Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888
13 hegyek ellenállása által, mivel utjokat akadálytalanul folytathatják. Nem úgy van ez a hegylánczok- nál és különösen tömeges emelkedésű hegységeknél. Mindenesetre nem közömbös dolog, váljon nagy kiterjedésű síkságok, vagy hegységek fölött vonul-e el a légáramlat. Mint minden mozgásban lévű test, úgy a levegő is az útjában álló akadályok leküzdése által, sebességében, sőt anyagában is változást szenved. Földünkön mindenüttt a hegységek főgyüjtőpont- jai a légköri csapadékoknak. Ha egy vizpárával telt légáramlat útjában hegységekhez ér, ez a hegység lejtőin emelkedve lehűl és páratartalma bizonyos magasságban felhőket vagy csapadékot képez Igen érdekes eféle tüneményeket észlelhetni az Alpeseken és a Magas Tátrában. Napos délutánokon, a mint azt Gőtlie oly remekül leírta, az Alpesek hómezőin és sziklaormain szakadatlanul képződnek és eloszlanak a felhők a szerint, a mint a vizpára gletscher fölött, vagy ennek vizével elborított sziklafal fölött felhővé sűrűsödik, lehűl, nehezebb lesz, egy bizonyos mélységig alászáll és ez által nagyobb légnyomásnak kitéve ismét fölmelegszik és eloszlik, vagy pedig meg- sürüsödése után melegebb légrétegekbe jutván, megritkul, alig látható köddé eloszlik, a magasba száll és felhővé tömörül. Tudják mindazok, a kik a szepesi síkságról a Magas Tátra fenségesen az ég felé meredező sziklaormain gyönyörködni akartak, hogy sokszor napokig várni kell, mig a hegység egyes részei a köd és felhőkből kibontakozva, egész meglepőségökben láthatókká válnak. Az északnyugati szél, Európa monszunszele a Kárpátoktól északra eső sikságok fölött elvonul a nélkül, hogy a levegő páratartalmának nagyobb részét elvesztené, a Magas Tátrához érve azonban, annak éjszaki lejtőin fölfelé haladván, különösen nyár kezdetén, a mikor a hegységen még terjedelmes
