Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
A szerencsétlen lengyelországi hadjárat megásta az egykor hatalmas Erdély anyagi jólétének sírját; következményei rohamosan sietteték bukását. Azt az irányító befolyást, melyet a szabad Erdély a magyaroszági ügyekre gyakorolt elvesztette ; míg eddigelé függetlennek volt mondható úgy a magyar királytól, mint a portától és erős hatalmas vala, most már sem a porta sem a magyar király nem veszi semmibe, Ilogy mennyire nem veszik semmibe Erdélyt és fejedelemségét kitűnik egy portai követ nyilatkozatából. Nemcsak a fejedelmi tekintély hanyatlik, nemcsak a népesség száma van megcsökkenve, nemcsak culturális élet van eren találva, hanem területi viszonyai is meg vannak csonkítva. Határai, melyeket dolgozatom elején említettem, összeszorulnak; Várad, Jenő török kézre kerül Székelyhid a német kezébe; e helyek mind stratégiai szempontból mind gazdaságilag Erdélyre fölötte fontosok voltak. Mindkettő Erdély kulcsát képezte a török hódoltság felé; elestük maga után vonta a hódoltság tovább terjedését úgy, hogy a mint Szalárdi írja: Szabolcs, Szatmár, Kraszna, közép Szolnok mind behódoltak; mig eddigelé Várad volt Erdély végvára, eleste után Apafy kénytelen volt Kolozsvárt tenni azzá; Kolozsvár veszi át Várad szerepét, mi eléggé mutatja Erdély területi veszteségét, mely a zavaros időkben érte, sőt nemcsak az előbb említett megyék, melyek némikép a partiumot képezték, hanem .maga Erdély egy része a Meszes hágón belül Kolos, belső Szolnok, Doboka megyék nagy része is behódolt a töröknek. Ennek a területileg nagyon megcsonkított Erdélynek veszi át kormányát Apafy Mihály 1661. szept. 14-én. Ha, mint a Bethlen család rokona örökölte volna azok szellemi tehetségét Bethlen Gábor hadvezéri talentumát, Erdély még tán kiheverte volna a hat év szenvedését; de Apafy nem volt uralomra termett, inkább papnak mint fejedelemnek született; kegyes, istenfélő férfiú ; nem törődött az országos ügyekkel s ha megkérdezték valamely dolog felől, csak azt felelte. „Lássák az urak ő kegyelmek a mint Teleki uramnak tetszik“ ; lovakra, fegyverekre, köntösökre arra gondot nem viselt, evésben, írásban, mulatozásban kedvét találta. Nem csoda tehát, hogy az ország ily kormányfő alatt egyre hanyatlott s nemhogy kiheverte volna vesztességeit, hanem még inkább esett. „Soha ily sok istentelenség nem vitetett véghez Erdélyben mint ő alatta“ — monja a krónikás — ám
