Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888

ntil fölötte lévő levegő is nagy mértékben lehűl és a hideg lassan fölfelé terjedvén, a felsőbb régiókban a hőmérsékletcsökkerés folytán, völgyelés támad, a melybe a szomszédos levegő áramlik; így tehát lég­nyomás-maximum jön létre. A nehéz, lehűlt levegő, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, oldalvást a mele­gebb tájak felé áramlik, tehát lent a maximumtól, fent pedig a levegő minden oldalról a maximum felé áramlik. Ez esetben tehát két áramlás van. A lég- nyomásmaximumnak bizonyos állandósága van, hete­kig, sőt hónapokig is eltart; a két áramlás egymást kiegészíti, a mit az egyik lent, a földfelületen elve­zet, azt a másik a magasban pótolja és ezen kör­mozgás addig tart, inig a nap melege a földfelüle­tén lévő hideg levegőt meg nem ritkítja. A légnyo­más-minimumok nem oly állandók, mivel nyáron a helyi viszonyok által föltételezett meteorologiai vál­tozások sokkal erősebben érvényesülnek mint télen. A kontinensek télen általában olyan meteorologiai hatást gyakorolnak, mint a sikságok, a kisugárzás következtében nagy mértékben lehűlnek és a hideget fölfelé terjesztik. A lehűlt, nehéz levegő, a földfelüle­ten, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, oldalvást a ten­gerek melegebb levegőjébe tódul. A tengerek arány­lag melegebb vize fölfelé meleget terjeszt. A száraz­föld fölött a levegő, felső régióiban, völgyet képez, mig a tengerek fölött a kiterjedés folytán magasan áll és a szárazföld fölötti völgybe tódul. Miután télen a levegő a hideg kontinensekről a melegebb tengerekre áramlik és ezen utón hőmérsék­lete folyton növekszik és igy harmat pontjától mind­inkább távolodik, a légnyomás-maximumok helyein száraz időjárás és derült ég mutatkozik. A légnyo­másmaximumok területei többnyire határozatlan ala­knak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a maximu­mok és minimumok nem mindenkor a síkság közepén — 8 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom