Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888
14 hómezők fényiének, lehüttetik, vizpárája megsürüso- dik, a hegy ormokat körülövezi és a déli oldalon liosz- szu sávolyokban vagy gomolyokban aláereszkedik. De a síkságot gyakran el nem érik ezen köd- és felhőtömegek, hanem az alsó melegebb légrétegek által látszólag felszivatnak, eltűnnek. Az eltűnés igazi oka itt is abban leli magyarázatát, hogy leereszkedve, a levegő egyrészt a nagyobb légnyomás következtében, másrészt pedig a hegység oldalainak melege folytán harmatpontjától távolodik. Ezen tünemények addig tartanak, mignem a hómezők eltűnnek és a hegység kőzetei a napsugarak által annyira átmelegednek, hogy a légáramlatok magasan, a hegység fölött elvonulnak. Hogy a leszálló levegő megmelegszik, arra kitűnő példát szolgáltat a Föhn név alatt ismeretes meleg szél, a mely ott jelenik meg a hol hevesebb légáramlatok magasabb hegységeken átvonulnak. A hőmérséklet növekedése a hegycsúcstól le az aljáig Hann1) szerint 100 méterre csaknem pontosan 1°C, úgy hogy ebből megközelitő pontossággal a meleg mechanikai egyenértékét lehetne levezetni. Ha tehát vizpárával telt légáramlat kényszerítve volt hegységen átvonulni, akkor páratartalmának egy részét elveszti, a levegő szárazabb állapotban érkezik a völgybe, vagy a síkságra, mint a minőben a túlsó oldalon volt. Minél magasabb és tömegesebb egy hegység, annál több csapadék fog a szélnek kitett oldalon képződni. Legerősebb lesz a hatás azon izolált, a síkságból kiemelkedő hegységeknél, melyek hosszkiterjedésűkkel merőlegesen állanak a szél irányára. Ha a túlsó oldalon nagyobb vizterületek vannak, akkor a vizpárában szenvedett veszteség pótolva lesz. Száraz, vagy hideg szelek, hegységekhez érve, nem okozhatnak csapadék1) Dr. Julius Hann. Über die Aufgaben der Meteorologie der Gegenwart, Wien, 1878. Seite 22.
