Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1895
11 tanács Fazekas Pált és Kalmár József prókátort ajánlotta kinevezés vegett. De már 1826-ban Hegedűs Lázárt látjuk alkalmazva az egyik tanszéken. Végre tehát a kor igényeihez képest létesült a rendes kis gymnasium, csak az a kár, hogy teljes és hű képét adni az intézet életének csaknem egyenlő a lehetetlenséggel, minthogy az iskolai levéltárban ez időkre vonatkozólag semmi sincs, mi biztos tájékozást adhatna; a városi tanácsjegyzőkönyvekben pedig néhány száraz adaton kívül, melyek inkább a tanárok pénzügyi viszonyaira vetnek némi világot, más nem található. Annyit azonban következtetni lehet, hogy mivel a tanári állásokra nem holmi proletárok pályáztak, hanem rendszerint jogvégzett emberek és ez állásokon legtöbbnyire meg is öregedtek, vagy kibetegedtek : elég jól java dalmazottaknak kellett lenniök a tanári állásoknak. Nem is lehetett volna több százakra rugó összeget kamatra kölcsönözgetni, mint egyik másik tanárról azt följegyezve látjuk. A rendes fizetésen kivül még helylyel-közzel segélydijban is részesültek, útiköltségben rendesen, sőt mint a nemeslelkű bőkezűség legszebb példájakép látjuk, 1825 augusztus 17-én Brassai Józsefnek 25 Irtot utalványoz a tanács, hogy egy beteg tanítványának orvosságot szerezhessen. Nagy forduló pontot alkot a vasút megnyitása az 50 es évek elején városunk nemcsak kereskedelmi, de tanügyi életében is. A termények ára hihetetlen gyorsasággal felszökik, kereskedők lepvén meg a nyers anyagban bővelkedő vidékü szorgalmas lakosságú várost; de ezzel egyszersmind a pénz értéke is nagyon hirtelen megcsökken. A tanácsnak tehát legelső sorban arról kellett volna gondoskodni, hogy a tanerők tisztességes megélhetésöket lehetővé tegye. Ha az 1822 évi tanács ült volna az 1852/53-iki helyén, bizonyosan meg is tette volna. De ép ez időben esik az meg, hogy a városi beneficzialis kasszát a város átadja a birtokosságnak, mely a gymnasium költségeit fedezte eddig s melyet 1822-ben e czélra le is kötött a város minden időkre. E két körülmény összehatása folytán következett be elkerülhetetlenül a gymnasium bezáratása 1854 ben. A pénz értéke csökkenésével lett volna legnagyobb szükség a beneficzialis kasz- szára, nem azért mintha nem egyre menne a dolog, ha ezentúl a beneficzialis vagyon jövedelme a- egyes birtokosok kezébe folyván, azt ismét az skolai czélokra fordítani nem lehetett volna, mivel mindenféle teher manap is legnagyobb mértékben csak a birtokos lakosságot terheli, hanem mert látjuk, hogy az csak adókép lévén behajtható, ezentúl sokkal nagyobb erőfeszítéssel jár csak pár kraj- czár megszavazása is. Ez időtől fogva lát az iskolai országos ha-
