Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1935
5 bólíkusan „alma mater“, de bőkezű anya mindenben, ha érdem, szorgalom és tehetség megjutalmazásáról van szó. A középiskolák felsőbb hatósága, jól ismerve a kirándulások nagy nevelő erejét, lehetőséget ad az intézeteknek az arra érdemes tanulók anyagi segélyezésére is az iskolai kirándulásoknál, ez a segélyezés nem egy esetben a teljes kirándulási díj összegéig is terjedhet egy-egy tanulónál, de a többinél is jelentékeny hozzájárulás lehet. Ha tehát a tanuló tudja, hogy szorgalmát és jó előmenetelét intézete kirándulási segéllyel is jutalmazza és csak jó előmenetel esetén számíthat a segélyre, akkor fokozottabb szorgalommal végzi tanulmányait és magaviseletével is igyekszik méltóvá lenni a segélyre. De itt a leikébe kell vésnünk egy másik dolgot is diákjainknak. Az intézettől kapott segély csak legritkább esetben fedezheti a kirándulás összes költségeit! A kirándulóknak elsősorban saját anyagi erejükre kell támaszkodniok! Tehát legyünk takarékosak, gyűjt- sünk össze minden fillért, mondjunk le a gimnázium előtt csengető fagylaltos ingerlő fagylaltjáról, egy új futball tervbevett vételéről, néhány ritka új bélyeg megvásárlásáról, sőt ha kell, a nyári cserkésznagytáborról is, ha komoly célunk egy nagyobb kiránduláson való részvétel. Ne feledje egy tanuló se, hogy egy nagy kirándulás alapösszegét elsősorban őneki kell hozzátartozói támogatásával előteremtenie! Az intézet csak akkor segít, ha ez az alap már megvan! Tehát fokozott takarékossággal, sőt esetleg nyáron végzett szellemi (instruktori) vagy akár testi munkával is igyekezzen minden tanuló nagy céljához: egy külföldi tanulmányi kiránduláshoz közelebb jutni. A kirándulásoknak a legtöbb középiskolai tantárgynál való fontos kiegészítő szerepéről elég csak néhány szót szólnunk. A hittannál milyen egész életre szóló élmény például szemtől-szemben állni Rómában a S. Piet- roval vagy imbolygó gyertyafény mellett követni a csendes beszédű trappista szerzetest a katakombákban ... A magyar nyelv és irodalom mély élménnyé- válását mennyire elősegíti a nagy írók szülőhelyére tett kirándulás. A német, francia, olasz nyelv kiejtését, mindennapi használatát csak az illető országokban van módunkban igazán hallani és csak ott ismerhetjük meg az illető nép életét. A földrajzzal kapcsolatban felesleges is példákat hoznunk, mindnyájan tudjuk, hogy a városok csak a térképen üres karikák, a valóságban élő és ezer új élményt nyújtó organizmusok. A természetrajzzal ugyanilyen szoros kapcsolatban vannak a kirándulások, — egy vidék vagy ország állat-, növény- és ásványvilágát a helyszínen minden tankönyvnél jobban tanulmányozhatjuk. Különlegesen mélyreható szerepe van a kirándulásnak a latin, a görög nyelvnél és a történelemnél. Egy olaszországi tanulmányút kapcsán végigsétálni Rómában a Forum Romanumon, megállni Trajanus oszlopa előtt, vagy a Caecilia Metella-síremlékről végignézni a Campagnán egy életre szóló mély lelki gyönyörűség. De mindennél fontosabb a kirándulások szerepe a művészeti alkotások megismerésénél. Ez a fontos ismeretág a fiúközépiskolák tantervében sajnos nem kapta még meg azt a helyet, amelyet megérdemelne. A tantervkészítő fórumok igen helyesen azzal a tárggyal kapcsolták össze, amellyel természeténél fogva szorosan összefügg: a rajzzal, de a csekély óraszám miatt alig lehet a tanulók igen nagy érdeklődésének csak némileg is megfelelő eredményt a tanításban elérni. A szemléltetésre fordítható idő lehetetlenül kevés, már pedig műalkotásokról beszélni szemléltetés nélkül annyi, mint egy
