Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-10-05 / 19. szám
NYOLCADIK OLDAL 1964 október 5. üzente: ha ki nem találják, hogy a pálcának melyik vége tőről való, kő kövön nem marad az országban. Nézték, forgatták a pálcát a király udvarában mindenféle okos s bölcs emberek, de bizony nem tudták kitalálni, hogy melyik vége lenne tőről való. A királykisasszony pedig ismét csak elment Jankóhoz, s elpanaszolta, hogy most meg mit adott fel a kutyafejü tatárok királya. — Azért bizony egyet se sirjon, felséges királykisasszony — mondta Jankó —, nincs annál könnyebb, mint azt kitalálni. Kössenek a pálca kellős közepére cérnát, azon csüngessék le, s amelyik oldalra egy kicsit lebillen a pálca, ott van a tőről való vége. Szalad a királykisasszony az apjához, s mondja, hogy ő az éjjel megint egy csodálatos álmot látott: egy ősz öregember megjelentette neki, mit kell csinálni azzal a pálcával. Mindjárt cérnát kötöttek a pálca közepére, s hát csakugyan az egyik vége lebillen egy kicsit. Rovást csináltak rá, hogy ez a tőről való vége, s visszaküldötték a kutyafejü tatárok királyának. Most már megmérgelödött erősen a kutyafejü tatárok királya. Elővette a nyilát, átallott a király palotájába, de úgy, hogy a palota megreszketett belé, a nyílvessző végén pedig volt egy irás, hogy ha éppen úgy vissza nem lövik az ő palotájába egyszeribe indul minden népével, s nem hagy élve senkit a királykisasszonyon kívül. Udvarába gyűjtötte a király minden vitézét, s leányát meg fele királyságát ígérte annak, aki azt a nyilat vissza tudja lőni. De nem akadt senki, aki erre vállalkozott volna, mert a kutyafejü tatárok királya hétszer hetvenhét mérföldre volt innét. Busult a király, de még a királykisasszony is. Nem hitte, hogy Jankó tudjon itt segíteni. De azért csak hozzá szaladott, s elpanaszolta nagy sírással, rivással, hogy mit akar a kutyafejü tatárok királya. — Ne- sirjon, felséges király kisasszony — mondta Jankó —, csak menjen el, a követ tegye vissza szépen a helyére, mintha soha ki nem lett volna véve, s mondja meg az édesapjának, hogy valami csodálatos álmot látott: mintha még most is élne az a legény, akit régesrégen befalaztatott, s hogy egy ősz öregember jelentette magának, hogy az a legény vissza tudja lőni a nyilat. A királykisasszony elmondta az apjának úgy, ahogy Jankó megtanitotta rá, s a király, bár nemigen hitte, hogy az legény éljen, kibontatta a falakat. De bezzeg ámult-bámult a király, mikor Jankót meglátta! Szép dali legény volt addig is, de most szebb, dalibb, mint annak előtte. Vitték nagy örömmel Jankót, s mutatták neki a nyilat a palota falában. — Hát még ez is baj? — mondá Jankó. Kirántotta a nyilat a falból, nekihuzakodott, s úgy visszalőtte, hogy csak úgy surrogott-burrogott belé a levegő, s a kutyafejü tatárkirály palotája táncra kerekedett tőle. — No ■— mondta a tatárok királya —, megöregedtem, kenyerem javát megettem, de még igy senki meg nem csúfolt engem. — Szerette volna szemtőlszembe látni azt a vitézt, aki a nyilat visszadobta. Egyszeribe üzent a király udvarába, s Jankó nem is kérette magát, indult mindjárt tizenketted magával, de ruhájok, fegyverök egyforma volt mind a tizenkettőnek. Eleget firtatta, vizsgálta a kutyafejü tatárok királya, hogy a tizenkét viétz közül melyik lehet az a bölcs ember s az a nagy vitéz, aki a nyilat visszahajitotta, de semmiképpen nem tudta kitalálni. — Majd kitudom én — mondta a királynak az anyja, aki ördöngös asszony volt. Estére mind a tizenkét vitéznek egy szobában vetettek ágyat. Az ördöngös vén királyné pedig meghúzódott egy szögletben s úgy hallgatózott Mikor már mind lenyugodtak, megszólal egy vitéz: — Cudar egy ember ez a király, de ami igaz, igaz: jó bora van.-— Nem csuda —'.mondja egy másik —, embervér van a borában. — De még a kenyere is jó — mondja egy vitéz. — Hogyne volna jó, amikor asszonytej van benne — mondja az előbbi vitéz. — Hej, de még ez az ágy is milyen jó puha — mondja megint egy harmadik vitéz. — Meghiszem azt, ördöngös asszony vetette. A vén királyné jól megjegyezte magának, hogy melyik ágyból jő ez a beszéd. Mikor aztán mind elaludtak, szépen odasompolygott az ágyhoz, s levágott egy tincset a Jankó hajából. Reggel fölkelnek a vitézek, s látják, hogy Jankó hajából egy tincs le van vágva. Kis Dongó — Ezt az ördöngös királyné vágta le — mondta Jankó —, senki más, hanem majd túljárunk az eszén. — Mindjárt levágtak a többi vitéz hajából is egy tincset, s úgy mentek a király elébe. Aközben a királyné elmondta a fiának, hogy mit hallott s mit csinált, csak nézze, hogy melyiknek a fejéről hiányzik egy tincs, az csúfolta meg őt. Hát bizony azt nézhette: mind a tizenkét vitéznek le volt vágva egy tincs a hajából. — No — mondta a kutyafejü tatárok királya —-, látom, hogy hiábavaló minden mesterkedés, nem tudom kitalálni, hogy melyik közületek az a hires vitéz. —- Ne is mesterkedjél — mondta Jankó ■—, en vagyok az a hires tőjéz. — Hát ha te ^py, mondd meg nekem, hogy került embervér az én >rpmba? — A bizony My — felelt Jankó —, hogy az inasod, amikor eres .ette a bort, elvágta az ujját, és a vére a borba freccsent. Hivatja a király az inast, rákiált: —- Igaz-e, hogy tegnap vér freccsent a borba? — Igaz, felséges királyom, de irgalmazz szegény fejemnek. Tegnap, amikor a bort eresztettem, elvágtam az ujjamat, s egy csepp vér a borba freccsent. A király kikergette az inast nagy haraggal, s most meg azt kérdezte Jankótól: — Hát azt honnét tudod, hogy asszonytej volt a kenyeremben? — Onnét tudom — mondta Jankó —, hogy a szakácsnőd szoptatós asszony, s amikor a kenyeret dagasztotta, egy csepp tej belecsöppent a tésztába. Hivatja a király a szakácsnőt: — Igaz-e, hogy a tejed belecsöppent a tésztába? — Felséges királyom — mondja szörnyű ijedtséggel a szakácsnő —, igaz, egy csepp belecsöppent a tésztába, amint dagasztottam. Kikergette a szakácsnőt is nagy erős haraggal, aztán megint Jankóhoz fordult s kérdezte: — Hát azt honnét tudod, hogy ördöngös asszony vetette meg az ágyatokat? — Onnét tudom, mert az anyád vetette meg, az pedig, tisztesség nem esik mondván, ördöngös asszony. Hej, haragra lobbant erre a király s azt mondta: — Látom, hogy bölcsebb ember vagy, mint én, de már azt nem engedem, hogy énnálam bölcsebb ember éljen ezen a világon. Kard ki hüvelyből! Kardot rántottak mind a ketten, s összevágtak, hogy a palota is megreszketett belé. De Jankó nemcsak bölcsebb, erősebb is volt ám a kutyafejü tatárok királyánál, s úgy lenyisszentette a fejét, mintha ott sem lett volna. Azzal fölkerekedtek, s mentek haza az ő királyuk udvarába. Ott már nagy vendégséggel várták. Egyszeribe összeadták Jankóval a királykisasszonyt, s csaptak olyan lakodalmat, hogy Hencidától Boncidáig folyt mindenfelé a jó bor. Ma is élnek, ha meg nem haltak. Palika először volt az iskolában. Mikor hazajött megkérdezték tőle, — na kisfiam, hogy tetszett az iskola? — Tetszeni tetszik. — feleli a gyermek, — a bai csak az, hogy az egész délelőttöm el van rontva vele. • Két gyerek az utcán irtózatosan püföli egymást. Arra megy egy ur és negbotránkozva rájuk szól: — Ejnye gyerekek, hát nem tudjátok, hogy ellenségeinket is szeretni kell? — Tudjuk mi azt, de mi ketten testvérek vagyunk! * Robert Louis Stevenson: BÚCSÚ A FARMTÓL Ház előtt az öreg hintó, Gyerek-had száll rá, zsibongó. Kézcsók. S felzendül a kánon: Isten Áldjon! Isten Áldjon! Ház, kert, pázsit, fákon fészek, Karám ajtó — Isten Véled. Kút, fa, hinta, szekér, járom — Isten Áldjon! Isten Áldjon! Mindörökre Isten-hozzád Létra, pajta, szénapadlás. Pókod lengjen ezüst szálon: Isten Áldjon! Isten Áldjon! Ostor pattan. Fut a szép pej. Tűnik ház, kert, barna zsindely, S a fordulónál zeng a kánon: Isten Áldjon! Isten Áldjon! ford.: Tóth-Kurucz Mária. “KIS DONGÓ” az alábbi könyveket tudjuk postafordultával küldeni : Alszeghy: Magyar nyelvtan....... 1.00 A. Christie: Temetni veszélyes ... 2.00 A. Christie: Nyaraló gyilkosok .. 1.80 A. Christie: Poirot kéjutazáson.. 1.50 A grenobleí gyors ....................... 1.20 A két bálvány ........... 1.20 A korona titka ............................. 1.20 Andersen: Rendíthetetlen ólomkatona .......... 1.10 Arany: Toldi trilógia ................. 3.50 Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona ....... 2.00 Bgy marék vicc a javából ......... 2.40 Barát: Gyöngyharmat ............... 1.75 Bátori: Halál a szőlőskertben.... 1.58 Berth: Istenkeresők ................... 1.50 Billotey: A lélekrabló ............... 1.20 Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél ......................... 3.40 Budapesti express ................. 1.20 Budapast fénykalbum (esti felv) 2.20 Csermely: örök Magyarország.. 3.75 Csiky: Eladó a délibáb............... 1.50 Csűrös: Aranysas ....................... 1.50 Dénes: Sirontuli beszélgetés .... 1.50 Dienes: Bogáncs ...................... 2.00 A magyar ház szakácskönyve. .. 2.80 Encoklipédia Cookbook, angolnyelven, sok képpen ............... 5.00 Fenyvessy: Kölntől-Kölnig ....... 2.00 Fenyő: Feljegyzések ................... 2.00 Fényes Tóth Olga: Nők a szovjet börtönben ............... 3.00 Ferdinándy: Magyar portyák .. 2.00 Eüry: Barkócafabot ................... 2.00 Füry: Az ut vége ......„.............. 3.50 Füry: Két állomás között ........... 2.00 Gárdonyi: Egri csillagok ........... 3.60 Gyilasz: Az uj osztály ............... 2.00 Halászi: Tatárok a Szénatéren.. 3.50 Harsányi: Hungarian Rhapsody 5.70 Howard: Menni vagy meghalni 1.30 Howard: Az elveszett cirkáló .... 1.30 Hungarian Cokery Book ........... 2.00 Ignácz Rózsa: Torockói gyász .... 2.00 Inyesmester (szakácskönyv) ..... 5.50 Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a a “Kis Dongó” Előfizetése egy évre 4 dollár.
