Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888
9 találhatók, hanem a napnak északról délfelé és viszont való vándorlásával lépést tartva, szintén haladnak, télen az északi féltekén dél félé, a délin észak felé, nyáron pedig megforditva, a hogy ezt különösen Közép-Azsiában tapasztaljuk, a hol a monszunszelek és az általuk okozott eloszlása az esőknek szigorúan a napnak fel- és levándorlásával vannak összekötve. Megkülönböztetünk tehát két szélrendszert. Ha a levegő a légnyomásminimum középpontja felé és e körül az óramutatóval ellenkező irányban halad, czik- lon a neve, ha pedig a levegő a légnyomásmaximum középpontjától kifelé áramlik és az óramutatóval egy irányban halad anticziklon a neve. A eziklon még depressziónak, az anticziklon pedig barometermaximumnak is neveztetik. A cziklon- ban a levegő rohamosan emelkedik, az anticziklonban pedig lassan leszáll. A cziklonban minden 100 méternyi emelkedésnél átlag véve a levegő 1°C lehűl, de csak addig, inig a harmatpontot el nem érte, azon túl csak egy félfokkal. Az anticziklonokban a leereszkedő légáram hőmérséklete 100 méterenként átlag 1°C növekszik. A depresszió középpontja többnyire színhelyei igen erős esőknek a mikor azonban az eső eloszlása a középpont körül a földfelület által nagyon módosittatik. Utjai a depresszióknak az északi féltekén a tropikus övön belül DK-ről—-ENy. félé, a mérsékelt égőv alatt pedig DNy-ról—EK felé irányulnak. A depressziók általában alacsony szélességből magasabb szélesség felé haladnak. A tropikus őv légáramlásának szabályossága és állandósága elvész amint a hőmérséklet eloszlása nem egyeidetes. Látjuk tehát, hogy csak magas, vagy alacsony légnyomásu vidékek gyakorolnak döntő befolyást a légköri tüneményekre. A légnyomás eloszlásától függnek a szélirányok. Az erre vonatkozó törvény, mely a meteorológiának
