Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900

21 — Gustáv Adolffal köt szövetséget, mint külön szerződő fél, Apafynak Kara Mustafa azt sein engedi meg, hogy a bujdosókat, véreit megsegíthesse, mert nem akarja, hogy Erdély ismét oly félelmes legyen, mint az említett fejedelem alatt. A bujdosók megsegélése tehát nem pusztán Apafytól fü?g, hanem első sorban a portától. A porta pedig nem akarja megengedni nyíltan, mert ezzel meg­szegné a békét, erre pedig nagy szüksége van, mert Lengyel- országgal visel háborút. De nemcsak a porta, hanem Apafy taná­csosai sincsenek egy véleményen a bujdosókra nézve; Bánfi Dénes és párja ellene, Teleki és párjta mellette küzd. E küzde­lemnek eredménye, hogy a segélyt csak oly későre adják meg; ez azonban nem olyan, mint Bethlen fölkelése; Apafy kivonja magát alóla, hogy ne úgy tűnjék föl, mintha Erdély, mint önálló hatalom nyújtott volna segélyt a bujdosóknak, hanem mintha Teleki, mint magán ember, nyújtott volna segélyt, E dologban tehát Erdély, mint önálló hatalom nem működik, fejedelme bárha akarta, de a portától való félelem miatt nem meri tenni. Külügyi dolgokban tehát önálló politikát nem folytathat. Sokkal inkább föltünteti az erdélyi fejedelemség politikai hanyatlását egy más eset, mely 1873-ban történt. A Béldi Pál féle mozgalom nagy zavart idéz elő Erdélyben; Béldinek mene­külnie kell, a portára fűt s a porta segélyével igyekszik a feje­delem tanácsosait kibuktatni. A porta meg Achmed agát meneszti Erdélybe a feliforgó zűrzavarok lecsendesítésére. Es ez az aga 1878. febr. 1 -re Szász-Kézdre maga hív össze gyűlést, melyre az aga „ő hatalmasságának minden hívét" meghívja.1 Volt eset, hogy török befolyásra hirdetett gyűlést Erdély fejedelme az előbbi feje­delmek alatt is, de hogy maga a porta követe hivott volna össze országgyűlést, hogy az gyakorolta volna az erdélyi fejedelem jogait, az eddigelé még nem fordult elő. Ide jutott Erdély busz év alatt; ide sülyedt az erdélyi hatalmas fejedelemség Apafy alatt. A portának ezt az intézkedését, ezt a beavatkozását Apafynak tűrnie kellett. Es ő tűrte, sőt sok tekintetben maga is előmozdí­totta; a porta hatalmi érdekei alá fejedelemségének érdekeit min­dig alárendelte, ha mindjárt Erdély kárára vált is az ; tehette, hisz a portának köszönhette trónját, nem az erdélyi rendeknek. Ezt a körülményt mindig föl szokta hozni, valahányszor a rendek Szilágyi: Érd. Orgy. Emi. XVI. 71. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom