Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-09-05 / 17. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1964 szeptember 5. Bérelt szakasz (Folytatás a 7-ik oldalról.) Göre Gábor leveleiből K Á T S A tam s egy kupéban, hol egy szál ember, aludt, helyet foglaltam. A vonat elindult. Az alvó felült. Szent Isten Hol láttam már ezt az embert. Egek — ez az én őrültem, a kit reggel elbocsátottam — Vácon volt? — kérdém zavartan. — Igen, — szólt ő egész nyugodtan, — a gyorsvonattal jöttem föl s a legelső vonattal visszamegyek. (Tehát a vonaton maradt reggel.) — Mit csinált Vácon? — Megvettem a püspök ’kastélyát. — Hát olyan gazdag ember? A szegény boldogan mosolygott. — Nem sejti, hogy kivel beszél? Egyszerre eszembe villant. — Nem Rothschild báró úrhoz van szerencsém? — Az vagyok. Maga szegény ember? — Meglehetősen. — Fogja. Ezzel egy üres ppirost nyujttott át. — Utalvány ötszázezer forintról. Eltettem. E percben egy vadászathoz öltözködött ur föltaszitotta a folyosóra nyiló ajtót, s fölkiáltott: — Ej ha, hisz itt egy majdnem üres kupé van. Ezzel köszönés nélkül elhelyezkedett, fején tollas vadászkalappal. Az én emberem arca kezdett elváltozni. Végre a vadász felé fordult és szólt: — Hallja, vegye le a kalapját, én báró vagyok. — Bánom is én, ha kinai császár is. Az én emberem erre fölkel és leüti a kalapot a vadász fejéről. A vadász dühödt kiáltással fölugrik s rá akar rohanni. Az én emberem a fogait vicsorítja, tajtékot túr ... én meghúzom a vészféket, a vonat iszonyú recsegéssel megáll, az utasok kiugrálnak s a szomszéd kupék utasai orditanak, hogy orvost, mert itt egy őrült garázdálkodik. Én azalatt a zökkenéstől elesett verekedőkön álltam, hogy föl ne kelhessenek. Ekkor a kupé ajtóban megjelenik — mit gondolnak, ki? Az egyik váci orvos, a ki engem gyógyíthatatlan őrültnek nyilvánított. Intett és erre két izmos konduktor belép és — lekapva a tiz körmömről, szíjakkal öszekötöz. Minél jobban ordítottam és kapálóztam, annál szorosabbra húzták a szíjakat. Közel voltam az ájuláshoz a dühtől és a fájdalomtól. így érkeztem meg Budapestre. Itt aztán kiderült a tévedés, még mielőtt Fuchshoz visszaexpediáltak volna. * * * Ebből, ó embertársaim, az a tanulság, hogy csak akkor utazzunk bérelt szakaszban, ha fizettünk érte, vagy bolondok vagyunk. Hát most mög a Kátsárul fogok irigálni. Itt lösz fojamatosan mögirva Kátsa tcigánynak a zélete világra gyövetelétül kezdve mind a zakasztófájig, amire rá is szógált vóna, mer teljes egész életibe nagy kutya vót. * * * ITT KEZDŐDIK Ez Kátsa élete, ahogyan ü a maga szályával elhazudozta, hejjel közzel pedig közibe Írtam hogy a szavába mögigazitottam, mer a tzigány még a zimátkozásba se mond mindig igazat. Hát hogy én is á siletésemen kezsgyem a zsén anyám Sárkezsi jány vót ázs bizsonyos de mán á zsápái ódalrul én ojan úri méltóságbul megzsottam, hogy mágám is csák husvétkcr pinkeskor merek rágondolni. Mer á zsin ápám ákár hisik kentek ákár nem maga Juzsep fihercseg ü sentsige vót. Isten eressen deget á gyesznómrá ha nem igázs. — Mögöszöd te akkor is. — Hát ákkor fársáng' előtt repeggyen meg á hedegüm, á gercs rángássá esse á zsujjámát mikor a zsuráság konyháján kápok ebidet. — Lyólyó, — mondok — hát elhiszöm, iszen látzik is a pofádon hogy úri eredet vagy. — Hát egy kicsit bárná vágyók ázs igázs, de á besidem ásongyák á csigányok, sákkástctt cján úri besid. — Hát oszt a főhertzeg nevelt ugye a kastélyba, tsak mond bátran, merhát olyan úri a viselkedésűd is. — Lehet, hogy ákárt, tálán bizsonyos is, de kiátkosták volná á familiábul, hát tsák á zsányám nevelt, de kápott is á zsányám tüle egy ákkorá sip máriás tallért, mint á biró urámnák á levese tálá. — Éppög akkora vót? — Hát mongyuk kisebb válámivel de egy hájsállal se. Kitsázs ezsist gombot veretett beide á vájdá. — De mér hinak tégöd Hátsónak ha Sörközi a neved? — A zsórom mián. — Vagy hogy kátsát loptál. — Nem loptám én kátsát sohá. — Hát a papét tavaly? — No ázs ázs egy. Ást is á páp áttá, csák hogy elfeledte. Pedig hát ázsir áttá, hogy ákkoribán beteg volt á felesigem, ázstán egyre kátsájér epedezsett, no mondok nem bánom, há lopnom kell is tellyesitem á kedvit. — Hiszön a feleséged nem is vót tavaj itthon Kátsa, a harmadik vármögyébe járt, de az se bizonyos. — Májd házsá gyitt vóná ázs bizonyos. — Dehát hogyan mondhatod akkor azt, hogy tellyesitöd a kedvit a zasszonynak. — Hogyne mondháttám volná, hát kácsát csák ván kedve enni ákárhol vánis. — No, hazuggyál tovább... — Hát igen sipen nevelt á zsides anyám, óján fincm úri ruhábá járátott, hogy á princsek se kilenben. — A báróné bársonyréklij ét láttam rajtad gyerök-korodba, tér gyedig ért a zujja, hanem ingöt sose láttam rajtad. — Jáj, de há kezsbe furujázsnák, ákkor én nem hedegilek. Hát mandam hogy selyembe bársonybá járkáltám, há ingem nem is vált, de minek á zsing? Ázs csák ánnák váló, akinek más ruhájá nincsen. (Itt mán őszi a Kátsát a mérög, hogy nem hiszünk neki, hát tsak hagy ögye.) Ehhön még irok, mer ez nem a zegész.-----------«•<$ £>*»---------w MEGKAPTA... Újoncok vonultak be egy városba iszonyú lármával; tömérdek nép gyűlt össze az utcára, meg az ablakokba. Egy öreg asszony is kitalált tekinteni, akit egy arra menő bevonuló ifjú hős megpillantva igy kiáltott fel: — Vén boszorkány! ... Mit csinál az ördög? — Mit csinálna? — feleié az öreg néni, — taligát csinál, melyen téged a pokolba tói, szemtelen kölyke!-------------------------MI LETT Á FIBUL?... A cigány elment az uraság földjére káposztát lopni. Meglátta őt az uraság és feléje tartott. Erre a cigány ijedtében lefeküdt a földre és a kezében levő káposztát maga Iá rejtette. Mikor az uraság odaért, megkérdezte tőle: — Hát te mit csinálsz itt, cigány? — Hállgátom á fi nevésit, kenyergem. — Kelj csak föl, hadd látom, mi van a hasad alatt? — Sent átyám, hát kápostá lett á fibul! — rémüldözött a füstös. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 25 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ...................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1964 EZÜST JUBILEUMI ÉVÜNK 1964
