Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-09-22 / 37. szám
2 Félegyházi Közlöny A földművesszövetkezetek közgyűléséről Nem sikerült (A vezércikk folytatása) mint az ötösbizottság rágalmai tárgyalásának. Ezt elkönyvelhetik maguknak. Ha valamit elértek a vihart- keltés terén, akkor ez a tiltakozás vihara a magyar népben, amit ön- , maguk ellen kiváltottak. Elhatározhatta Kuba, vagy Csang- kajsek, vagy akár az Egyesült Államok is, hogy Van herceget vagy bárki mást vizsgálóbírónként küld hozzánk, megmondottuk, Hamark- sjöldöt vagy Van herceget mint magánszemélyt, vagy mint az ENSZ főtitkárát bármikor szívesen látjuk vendégül, de vizsgálóbírónként be sem engedjük határainkon belül. A magyar ügy a magyar dolgozó nép belügye, fogadatlan prókátorra ilyen formában nincs szükségünk. Meghívtuk az ENSZ főtitkárát nem egyszer és éppen nem rajtunk, de Dulles úron múlott, hogy amikor időszerű lett volna, mesterkedéseivel meggátolta hogy hazánkba látogasson. Amíg az Egyesült Államok túlbuzgó szervezőmunkája kapcsán az ENSZ jog nélkül az ötösbizottság rágalmaival foglalkozott, addig Algériában, Ománban, Jemenben és másutt hazafiak tömegei vesztették el életüket a szabadságért. Reméljük, hogy az ENSZ-ben nagy hangon szónokoló imperialista küldöttek, akik a magyar ügy kapcsán a szabadság jelszavairól fecsegtek, az új ülésszakon, ahol ezek a kérdések kerülnek napirendre, ugyanilyen buzgó bajnokai lesznek az algériai, jemeni, ománi nép szabadságának is. Az imperialisták nem nyugszanak. Az elmúlt évi egyiptomi és magyar- országi kudarcaik után a világ más tájain próbálkoznak. Terveik azon <ban ott sem fognak sikerülni. Szerkesztőségi közlemény Tévedések elkerülése végett közöljük, hogy két hét előtti „Nyitott szemmel" rovatban szereplő „Puskás üzletvezető" nem azonos Puskás Ferenc volt Népbolt dolgozóval, aki Budapesten dolgozik. Járásunk földművesszövetkezeteinek 13.300 főt számláló tagsága szeptember 15-től november 10-ig közgyűléseken, küldöttgyűléseken vitatják meg a f ildművesszövetkezetek jelenlegi helyzetét, legfontosabb problémáit. A szövetkezetek tagságának meg kell vitatniok, hogy mit kell tenni ma és a közeljövőben azért, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom járásunk dolgozó parasztságának érdekeit, iólétének fokozását lehető legjobban szolgálja. Közgyűléseken kell megválasztani a járási, megyei küldöttgyűlésre és ez év december 16—18-ra összehívott SZÖVOSZ IV. Országos Kongresszusára a küldötteket, hogy ott a tagság javaslataiból országos érvényű — politikai, gazdasági, szervezeti és egyéb ügyekben — határozat szülessen. Felsőbb szövetkezeti szerv küldöttgyűlésén résztvenni igen megtisztelő, de egyben felelősségteljes feladat. Ezért alaposan mérlegelni kelt, hogy a tagság közül kik azok, akik rátermettségük, politikai helytállásuk és szilárdságuk, valamint többéves eredményes szövetkezeti munkájuk alapján, harcos kiállással tudják képviselni a szövetkezet érdekeit. Tiszaújfalu és Gátér községek földművesszövetkezeti tagságának meg kell tárgyalniok a szövetkezet önállósulásának kérdését. A tagság csak akkor határozzon ebben a kérdésben, ha mérlegelte a politikai és gazdasági adottságokat. Ha az önállósulás mellett döntenének, a szövetkezetük fejlődése új lendületet kapna, megélénkülne a község szövetkezeti élete. A tagok többet vállalnának a szövetkezet ügyeinek intézéséből és többet tudnának tenni a község áruellátásáért, a tsz-ek és egyéni parasztság terményeinek és termékeinek értékesítéséért. Járásunkban az elmúlt hónapok során a párt és a kormány helyes intézkedései folytán megnőtt a dolgozó parasztok termelési kedve. Megszűnt a begyűjtés, nincs vetési kényszer, megszilárdult a termelési biztonság, a parasztság igyekszik minél többet termelni, ezzel párhuzamosan előtérbe került az értékesítés gondja. Ezt elsősorban a földmüvesszövetkezeteknek kell az eddigieknél — úgy a szerződéses, mint szabadfelrásárlás formájában — sokkal jot ban megoldani. A földművesszövetkezet a dolgozó parasztságé, de nagyobb lehetőséget kell adni, hogy valóban sajátjának érezze. A szövetkezetekben teljesen érvényesüljön a tagok akarata. Lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó parasztok tökéletesen megismerhessék szövetkezetük helyzetét és maguk határozzanak minden fontos ügyben. Tapasztalatuk, hogy a földművesszövetkezeteknél, de a felsőbb irányító szerveknél is az alkalmazottak maguk próbálták megszerezni a vezetést, maguk próbálták megoldani a problémákat, nemcsak a tagság ezrei, hanem az igazgatóság, felügyelőbizottság stb. választott vezetők is háttérbe kerültek. Járásunk földművesszövetkezetei sokrétű tevékenységeik közül a legnagyobb eredményt a kereskedelem terén értek el. A lukosság áruellátásának javulása nagyon fontos gazdasági eredmény. Sok szép és korszerű boltja van a szövetkezeteknek a járásunk községeiben. A kereskedelem mellett sokkal többet kell törődni a jövőben a mezőgazdasági termeléssel, a termelési szerződések köttsével, a dolgozó parasztság terményeinek értékesítésével. Sokkal több figyelmet kell fordítani az alacsonyabb típusú szövetkezeti formák, szakcsoportok, társulások segítésére, erősítésére. Biztosítani kell a belterjesebbé való gazdálkodáshoz elegendő kisgépet, szerszámot, permetezőszert és műtrágyát. Segítsék a szövetkezetek a géphasználati társulásokat és kölcsönzésre tartsanak minél több kisgépet. A földművesszövetkezetekkel kapcsolatosan e pár gondolatot vetettem fel. A köz- és küldött- gyűléseknek a feladata, hogy megvitassa és elhatározza, hogy mit kell tenni a közeljövőben azért, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom az egész népgazdaságnak erősödését, a dolgozók jólétének fokozását a lehető legjobban szolgálja. Siroki János FJK. felügy. biz. elnöke. röwk(L nína Nahát ez a Terka néne milyen tudós néne! Gyógymódjának, tudásának se hossza, se vége. Átaljár a szomszédokhoz s tanácsot oszt bőven; szörnyű, mennyi lim-lom elfér, egy vénasszony főben. Fogfájóssal kanmacskából szőrszálakat tépet, melyet szennyes kendőbe varr s keresztútru tétet. Köhögősnek szüntetésül állottvizet rendel, s hogy nem használ, példa erre férje, Siket Vendel. Aki vizet nyelt bár sokat, hajh, de semmi haszna: nem hogy gyengült, — még erősebb lett nála az asztma. Vakondtúrás-pakolást ad a hasfájás ellen, Almamaggal gyújt szerelmet honok férfiszívben. Megy a tanács házról-házra s baj jár a nyomában: betegség és bánat honol a „hivő" családban. A babona sötétségét hinti Terka néne: öröm neki itt-ott egy ész buta sötétsége. Hogyne lenne öröm, hiszen haszonért gyógy Ugat: sonka, kolbász és szalonna ára a gyógyírnak. Hej, de most már egyre ritkább Terka néne híve, nélküle is szívre talál leánykáink szive! A beteghez orvost hívnak, az ad jótanácsot, s nem sonkáért, — fillérekért kapnak orvosságot. A felnőttek és gyermekek hasznos tudást nyernek, iskolában, szaktanácson s tisztulnak a lelkek. Terka néne, tudós néne, leszállt a kend napja: legjobb lesz, ha tudományát végleg sutba dobja! (1952.) Lakatos József Béla Étkezési tökmagot a Terményforgaimi Vállalat raktára magas áron vásárol Termelőszövetkezetek, egyéni termelők, tanuló ifjúság! Étkezési tökmagért q-ként SSO Ft-ot, olaj gyári tökmagért q-ként 450 Ft-ot fisetünk ! Néprajzi, népművészeti,háziipari Kiállítás a művelődési Házban Vasárnap délután kiállítás nyílt a Művelődési Ház termeiben. A kiállítás Kiskunfélegyháza és környéki néprajzi anyagokat, helyileg készített, népművészeti tárgyakat és háziipari készítményeket gyűjtött össze, mutat be a város lakosságának. A Móra Ferenc Kultúrház kiállításán Kiskun Múzeumunk néprajzi és népművészeti gyüjteményanyagának egy részét mutatja be. Ez a kiállításrészleg meggyőző szemléltetése annak, hogy városunk múzeuma milyen gazdag, eddig csak raktárban őrzött néprajzi anyaggal rendelkezik, s milyen fontos lenne, hogy múzeumunk sok rejtett kincsét városunk népe megismerhesse. Ez egyébként nemcsak a múzeum fejlesztésének, állandó kiállítások rendezésének problémája, de egyben népünk nevelésének, oktatásának kérdése is, a régi idők tanulságos maradványainak bemutatása révén. A múzeumnak ugyanis a régi tárgyak megőrzésén kívül elsőrendűen fontos feladata a társadalom oktatása, nevelése. A kiállított anyag bemutat régi népi hangszereket, köztük a „nyenyere“ vagy „tekerő“ néven ismert — helyesebben ma már nem ismert — húros-billentyüs hangszert. — „Pásztorélet-népművészet“ lehetne a címe a hajdani pásztorvílág faragóművészetét bemutató kiállításnak. Látunk itt olyan faragott pásztorbotot, amely a magvar történelmet ábrázolja; művészien faragottak a régi fakulacsok, evőeszközök, beretvatartók, tükrösök, fapipák és egyéb háztartási tárgyak. Érdekes az a faragott egyszeregy tábla is, amely a régi időben olyan oktatási eszköz volt a tanító kezében, hogy vele az elméleti oktatás kiegészítéseként valóban a nebulók „fejébe lehetett verni'1 a számolás tudományát, — A népi ötletesség bámulatra- méltó alkotása a fából faragott, csavarmenetes kocsiemelő, a mai „hévér" őse. A kiállított faeke a mezőgazdaság rég letűnt időszakára emlékezteti a mai traktorral szántó embert. E faeke egyébként ritkaságszámba menő értéke múzeumunknak, mert az országban kevés múzeum tud faekét felmutatni. — A szőlőművelés és íaápolás régi eszközei, a háziszövés szintén szép faragású tárgyai, a megszűnt iparágak közül a kékfestők mintái érdemelnek figyelmet. — Külön összefüggő kiállítást mutat be a múzeum a félegyházi szűcsmesterek subamíntáiból, szerszámaiból. Hajdan Móra Márton, nagy írónk édesapja is ilyen minták nyomán és ilyen szerszámokkal írta a tulipánokat és rozmaringokat a régi félegyházi emberek bőrruháira. . . A kiállítás a múlt megbecsülésén kívül arra tanít bennünket, hogy értékeljük azt a fejlődést, amely fokon iparunk és mezőgazdaságunk ma már áll, — helyesebben; haíad. A népművészeti kiállítás anyaga, mind félegyházi készítmény. Értékes, gondos munkák. Találhatunk az 1600-as évekből szár| QLyitfrtt szemmel a nároshan . . . Munkásörökii é Vasárnap ünnepelt a vá h ros. Az éjszakai eső fisz 3 tára mosta a tanácsháza tt előtti tér kövezetét, s a ■ szeptemberi nap szokatlan 3 bőséggel ontotta arany sugarát a téren felsorako- U zó munkásőr-század vörös 3 zászlójára. í Kik ezek a munkásőrök? „ — kérdik egymástól a mel- lettem álló kiskunok. Dózsa M György parasztjainak, Esze M Tamás mezítlábas had- * seregének utódai. Rákóczi kurucai, Kossuth katonái. A Tanácsköztársaság vörös katonái. A német elnyomás ellen felkelt partizánok. A régi hősök. De a legkorszerűbb fegyverekkel. * Nézem a tanácsháza erkélyéről a fegyelmezett, bronszoborhoz hasonló arcokat. A fiatalosan csillogó szemeket. Aki nem ismeri őkpt személyesen,azt gondolná, hogy egytől-egyig ( iatal emberek.Csak akkor átja, amikor a vöröscsillagos sapkát az eskühöz leveszik: milyen sok a fiatalok mellett a dereshajú munkásőr. — Három nemzedék: nagyapa, apa és fiú — fogott fegyvert. Fogott? Ez nem kifejezés! Vaskézzel ragadtak fegyvert a magyar Haza, a dolgozó nép védelmére. * Soha nem volt még ilyen szép zászlóavató ünnepség városunkban. Az új zászlót olyan sok szép szalaggal díszítették fel a küldöttek, a kis úttörőktől fel egészen a pártbizottságokig, hogy alig fért fel a zászlárúdra. v A munkásőr-század névadója: Mártonffy Ernő, a 19-es Tanácsköztársaság egyik helyi vezetője, tanár volt. Harcos életével, de mártírhalálával is mutatja az utat az értelmiségnek. Katonazene hangjaira ] csattog a díszlépés az új I zászló előtt. A menetelükre ] virágeső hullik. A gyerekek ! megrohanják, szedik össze a szép vörös szekfűket. 1 Gondoltam: viszik édesanyjuknak. Tévedtem. Ök is a munkásőröknek adják. * 1 A díszebédnél az egyik szomszédom egy alpári munkásőr. Hég csak a le- ' vest kanalazzuk, amikor az órájára néz. Feláll. Otthagyja a terített asztalt, a finom ételeket. Mennie i kell. Első a kötelesség. 1 Ha már az ebédről írok, meg kell dicsérni a Vendéglátó Vállalatot is. Hihetetlen gyorsasággal, nagy figyelemmel látta el finom és bőséges étellel-itallal a népes, nagy családot. * Dolgos hétköznapok következnek. A munkásőrök az élet minden posztján őrködnek munkánk, nyugalmunk felett. Tóth M. mazó mintájú, 160 éves háziszőttest. A sok terítő, párna, törülköző, zsebkendő sok magyar táj tarka színeit, eredeti mintáit, motívumait mutatja. Láthatunk múlt század beli eredeti kun-hímzéseket, mezőkövesdi, kalotaszegi, rábaközi, buzsáki, sárközi mintákat. Az elrendezés ízléses és hozzáértésről tanúskodik. Az anyag összegyűjtésével a kiállítás rendezői nagy és értékes munkát végeztek. A háziipari készítmények között csinos leányka és női hímzett blúzokat, szép horgolásokat, ízléses kötöttkesztyüket, kézimunkákat találunk. Beszélgettünk Vízhányó Alajossal, aki szalmafonatokból készített kosárkáit, tálcáit állította ki. Elmondotta, hogy 1918 óta foglalkozik szalmafonatokból készített dísztárgyak, különböző kosarak, tálcák, alátétek, tartók készítésével. Sokfelé dolgozott már, jelenleg a Háziipari Szövetkezetnek dolgozik. Többször nyert díjakat budapesti kiállításokon, négy ízben első dijat a félegyházi kiállításon. A családjai is mind értenek ezekhez a munkákhoz, azonban jelenleg egy sem foglalkozik ezzel. Nagyon örülne, ha a megyében más is foglalkozna szalmafonat tárgyak készítésével, mert amint mondotta „akkor tudná megmutatni igazán, hogy mit tud, ha volna kivel versenyezni“. Kevés a megrendelése panaszolja, így kevés a jövedelme is. Pedig valamikor a félegyházi férjhezmenő lányoknak a kelengyéjébe a kézikosár, gyümöcs- kosár, szennyesruhatartó, kenyerestálca mellett igen sok mindent készített. Most 57 éves korában a fürdőben fűtőként dolgozik. Szeretne tanítani másokat is erre a szép népi munkára. A kiállítás látogatottsága nagy. Több iskola is megtekintette tanulóival. Az általános tetszésről tanúskodnak a vendégkönyv bejegyzései. Köszönet illeti a Múzeumot a rendelkezésre bocsátott anyagért, de köszönet illeti a kiállítás anyagának összegyűjtőit, elrendeződ Szép Lászlónét és Dr. Rejtő An- talnét, ugyanakkor a kiállítás anyagának rendelkezésre bocsájtóit. — ég —
