Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1917

Pál Károly

1876-1917.

Nemcsak a harctéren arat a halál most, itthon is szedi áldozatait. A halál nem néz sem helyre, sem időre, sem korra. Rettenfchei- len kíméletlenséggel kinyújtja megdermesztő kezét áldozata után. Letörli arcáról az élet sziliét.

A mi testületünkből is elragadott a mindent kiegyenlítő Halál egy javabeli férfiút. Pál Károly elköltözött közülünk.'jl917. szeptember 24-én visszaadta lelkét Teremtöjének.

Pál Károly szül. Kiskunfélegyházán 1876. február 12 ón. Középiskolai tanulmányát szülőföldjén és Kecskeméten végezte. VI. osztály után belépett a piarista tanító rendbe, ahonnét theológia tanulmányai befejezése előtt kilépett és a kolozsvári tudományegyetemre ment, hol a bölcsészeti karra beiratkozott és ott szerezte a magyar és latin nyelvre képesítő oklevelét.

1896. szeptember elején megválasztották Kiskunfélegyházán a főgimnáziumhoz helyettes tanárnak, 1900. január elsején előléptették rendes tanárnak.

Katonai kötelezettségének teljesítésére bevonult és Znaimban szolgálta le egy évi önkéntességét.

1910. szept. 24-én tiidőcsucshurutja gyógykezelése végett a békéscsabai szanatóriumba ment.

Ez a betegség volt a megölője. A kórt meglehetett útjában akasztani ; a katasztrófát ki lehetett tolni, de megszüntetni eltüntetni nem.

A békéscsabai szanatóriumból látszólag egészségesen tért vissza..

Mikor a harci riadó megszólalt, ő az elsők között bevonult 1914- julius 27-én a 30. honvéd gy. ezred kiskunfélegyházi zászlósijához. Innét kezdetben Budapestre került, később Ausztriába —

Wieselburgba helyezték át segédszolgálatra, — hadifogoly táborhoz.