Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1933
5 hatása alatt kerültem. Mert túl ezen a tüneményen, mely a maga zártságában csupán a környező világnak egyik folyamata volt, valami egészen más világ körvonalait láttam megcsillani magam előtt. Tudtam, hogy nem jutottam bele, de aranykapujának a kulcsa kezemben volt: egy pillanatra találkoztam a Szépséggel .. . És egyetlen érzéki benyomás elég volt, hogy odaállítson aranykapuja elé. A környező világnak egyetlen tüneménye, mely egy arra éppen reagáló lélekbe hullott. Mint ahogy a fegyvergolyó a patronból egy rugónak aránylag gyenge ütésére röpül ki nagy távolságok felé, úgy repül ilyenkor az emberi lélek is a Szépség birodalma felé. De miként a golyó sem röpül ki kellő mennyiségű robbanóanyag nélkül, úgy nem röpülhet az a lélek sem, mely arra kellően előkészítve nincs. A léleknek ezt a telítettségét valami feszítő érzés jelzi előre, hozzájárul a gondolatok páratlan tisztasága, élessége. Olyan a lélek ilyenkor, mint egy napsugárban fürdő fogadószoba, hová a gondos háziasszony valami igen- gen előkelő és kedves vendégét várja. De van ebben az állapotban valam; abból a forrongásból is, melyben az őskhaosz lehetett, közvetlenül a teremtő Isten „legyen“ szava előtt. Mert mikor az Isten lelke ott lebegett a vizek felett, már közel volt a teremtés csodája, csak az aktus hiányzott, hogy az ősködből kerek világ legyen ... És mi történik, ha jön a teremtő aktus ? Kérdezhetné valaki. A sarkutazók mesélik, hogy csendes időben a tenger vize néha pár fokkal a fagyponton alul is lehűl, anélkül hogy befagyna. A nagy sírna víztömeg, a maga mozdulatlanságában, végtelen csendjében, olyan, mint egy óriási temető, melybe minden mozgást örökre elástak S ekkor, ha valami kóbor szél, vagy a jéghegyekről leszakadó jégdarab megzavarja felszínét, egyszerre megelevenedik a mozdulatlan víz s pillanatok alatt beláthatatlan messzeségekig kemény jégpáncéllá alakul át. S ezt az átalakulást egyetlen kis mozdulat okozta, mely mintegy figyelmeztetni jött a természet törvényeiről megfeledkezni látszó elemeket. Hát vannak emberi lelkek, melyekben ehhez hasonló tünemények játszódnák le bizonyos benyomások befogadása után. Mint ahogyan a víz birodalmából a jég birodalma lesz, úgy válik ilyenkor a közönséges ember világa a költő világává. Nézzünk szét egy kicsit ebben a világban s figyeljük meg azt, amit belőle megérteni tudunk. Bizonyos, hogy az a világ nem természetfölötti, bár sok titka van, melybe sohasem fog behatolni az emberi ész. Határai valahol a lélek legmélyebb területeibe nyúlnak, oda, hol az érzések és gondolatok bölcsője ring. Ide a tudományos kutatás sem teheti a lábát soha. Mint ahogyan nem tudja felderíteni azt, hogy miképpen születik az élet, mi az, ami élővé varázsolja az
