Félegyházi Közlöny, 1969 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1969-09-12 / 37. szám

rtiiÄi mm Művelődési házunk gazdag őszi műsorterve Szeptember eleje nemcsak az iskolák életében jelent változást, de a Móra Ferenc Művelődési Ház feladatait is megsokszorozza. Itt is vége a nyári szünidőnek és újra megindult valamennyi klub­ban az élet. Lapunk más ré. szén megemlékezünk a mű­velődési házban rendezett érdekes két kiállításról. Itt találkoztam Csorna Bélával a kultúrház vezetőjével, aki kérésemre tájékoztatott gaz­dag őszi műsorterveikről. Elmondotta, hogy már újra indult valamennyi klub, s főleg az ifjúságiban élénk I felszabadult községében sze­repelnek. Városunk felsza­badulási ünnepségére Rozs- gyeszvenszkij „Rekviem”- jét tanulják be és a félegy- bázi közönség elé kerül a megyei fesztiválon díjnyer­tes „Gyorsuló idők’1 című műsoruk is. Ma este a Ka­tona József Színház vendég­szerepei a Liliomfival és szeptember 14-én kerül sor az Atlantisz show-műsorára Kovács Kati vendégszerep­lésével. A jelenlegi körülmények között működő művelődési ház dúsabb, tartalmasabb programot nehezen állíthat­na össze, de felvetődik — immár sok századszor a kér­dés, mennyivel többet te­hetnének egy korszerű, mindén igényt kielégítő kultúrkombinátban. Re­méljük, néhány év múlva sok más mellett, ez a prob­lémánk is megoldást nyer. B. L. Molnár Péter— Scherter Judit kiállításán A Félegyházi Móra Fe­renc Művelődési Házban be­fogadásra leltek a művé­szek. Szeptember—október­ben egy fiatal művészházas­pár kiállításának adott ott­hont rendkívül vonzó helyi­ségeiben. Molnár Péter csak huszonöt éves, de már is­meri az igazságot: a világ dolgainak nagyobbik fele az, ami az emberek belse­jében rejtőzik — az érzé­sekben, a lélek apró mozdu­lásaiban, az ezer ággá vált emlékekben. Érzékeny alka­ta, tehetsége kibontja ezt a láthatatlan világot és elé- bünk tárja, hogy mi is vele lássunk. Lélekfinom képe­in mikroszkopikus gonddal rögzíti a belső rezdülése­ket. Festői világa a csend, a mindent gyógyító nyugalom világa. Vizek, kövek — szél, homok, kavicsok, virágszir­mok teszik láthatóvá képein a láthatatlant — csak ben­nünk élő mindenséget. Lao- Ce álma egy arany házikó: hívja a rohanásba fáradt embert; lépj be. takarózz be az álomba, pihenj meg Aki kiállításától látványt dekoratív csillogást vár, az ne nézze meg képeit. De aki fájdalmában, szorongá­saiban, szomorúságában már talált vigasztalást a víztü­kör csillogásában, a homok­föveny tisztaságában, ka­vicsok fehérségében — az otthonra lel képei között, az megérzi azt a szeretetet amivel Molnár Péter köze­lít a világhoz és az embe­rekhez. Scherter Judit még isme­rőseinek is nagy meglepetést okozott. Üjabb anyaságára készülve is volt ereje, hogy olyan ajándékot szórjon szét köztünk, amit nagyon ritkán kapunk. Szeme és fényképezőgépe végigvezet bennünket gyermekkorunk­tól halálunkig, amikor csak megdőlt temetői kőkereszt őrzi majd emlékünket. Művészete kristálytiszta forrásokból táplálkozik: gyermekkori emlékekből (Sára, Katonaemlék, Kis­asszony), a természet zson­gó világából (Virág, Temp­lom), a népmesék bűvös va­rázsából (Madárka-madár­ka, Búcsú), a mindennapok pillanataiból (Nyitott ablak, Torony). Képei nem is fotók. Lehe- let-fmom versek, lírai val­lomások, hozzánk szóló, hal­kan pergő mondatok. Mes­terségbeli tudása külön ta­nulmányt érdemelne. Aki nem tudja, hogy fotókat lát, bízvást hihetné. hogy finom kezű művész halvány tónu­sú ceruzarajzait nézi. Alko­tójuk: anya, feleség és mű­vész. Huszonhárom éves. F. T. az élet — közel kétszázan látogatják máris. Ugyancsak nagyon látogatottak az út­törő klub foglalkozásai. Ugyancsak beindultak a kü­lönböző — már eddig is jól bevált — tanfolyamok ki­tűnő oktatókkal. Itt szeret­ném felhívni a színvonalas nyelvoktatásra olvasóink fi­gyelmét. Mint nagyon örvendetes eseményről, arról is beszá­molt, hogy a Móra Ferenc emlékverseny — melynek első fordulója október 15- ével ér véget — iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozik, hogy a járási könyvtár kép­telen kielégíteni a Móra írások utáni igényeket. (Nem vagyunk mi annyira közömbösek nagy szülötte­ink iránt, mint azt egyesek szívesen terjesztik rólunk.) Felszabadulásunk 25. évfor­dulójának tiszteletére film­sorozatot indítottunk — folytatta tájékoztatóját, s az első filmet e hónapban, az utolsót 1970-ben vetítik, remélhetőleg nagy érdeklő­dés mellett. Nagyban ké­szül a Művelődési Ház iro­dalmi színpada és október 12-én a megyei ünnepségek keretében Bács megye első Ügyeletes állatorvos Szeptember 13-án, szom­baton délután és 14-én, va­sárnap egész nap Kiskun­félegyházán dr. Szántó Vil­mos tart ügyeletet. Lakása: Felszabadulás u. 1., telefon: 474. Ugyanezen idő alatt Gá­tér, Pálmonostora, Kun­szállás és Petőfiszáilás köz­ségekben az ügyeletes dr. Csőke András. Lakása: Ló- nyai u. 15., telefon: 283. félegvhazi Közlőn* A Magyar Szocialista Munkás­áért Kiskunfélegyházi Járási- Városi Bizottságának lapja. Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: Fi Tóth Pál Felelős kiadó: dr. Mezei Istvár Szerkesztőség é9 kiadóhivatal Kiskunfélegyháza Szabadság tér. Telefon: 115. 143. 373 A lapot árusításban a félegyhá zl tárás oostahlvatalal terlesztíV Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét — Tel.: 11-85. Index; 25 908 Kettős arcmylakodalom vendégei voltunk 1919. szeptember 6-án egy általuk sohasem lá­tott lakodalmas menetre figyeltek fel a félegyházi „nagyhíd” lábánál fürdő román katonák. A menet­ben két menyasszony volt és természetesen két vőle­gény is. A 21 éves Görög Imre és öccse, a 20 éves István ekkor már katonaviselt, kü­lönböző frontokat megjárt emberek voltak, 1918-ban nyugdíjas állásba, a vasút­hoz kerültek, így ráadhat­ták fejüket a családalapí­tásra. a nősülésre. Egy ház­hoz — a Molnár-telepen lakó Seresékhez — együtt jártak udvarolni és egyikük Luckát, másikuk Veronikát vette feleségül. Az eltelt fél évszázad a legmozgalmasabb és legza­varosabb időszaka volt az emberiségnek. A két em­berpár a nagy viharok kö­zepette is kitartott egymás mellett, hűek maradtak egy­máshoz és munkahelyük­höz: a vasúthoz is. Onnan mentek egyszerre nyugdíj­ba is. A most megtartott arany­lakodalom mintegy másfél száz vendége között nem­csak a családtagok, gyere­kek, unokák, testvérek vol­tak jelen, ott láttuk az ál­lomásfőnökséget, a munka­társakat is. S a kisdobosok, úttörők virágaiban, Nagy József né anyakönyvvezető, Tóth Mihály párttitkár kö­szöntő szavaiban jelképe­sen benne volt az egész város, az egész társadalom virága és köszöneté, hiszen olyan kisembereket ünne­peltünk. akik a szerénység­ben, becsületben, példamu­tató munkában voltak na­gyok. Mi is együtt kívánjuk az ünneplőkkel, hogy munkás életük gyümölcsét még na­gyon soká élvezzék. T. M. István bácsi és felesége, Imre bácsi és felesége az anyakönyvvezető előtt. (Rádi József felvétele) Idős bácsi 500 forint nyugdí­jával eltartót keres — adtuk tudtára mindenkinek az apró- hirdetések között, s a címét a hirdetésszervezőnél, vagyis ná lám lehetett megtudni. Nem mondhatom, hogy nem volt jelentkező. Jöttek szemé­lyesen és levélben. Jöttek fia­tal házaspárok, akik azt re­mélték, hogy az eltartás fejé­ben lakáshoz jutnak és szinte sajnáltam megmondani, hogy nincs lakása a bácsinak, csak albérletben lakik. Kár, mert ahogy egy látásra meg lehet állapítani, túlnyomó részüknél becsületesen, jól ellátták vol­na a bácsit. De jöttek olyanok is, akik­nek első kérdése nem az volt, hogy ki az illető, hanem: van-e ingatlana, háza, földje? Azért talán — tisztelet a kivételnek — ideig-óráig még el is tar­tották volna. Némelyik még meg is szidott:-mit gondolok, hogy szerelemből tartanák, ke­rülgetnék. A szó azonban elszáll, alt Eltartók írok meg belőle, amit akarok — gondolhatják többen, ezért két különböző helyről, két kü­lönböző' lelkületű ember írá­sából idézek néhány sort. Az egyik: „Kedves nyugdí­jas ismeretlen Bátyám! Az én uram is nyugdíjas és úgy gon­doltuk, elvállalnánk magát. Ha gondolja, jöjjön el előre és nézze meg, milyen helye volna nálunk. Tehén is van, ehet tejeskávét, mert én is szeretem a kávét. A faluban lakunk, magyar családok va­gyunk. Nem kell dolgozni sem-; mit sem magának. Maradok tisztelettel (aláírás, cím).»» A másik levélből csak egy mondat: „Mi tudnánk biztosí­tani a bácsinak lakást, vagyis teljes ellátást, ha van az 500 forinton kívül pénze, vagy ér­téke, mert 500 forintért nem lehet ápolni, gondozni, koszt, lakást biztosítani stb.” Reménytelen eset, mert a bácsinak nincsenek sem birto­kai, sem kincsei. Az 500 forint nyugdíján kívül van egy nyug­díjkiegészítő foglalkozása, és ameddig bírja, csinálja. Éppen ezért nem akar vidékre elmen­ni. Olyan nyugdíjas társ felel­ne meg a bácsinak, aki szin­tén hasonló összegű nyugdíj­ból él egyedül. Ott ez a má­sodik 500 forint jelentene va­lamit és nem becsülnék le. Ha az apróhirdetés nem volt eredményes, lehet, hogy ez az írás összeboronál két sorstár­sat és mint a mesében van: boldogan élnek, míg meg nem halnak. ffóth Miklós A szurkolóknak BUDAFOK—FÉLEGYHAZI VASAS NB H. BAJNOKI 3:0 (3:0) Az őszi forduló eddigi telje­sítménye alapján joggal re­ménykedtünk abban, hogy ép­pen úgy, mint a Pénzügyőr el­len, Idegen pályán is jó já­tékkal rukkol ki a Vasas csa­pata. Sajnos, nem így történt, s bár a háromgólos vereség túlzott és védelmünkben Cser- kó meg sem tudta közelítem eddigi mérkőzéseinken muta­tott kitűnő formáját. Még így is — anélkül, hogy a hazaiak győzelmének jogosságát vitat­nám — meg keU említenem, hogy a mérkőzés sorsa más­képp alakulhatott volna, ha Kókai az első percben tiszta helyzetből a kapuba rúgja a labdát és az egyik határbírő beiríti a hazaiak első gólját megelőző több méteres lest. Ezzel együtt azonban vitatha­tatlan, hogy a Budafok kultu­ráltan játszott és különösen második góljuk igen szép csa­tárakcióból született. A második félidőre azután magához tért csapatunk, s bár szépítésre nem telt fiainknak, de a további góllövést meg­akadályozták és a szombati nehéz találkozó előtt biztatób­ban mozogtak. A Vasas játé­kosai közül elsősorban Villá­nyit és Bálintot, valamint Bó- lyát illeti dicséret, az első fél­időben igen gyenge teljesít­ményt nyújtó Sántha a máso­dik félidőre jelentősen felja­vult. Általában az egész csa­pat a második játékrészben mutatott elfogadható formát. Ennek ellenére semmi okunk a kétségbeesésre. Szombaton délután 3 órakor (igen helye­sen a vasárnapi válogatott mérkőzés miatt előre hozták a Vasas mérkőzését) a Cegléd elleni mérkőzésen, ha győz • csapatunk és gondolom ennek érdekében játékosaink mindent megtesznek és a szurkolók se­gítségében sem lesz hiány, úgy akár a kilencedik helyre fel­kerülhet a Vasas. Félegyházi Honvéd— Tiszaföldvár 2:1 (2:1) ' NB III. bajnoki Kitűnő első húsz perc után visszaesett a Honvéd, de így Is megérdemelten nyert a sok­szor durvaságig kemény ven­dégek ellen. Vasárnap sportja Mint már előbb említettem, a Vasas—Cegléd mérkőzésre szombaton, 13-án, délután 3 órai kezdettel kerül sor. Küz­delmes mérkőzésen hazai győ­zelmet várunk. Anyakönyvi hírek KfSKUNFÉLEGYHÁZA Születtek: Páli László (any­ja: Forgó Julianna), Kiss Már­ta (Hürkecz Mária Magdolna), Bojtor Imre (Szegezdi Ilona), Gere Tamás (Kanyó Rozália), Csuka Ilona Mária (Kaldenek- ker Rozália), Seres Attila An­tal (Zsigó Anna), Szabó Ist­ván (Sztojka Ilona Zága),Kra- tochil Ilona (Nagy Ilona), Tá- pai Attila (Minkó Erzsébet Pi­roska), Paksi Mária (Csányi Mária), Major Róbert (Horváth Ilona), Borda László (Mucsi Sarolta), Nagy Aranka Mária (Csányi Gizella Erzsébet), Bá­nyai László (Péter-Szabó Má­ria Piroska), Seres Éva (Cser- kó Márta), Lantos Szerén Ho­na (Molnár Ilona). Házasságot kötöttek: Tóth Mihály — Bense Magdolna, Fe­kete János István — Borbás Erzsébet, Ring Tamás György — Bihal Klára, Lőrincz Károly — Tapodi Zsuzsanna Anna, Si­ma Sándor Zoltán — Pápay Katalin Éva, Farkas József — Kristóf Mária. Meghaltak: Pallagi János »9 éves, Hegedűs Gergely 71 éves, Nyúl-Tóth József 66 éves, Rádi Bertalanná Keserű Erzsébet 68 éves, Kis József 79 éves. Születtek: Czinkóczi Lajos (Balogh Hona), Tisóczki Ist­ván József (Pap Mária), Somo­gyi Andrea (Kiss Sípos Piros­ka), Kövér Attila Mihály (Mar­tus Julianna), Bera Anikó (Miskolczi Mária Magdolna), Rávai Valéria (Keiman Valé­ria Mária), Szabó Lajos (Gré- czi Katalin), Harcsa Pintér Márta (Patyi Irma), Péter Sza­bó Erzsébet Zsuzsanna (Vince Margit), Kéri József (Kiss Ilo­na Katalin), Ilcsik Anita (Per- neki Erzsébet), Csűri Péter (Geleta Julianna Piroska), Horváth Andrea (Lankovics Anna), Horváth Ferenc (Csil­lag Emília Hona), Kolompár Klára (Kolompár Ilona), Bu­gyi Márta Piroska (Tóth Pi­roska), Sólya László (Császár Mária), Molnár Ferenc (Répa Mária), Golecz Tímea (Kovács Margit), Rokolya Zoltán (Ko­vács Ida), Karasz Éva (Üjfa- lusi Éva), Harkai Béla (Fel­földi Erzsébet Éva), Pálinkó Gábor (Hanga Valéria). Házasságot kötöttek: Péter Szabó József — Mészáros Má­ria Magdolna, Nagy András — Huszka Terézia, Bartucz Benő — Mohiár Gizella Mária, Ré; kasi Sándor István — Pekán Veronika, Deák János Mihály — Bogár Ilona, Káló István — Szabó Terézia, Molnár Imre Kálmán — Abrahám Katalin, Hunyadi János — Terbe Mar­git, Dobák György — Harkai Sarolta. Meghaltak: Balogh Péter Ea- josné Csűri Julianna 82 éves, Tippai Istvánná Vidács Erzsé­bet 66 éves, Czifrik Ferenc 73 éves, Pálfi Ferencné Halász Kozina 91 éves, Balogh Dezső 55 éves, Krupincza Mihály 62 éves, Szőke Gáborné Török Erzsébet 74 éves. Egy pillanatra Olvasom, a rómaiak, Régesrég az ágyban ettek. Házaséletük itt zajlott, Fekve írtak, s beszélgettek. Közös ágyba invitálták, Ha érkeztek a vendégek, Vajon nem cserélték össze Férjüket a feleségek? = P s

Next

/
Oldalképek
Tartalom