Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1885
Római classiciisok a omnasinmban, tekintettel a latin nyelv gyakorlati elsajátitására. — TiMllns egyik elegiája. Miután a régi nyelvek tanitásának kettős czélja van, egyik maga a nyelv megtanulása; másik pedig az azon nyelven irt jeles művek olvasása és értelmezése: világos, hogy a tanárnak, ha czélt téveszteni nem akar, oly eljárási módot kell követnie, a mely biztos alapossággal vezeti tanítványait kitűzött czéljoklioz. — A latin nyelv, mint holt nyelv csak úgy elevenül meg, a tanulóban pedig csak úgy ébresztünk érdekeltséget ezen nyelv iránt, ha őt az elméleti térről azonnal gyakorlatira vezetjük; mindazt, a mit in theorie megtanult, az életben alkalmaztatjuk vele. A classicusok olvasásánál az előadó tanárok nem mindig egyöntetű eljárást szoktak követni. Vannak olyanok, a kik az órában előadandó tárgyat, — értem a clas- sicusból kiszemelt részt — három szakaszra osztják fel. Az óra első részét képezi: a múlt órában tárgyalt anyagnak lefordittatása újra, s a fordítás után a folytatás megértésére, vagyis a már lefordított anyagnak a lefordítandó tananyaggal való összekapcsolására szükséges magyarázatok. Az óra második részében az uj és lefordítandó anyag praeparálása történik meg. A harmadik végre az újnak lefordítására szorítkozik. Megesik néha, hogy az előadás első részét illetőleg kiderül, miszerint a tanulók a múlt órában feldolgozott szöveg fordításában itt-ott ingadoznak, abban tájékozatlanok, habár azzal már nem először van dolguk. Ennek oka természetesen csakis abban rejlik, hogy az előadó tanár a múlt órában elsiette a dolgot, s hogy ha ő maga át is értette a szöveget, nem szentelt elég időt annak, hogy a tanulók vérébe átmenjen az, a mit olvastak és hogy kellő tájékozás végett több tanulót nem szólított föl, váljon mindegyik átértette-e a tárgyalt anyagot. A múlt 1*
