Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1915
6 rétién lövészárokba bújva karabélyaikra támaszkodva, töl nem tartóztatják az orosz áradatot! De az Isten nem engedte átélnünk egy újabb tatárjárást s hon- védeink erős izmai, hite, honszerelme, kötelességérzete megmentette ettől a nemzetet. Itt vannak sorainkban azok, kik e gigászi munkában résztvettek. Kedves tanulók, fiaim, nézzétek e sebesült vitézeket, kik édes mindnyájunkért oly sokat szenvedtek s kik százszor néztek szembe a halállal s kik itt is ott is nehéz sebeket kaptak. Szent meghatottsággal nézzétek e mankókat, melyre támaszkodnak, mert e mankók háritották el kezeinkből a koldus botot, ezek verték ki az orosz kezéből a kanesukát, melyet számunkra hoztak s szakították szét a rabbilincseket, melyeket kezeinkre kovácsoltak. Es a minő szent meghatottsággal kell néznünk e sebesült vitézeket s tisztelettel kell kitérnünk előlük, kik mi érettünk mindenüket készek voltak kockáztatni, ép oly mély megvetéssel és utálattal forduljatok el mindazoktól, kik nemzetünknek,,édes hazánknak e nagy megpróbáltatását, az árvák és özvegyek könnyeit és fájdalmát csak anyagi jólétük előmozdítására s az aranyborjú imádására használják fel. Az oroszok álma szerte foszlott. A invasio megtörött. Emlékét hirdetik a Kárpátok feldúlt falvai. De amint kiverte a nemzet a betolakodó ellenséget, aként siet a nemzet áldozatkészsége azon véreink fölsegítésére, kik közöttüuk a legtöbbet szenvedtek. A Kárpátok elpusztult uj falvai poraikból uj életre kelnek. Szebbek lesznek. Hirdetői lesznek örökidőre a nemzet áldozatkészségének. De nemcsak ezt fogják hirdetni, hanem hirdetni fogják örökkön örökké az eszmények, ideálok győzelmét, az anyagiasság, üzlet, aranyborjú fölött. Templomai lesznek a hitnek, a munkás minden áldozatra kész honszerelemnek és a honfi kötelességnek. S ha majd ama véráztatta földön a magyar ifjúság filléreiből felépül „Deák-falva“ legyen ez a magyar ifju- ságáldozatkészségének örök emléke, de egyúttal a magyar ifjúság Mekkája 'is. Es miként az igaz hitü musulmán életében egyszer elzarándokol a szent Kába kőhöz, hogy azt megcsókolva hitében megerősödjék, aként zarándokoljon ide az ország minden részéből a tanuló ifjúság, hogy szive telhessék meg ama magasztos eszményekkel, ideálokkal, melyekért az ott nyugvó honvédek életüket áldozták. Legyen Deákfalva temploma a hitnek, oltára a honszerelemnek, iskolája a honfi kötelességnek s legyen záloga annak, hogy a magyar tanuló ifjúság hü lesz mindig ezen eszményekhez, ezen ideálokhoz minden időben mindörökké !! ügy legyen ! 1
