erdélynek a békébe foglalását a török békebiztosok eléggé sürgették, s hogy a béke pontokból az még is kimaradt oka, mert Ferdinánd követei csak ugy akartak abba beleegyezni, hogy Erdély csak átalában emiitessék fel, miszerint „Egyik császártól sem legyen bántódása," — ezt pedig a vezér nem akarhatta, ne hogy ez által Ferdinánd s utódainak igényei a tartományra bármi csekély támaszt is nyerjenek, — s mert a békét megkötni szigorú parancsa volt, — tehát e pont egészben kihagyatott. 2) Tizenöt ev lefolyta után, vagyis 1642-dik évben újra itt találjuk Szőnyben a német császár, valamint a török szultán békebiztosait. Azon temérdek visszaélés, melyet, egyik mint másik fél, mindegyik nem annyira saját haszna, mint inkább, már már szenvedéllyé vált undok kapzsisága kielégítése czéljául, e szegény haza, századokon át sújtott polgárain, elkövetett. — volt az ok, mely az ország nádorát Eszterházy Miklóst arra birta, hogy az uralkodó Ferdinánd által Izdenczy, az 1640-ik év december 21 -kén, egy. *) Két magyar dipl. 8. 9. 1. ") Horváth V. K. 337. 1.
