Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
22 részéről komolyabb ellenállásra talált; fejedelemségét pusztán a porta kegyének tartotta s épen ezért került minden alkalmat, mely őt gyanúba hozná a portán.1 Készségesebb szolgája nem volt a portának, mint Apafy; bármily nagy adót vetett ki a porta Erdélyre avagy kívánt subsidiumot háború viselés alkalmával, mely főként a legyei hadjárat alkalmával, mondhatni rendes évi követelése volt a portának, Apafy tekintet nélkül népének szegénységére avagy rossz termésre mindig előteremtette, csak széke meg ne rendüljön. Hatszáz, hat ökrös szekeret telt liszttel, szénával kiszállítani az országból a török táborba, nem egyszer szóllítja föl a porta Apafyt. És Apafy készségesen teljesíti, pontosan és gyorsan; a portán meg azt hiszik ezek után, hogy jó élet van Erdélyben, telik bőven, sőt azt is fölteszik, hogy egyetlen erdélyi főúr ki tud egymaga ennyit állítani.2 Összefoglalva most az eddig mondottakat, Apafy uralkodásának eddigi 19 éve Erdélyre csak romlást hozott; már megválasztása is terrorizmussal történt és a szabad fejedelem választási jog eonfiscalásával; erdélyi rendek választották ugyan, de csak kénytelenségből, nem volt más, de ha lett volna is, hogyan érvényesülhetett volna a szabad választási jog, midőn a gyűlést fegyveres erő veszi körül? Annak kellett történnie, a mit a porta akar; a porta meg sehogy sem akart oly Rákóczi-féle önérzetes embert látni Erdély trónján, hanem olyant, kitől nem kell félnie. Véletlenül Apafyban olyanra akadt s ha keresgélt volna az erdélyi rendek között czéljának megfelelőt, talán keresve sem talált volna olyat, mint Apafyt véletlenül. Trónra léptetése tehát a választási jog megsértése, Apafy inkább octroyalt, mint választott fejedelem. Uralkodása eddigelé az önérdek najhászás kora, az erkölcsök alásülyedése. Önálló külügyi politikát nem folytathat, még hitsorsosait sem segítheti meg; nem értek én itt oly külpolitikát, melyet Erdély, mint teljesen önálló, független állam folytathatott volna; ezt nem tehette soha, mert teljesen önálló még Bethlen alatt sem volt, hanem igenis olyat, minőt Bethlen meg Rákóczi folytattak; ha e politikából nem háramlóit is közvetlen haszon a portára, de tegyük föl, hogy tán kár, mint II. Rákóczi alatt, ki Moldvát és Havasalföldet foglalja el, de ha Erdélynek javára szolgált, Bethlen és a Rákóczi minden eszközt fölhasználtak, mindaddig, míg érzékeny veszteség 1 U. o. XVI. 47. I. — 2 Szilágyi: id. m.
