Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1895
10 templomba s az iskolaszolga is egy volt eddig a templom-szolgává s igy gondoskodni továbbra is jussa van a tanácsnak.« 4. Mutassa ki a tanács érdemes e a kis gymnasium ily nagy költségre s mennyi a helybeli ifjak száma ? A tanács a következő kimutatást közli: 1812/13—1822 ig, tehát 10 év alatt volt 461 helybeli. 95 pesti és budai cseregyermek, kik hasonlókép helybelieknek vehetők és 225 idegen, részint kosztos, részint tanításuk után élő ifjak, tehát összesen volt a tanítványok száma 781. Továbbá meggondolván azt: hogy »mennyi költségeibe kerülhettek volna a szegény atyáknak csak a helybeli 556 gyermeknek is idegen földön való tanitása, mely pénz azonban az iskolák helyben létökkel azok is itt maradtak s végül megfontolva mennyi hasznot hajt némely privátások és kosztosok tartása, kérdésbe nem jöhet többé ezen institutum hasznos és szükséges volta s megtetszik, hogy megérdemelte még minden eddig tett költségeinket.« 5. Nem volna-e czélszerübb polytechnikumot (re liskolát) fel- állita ni? — A gymnasiumról semmi esetre sem mond le a tanács, de a város népesedésével a polytechnikum felállításától is soha idegen nem lesz, miután belátja annak az intézménynek is magasztos hivatását. 6 Van e hozzá reménye, hogy a beneficziális kassza mindig kifizeti a tanárokat? — A tanács reméli és egyébiránt a városnak szűk határai miatt is a tanácsnak odajárul minden iparkodása, hogy a haza szülöttei mind a katonai és más világi pályán alkalmato' saknak vétessenek és kenyeröket igy megkereshessék. Ennélfogva ő csász. kir. hercze^séee előtt kész a tanács mindent elkövetni. 1822 julius 1-én a convokatusok és a nép nagyrészének jelenlétében abban állapodott meg egy szivvel lélekkel a tanács széke, hogy a megválasztandó két tanár fizetését a beneficziális kasszából húzza. Pár nappal később, julius 10-én pedig azt határozta, hogy az iskola tágas terme ketté szakittassék és még egy terem építtessék hozzá a nyugoti oldalon, minek felépítését egy kőműves 1400 forintért vállalta el. Ez a mostani IV. osztály terme. E lelkes határozatok azonban ténynyé csak hosszas vajúdások után váltak. A kerületek megengedik, hogy a tanárok fizetősöket a só jövedelméből húzhassák. A tanács pedig kéri, hogy mig az állásokra alkalmas helybeli embereket állíthatnak, az országos pályázatot ne hirdettesse ki a főigazgató. 1825 február 26 án ö felsége, Tarnóczy Györgyöt és Szabó Sándort nevezte ki tanárokká; miután már a tanárok magán lakásai is elkészültek, de Szabó azt el sem fogadta, Bánhidi Gábor pedig lemondott állásáról, miután tanácsnokká választót ák s igy ismét két állást kellett betölteni, mely állásokra a
