Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-09-05 / 17. szám

1964 szeptember 5.

7-IK OLDAL

Kis Dongó

BÉRELT SZAKASZ

A minapában egyszer vasúti kisiklás történt, melynek szerencsére csak négy birka esett áldozatául. Nyári vasárnap éjjel magam bóbiskoltam a szerkesztőségben, mikor az erről szóló távirat megérkezett. Éppen a narancsbehozatal megtiltását akartam egy cikkben inditványozni (mert rajtam volt a cikkirás sora). A távirat azonban más gondolatra téritett. Okosabb lesz megtámadni a közlekedési minisztert s megvédelmezni a vasúti személyzetet, mely annyira túl van terhelve munkával, anynyira ki van merülve, hogy józan ésszel nem vonható felelősségre a balesetekért.

A cikk megjelent s akik elolvasták, nagyon csodálkoztak, hogy másnak a négy birkájáért ilyen nagy handabandázást viszünk véghez.

A csodáik ozók elfelejtették azt a hirlapirói elvet, hogy jobb ma négy birka, mint holnap egy túzok.

A cikk az illetékes körökre is hatást tehetett, mert a vizsgálat során mindenkit fölmentettek a személyzetből.

Én már régen elfelejtettem a dolgot, mikor beállit hozzám egy vasúti kalauz s megkérdi, hogy én irtám-e azt a cikket?

— Én.

— Fogadja az ur köszönetemet. Én voltam a fővádlott, de az ön cikkének a hatása alatt fölmentettek.

— Gratulálok. Mi tetszik?

— Hálámnak akarok kifejezést adni.

— Mivel?

— Egy kulcsot hoztam, a mely minden kupét kinyit. Ugy-e, föltűnt már önnek is, hogy a vonaton mennyi kupé van, ezzel a fölirattal: Szolgálati szakasz, vagy bérelt szakasz. Nos, én mondhatom önnek, hogy ezek többnyire üresek.

— Ne mondja.

— De mondom. S ha ön kényelmesen akar utazni, egyszerűen fölnyit egy ilyen szakaszt, elhelyezkedik, magára zárja s többet az ördög se háborgatja.

Természetes, hogy az ajándékot a legnagyobb örömmel fogadtam.

Másnap reggel Pozsonyba utaztam lakodalomra. Kezemben kisded táskámmal sétálgattam a nyugati pályaudvar néptömegtől nyüzsgő perronján s kutattam a nekem megfelelő szakaszt. Végre meglátLane Super Service

gazolinállomás és SHELLUBRICATION

Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE

(a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás.

tam egy bérelt szakasz föliratu kupét... Nyugodtan kinyitottam s bevonultam.

Egy ur feküdt ott és aludt, az ajtó zörrenésére azonban fölébredt, köszönt és igy szólt:

— Ha nekem ezer holdam volna hitelrészvénnyel beterítve, mind az ezer holdat zabbal vetném be és liferálnék a hadszeregnek.

— Okosan tenné, — feleltem közömbösen.

E közben az idegen észrevette, hogy az ajtó nyitva van, köszönt és hirtelen kiugrott. Jót nevettem magamban. Az bizonyosan szintén úgy jutott kulcshoz, mint én 's most megugrott, engem vélvén a szakasz jogos tulajdonosának.

Gondosan bezártam az ajtót, a függönyöket leeresztettem, kényelembe helyezkedtem s élveztem a perron zaját, száz meg száz ember kiabálását kupéért.

A vonat elindult. Vácig meg se állt. Itt nagy bámulatomra kinyílik az ajtó és egy feketébe öltözött urat látok két inasféle emberrel.

— Méltóztassék leszállami, — szólt nyájasan.

Rosszat sejtettem. Leszálltam.

— Ön a vasúttól van? — kérdém nyugtalanul.

— Én? Igen! — felelt némi habozás után.

— Büntetést kell fizetnem?

— óh, dehogy, de lesz szives velünk jönni.

— Hová?

— Hozzám.

— Kihallgatás végett? De hisz akkor lekésem a vonatról.

— Ugyan, hisz egy óra múlva jön a másik.

— Hagyjuk el a sok komédiát. Megmondom a nevemet, lakásomt s indítsák meg az eljárást, ehhez csak nem szükséges az én személyes jelenlétem.

— De szükséges, hiába, a törvény törvény.

Ekkorra már kiértünk az állomás elé. Különös alakú zárt kocsi állt ott.

— Tessék beszállni.

— Hová a pokolba megyünk? Mégis abszurdum.

Ekkor a két inasforma megragadott és mielőtt észrevettem, a kicsiba tett. ők mellém, a feketébe öltözött ur velem szembe ültek.

Gondolataim villámgyorsan kergetőztek agyamon végig. Ha a tizenhetedik században volnánk, azt hinném, hogy az özvegy őrgrófné, aki imád, raboltat el, vagy valami német fejedelem, a ki igy szedi össze a hadseregét. De manapság, reggel kilenc órakor, Vácon,

: hogy valakit, ha még oly csinos is, elraboljanak — olyan őrgrófnék, fájdalom, már nincsenek a világon.

Micsoda lehetőség marad tehát hára?

Én ostoba, kieresztettem a kupéból egy csöndes őrültet, a ki ide utazott és elfoglaltam a helyét. Borzadály futott végig rajtam. Hogy szabadulok ki a kelepcéből?

Csöndesen viseltem magamat.

— A bolondok házába visznek? — kérdeztem a fekete urat.

— Nem. Fuchs magánszanatóriumba.

JOHN K. SOLOSY

Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó

DETROITBAN 8480 SOUTH STREET

Telefon: VInewood 1-2353

LINCOLN PARKBAN 3200 Fort 8t. — Tel. DU 3-1870

kétségbeesés mutatkozott raj

Szerettem volna tudni, hogy kötözni való bolond vagyok-e, vagy csak csöndes hülye?

— De őrültek vannak ott, ugy-e?

— Nem, csak idegbetegek és ártatlan képzelődök.

— Engem hová soroznak?

A fekete ur habozva nézett

rám.

— Értesülésem szerint ön a nem veszélyes rögeszmések közé tartozik.

— S mi a rögeszmém?

— Az, hogy Rothschild.

— Lássa, ebben nem találok őrültséget. Nagyobb bolond volna Rothschild, ha az volna a rögeszméje, hogy ő én.

A fekete ur nem mosolygott. Nagyobb őrültségeket is hallhatott ő már ennél.

A szanatórium teraszán Fuchs ur várt bennünket. Meglepetve néztem rá.

— Miska, te vagy az?

Iskolatársam volt.

— Nini, Füzesséry Kázmér,

— kiáltott elbámulva.

— Az bizony, testestől-lelkestől.

— Hát te kisérted a páciensemet? Hisz mi úgy tudtuk, hogy egyedül utazik egy bérelt szakaszban.

A fekete ur integethetett a hátam mögött, mert Fuchs arca hirtelen elváltozott.

— Vagy úgy? — mormogta,

— gyere be a szobába.

Intett a többieknek, hogy

maradjanak kint s beléptünk az irodájába. Hirtelen szembe fordult velem és szólt:

— Báró ur A brazíliai papírokból mennyit dobjunk a párisi piacra?

Fürkészőleg nézett rám, én még fürkészőbben ő rá.

— A damaszkusz-bagdadi vasút részvényeit kétszázhetvenöttel jegyzik. Verjük még följebb?

Megbolondult ez az ember? Körülnéztem, hogy ha dühöngeni kezd, mivel védjem magamat.

— Báró ur, a rio-tintoi aranybányaüzlet évi kimutatását van szerencsém átnyújtani.

És egy üres papírlapot tartott elém. Hirtelen világosság gyűlt agyamban: ez az alvó rögeszmét, a R o t h schildot akarja bennem fölkelteni. Elnevettem magamat.

— Jó, jó, fiam. Engem ugyan hiába biztatsz, nem az vagyok, a kinek tartasz.

És elmondtam neki az esetet úgy, a hogy történt, elejétől fogva. Arca egyre jobban elta.

— Szépen vagyunk. Csinos csávába kerültem. Te szabadon eresztetted a bolondomat, a helybeli orvosi kar pedig itt vár a szomszéd szobában, hogy megvizsgáljon.

Izgatottan járt föl s alá.

— Mit csináljunk? Csak nem vallhatom be, hogy az őrült megszökött? Oly rossz hírbe kevernek, hogy tönkre megy az intézetem. Mit csináljak, mit csináljak?

Hirtelen megállt előttem.

— Csak te segíthetsz rajtam. Maradj meg bolondnak.

— Nem vagyok bolond.

— Értsd meg. Csak az orvosi konzílium idejére.

— De mit érsz a rólam szóló orvosi véleménnyel? Hisz én nem vagyok az, a kit vártál.

— Mindegy. Ha megjön a megugrott páciens, azt úgy is megvizsgáltatom.

— Mondd, hogy nem jött meg a beteg.

— Tudják már, hogy megjöttél.

— De én ép eszü ember vagyok

— Az mellékes. Elvégre, te csináltad a bajt, kötelességed engem kihúzni a hínárból.

Nagyot sóhajtottam. Isten neki.

— Csak okosan viseld magadat. Ne felejtsd a Rothschildrögeszmét.

öt perc múlva nyakamon volt a konzílium, három ünnepies öreg orvos, a kiket Fuchs mint párisi börzetanácsosokat mutatott be.

— Ah, párisiak? En franciás s’il vous piait.

És elkezdtem velük franciául beszélni. Minden kérdésükre franciául feleltem s ők csak bólintgattak. Egy órai puhatolódzás után, mikor már kezdtem dühbe jönni s izgatott lenni, végre eltávoztak. Fuchs rögtön jelentette, hogy két szóval egy ellen gyógyíthatatlan bolondnak nyilvánítottak. A harmadik, különösen a tekintetemből, inkább hülyének tartott.

Miután Fuchs barátomnál egy kis villásreggelit kaptam, visszasiettem az állomásra, hogy Budapestre utazom. Egy vonat éppen ott állt, fölugrot(Folytatás a 8-ik oldalon.)

Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a

a “Kis Dongó”

borult, végre már a legnagyobb

Előfizetése egy évre 4 dollár.