Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1935

4

in Sicilia“ stb.), megindultak a filléres gyors-járatok és mint legmodernebb utazási mód, győzedelmesen előretört az autocar-társasutazás.

Lehetetlen mindebben a mai ember kiszélesedett ismeretszomját nem látni. Lehetetlen ezt a felfokozott utazási kedvet azzal magyarázni, hogy a résztvevők léha ,,kéjutazás“-sal igyekeznek idejüket agyonütni és pénzüket elkölteni, hiszen pl. a társasutazások nagyrésze 111. osztályon, hosszú és fáradságos éjszakai utazásokon bonyolódik le, ami minden, csak nem „kéjutazás“. Az utazók óriási többsége is nem a bárokat, lokálokat járja, jól tudva azt, hogy azok úgyis egyformák a maguk ál-hangulatosságával mindenütt a világon, hanem ihikönyvekből, földrajzi, természetrajzi, és főleg művészettörténeti kézikönyvekből előre készül az útra, lelkét előkészíti a reá váró, gyönyört keltő vizuális benyomások özönére és az átélendő élményekre. Tudatosan akar látni és megérteni mindent, bele igyekszik látni az idegen ország leikébe, magába akarja szívni annak kultúráját, meg akar ittasulni annak természeti és művészeti szépségeitől. Messze eltávolodott a ma embere a maga kiapadhatatlan kulturszomjával és a világháborúban elnyomott ősi, titokzatos vándorlási ösztönének győzelmes felszabadulásával attól a békebeli fiatal- asszonytól, akinek csak az volt a megjegyzése egy velencei utazás után, hogy : szép város Velence, csak amikor ott voltunk, éppen árvíz volt... (Se non é verő, ében trovato).

Az itt vázoltak alapján kétségtelen, hogy a magyar iskoláknak is fel kell használniok a tanulás és ismeretszerzés e könnyű, sőt élvezetes és mégis maradandó hatású eszközét. Fel is használják és ha ez nem mindig sikerül eléggé, annak oka legtöbbször nem az érdeklődés hiánya, hanem a nyomasztó anyagi körülmények. Érdeklődéshiányról is lehet szó, természetesen nem az iskola, hanem a társadalom részéről, — ebben sajnos feltétlenül vezetnek az Alföld városai és községei, amelyeknek társadalma az utazás nevelő hatásának felismerésében messze elmaradt pl. a Dunántúl városaié mögött.

A tanulmányi kirándulásokat legvirágzóbban az egyetemek és főiskolák szervezték meg. A MEFHOSz külföldi társas-tanulmányútjai szinte hihetetlenül olcsón adnak lehetőséget diáknak és nemdiáknak egyaránt az egész Európa, sőt Északafrika és Elő-Azsia nevezetesebb helyeinek a megtekintésére is. Most pedig legújabban a középiskolák is belekapcsolódtak a tanulmány- útakba. Az IBUSz 1936 júniusában megrendezte kultuszminiszteri engedéllyel az első országos diák-tanulmányi kirándulást a művészetek klasszikus földjére, Olaszországba és ezzel remélhetőleg útat nyitott sok sok ezután következő diák-tanulmányútnak. Magáról a kirándulás lebonyolításáról részletesen tájékoztat az IBUSz sárga prospektusa, itt csak azt mondjuk el, ami nincs a prospektusban, de vonatkozik minden kirándulásra.

Alapvető tény, hogy a serdülő ifjú, tehát épp a középiskola tanuló- ifjúsága rendkívül hajlamos mindenféle utazásra. Fia ezt az igen erős hajlamot (amely még az alföldi városok tanulóifjúságából sem hiányzik) a nevelés és oktatás szolgálatába állítjuk, munkánk gazdag gyümölcsöket hoz. A tanár első feladata itt kettős: először kedvet kell csinálnia a kiránduláshoz, fel kell ébresztenie a tanulók érdeklődését, másodszor pedig, ami igen fontos, meg kell győznie a tanulókat arról, hogy az anyagi nehézségek a legtöbb esetben leküzdhetők. (Rendszerint itt feneklik meg egy-egy nagy lelkesedéssel fölvetett kirándulási terv!) A tanulónak tudnia kell, hogy intézete nemcsak szim-