Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-06-20 / 12. szám
1964 junius 20. 3-iK olda: LÁNYOKNAK GYERMEKROVAT FIÚKNAK Kis Dongó Miből lesz a kenyér Miből lesz a kenyér? Buzácskából. Na és a buzácska? Úgy kel ki a barázdából. Langyos eső öntözgeti, aranyos nap érlelgeti, lábát kasza elvagdossa, a cséplőgép zsákba dobja. A malomban megőrölik, fehér lisztjét pékhez viszik, a pékmester megdagasztja, forró kemencébe dugja.. Már csak ki kell venni s szépen meg kell enni. Aztán pedig imádkozni: Jó Istennek hálát adni.-------------------------Nefelejts Mikor a jó Isten a virágokat teremtette, nevet is adott nekik. A virágok igen örültek szép nevüknek és boldogan ismételgették egész nap. Másnap reggel a Jó Isten lenézett a földre. Egy kis patak partjáról sirást hallott. Látta, hogy egy kis kék virág sir keservesen. — Miért sirsz, te kis virág? — Azért sírok, jó Istenem, mert elfelejtettem a nevemet. Mosolygott a jó Isten, majd igy szólt: — ó, te kis butuska! Hogy el ne felejtsd többé, a te neved ez lesz: Nefelejts. Azóta nem is felejtette el nevét a kis Nefelejts.--------&•»-----------w w A kenyér A búzát a gazda termeli. A molnár a malomban megőrli. Liszt lesz belőle. A lisztből sütik a kenyeret. A kenyér Isten áldása. Mielőtt megszegjük a kenyeret, a késsel keresztet rajzolunk rá, jelezve azzal, hogy Isten nevében szegem meg. Imánkban is megemlitjük a kenyeret. így kérjük Istent: “Mmdennapi kenyerünket add meg nekünk!” Az Ur Jézus az utolsó vacsorán, mikor megszegte a kenyeret, igy szólt: Ez az én testem! A legszentebb kenyér a szent ostya. Az Oltáriszentségben az Ur Jézus van jelen. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja T Mátyás király csatározásai alatt, ha várat kellett ostromolnia, különösképen azok gyengéit kutatta szorgalmasan; ügyes kémeket tartott, — jól fizette őket, de teljesen sohasem bízott meg bennünk, ő maga ügyesebb és merészebb kém volt valamennyinél. Az ilyen dolgokban nem ismert sem fáradságot, sem veszedelmet. Sok érdekes történet van feljegyezve róla. Különös kedvét lelte, ha túljárhatott az ellenség eszén. Habár furfangos vakmerőséggel is, maga igyekezett megismerni terveiket, s nemcsak kardját és bátorságát, hanem eszét is fegyverül használta a diadal kivivására. 1475-ben Szabácsot ostromolta. A várat minden áron be kellett volna venni, de sem a király, sem vezérei nem ismerték annak erődítéseit. Mit volt mit tenni, a király maga vállalkozott rá, hogy a vár falait kikémleli. Egy megbízható emberével s egyetlen evezőslegénnyel éjnek idején csónakba ült s folytonos éltveszedelem között járta körül a vár bástyáit. Még fele útját sem tette meg, midőn a várfalakon őrködő török katonák észrevették. Siettek is sürü lövésekkel üdvözölni a csónakot s bár sötétes éj volt, mégis eltalálták a király mellett ülő férfiút. A halálveszedelem tehát a legfenyegetőbben csüngött a vakmerő király feje fölött s még sem vonult vissza, hanem folyton előre intve evezősét, megkerülte és megszemlélte az egész várat és csak azután tért vissza táborába, ahol érte aggódó hívei már-már halálától rettegtek. Hanem a merész vállalkozásnak csakugyan meg volt a maga sikere, mert a várat ezután nemsokára bevették. Voltak mulatságosabb kirándulásai is, bár ezek sem jártak kevesebb veszéllyel. Amikor Bécset vívta 1485-ben, gyakran körülkerülte a várat, egyedül, vagy csak egy-egy apród kíséretében. Már javában folyt az ostrom, midőn arra szánta rá magát, hogy belopódzik az ostromlott városba, — álruhában. Vajjal és tojással tele kosarat vett a hátára, selejtes ruházatban, mint valami öreg sváb, orozkodott be s keresztiilkasul járt a városban, mindenfelé árulta a tojásokat, egyúttal kikémlelve-a vár állapotát. Megfordult a vásárban is hallgatta, mit beszélnek az emberek, mit terveznek, mit reménykednek. Hogy aztán szerencsésen kijutott a városból, könnyen elbánt azzal és nemsokára el is foglalta. Máskor megint, amikor a török szultán táborával állott szemközt, másodmagával török ruhába öltözött s azok közé elegyedett, akik élelmet vittek a török táborba, ő maga is, nem messze a török szultán sátorától, napestig árulgatott. S mikor a szultánnak délben felhordták az ebédet, megszámlálta az ételeket, hány tállal tálaltak fel neki. Hogy azután visszajutott táborába, másnap levelet juttatott a szultánhoz: “Rosszul őrződ táborodat, szultán s rosszul őriznek téged is! Mert tegnap reggeltől estig ott ültem a sátorod előtt és árultam. Kikémleltem táborodat. — Hogy pedig ebben ne kételkedjél, ime elmondom, hányféle ételt szolgáltak fel neked ebédre.” A szultán olvasván a király levelét, megijedt és elvonult táborával. A galamb nem tudott fészket rakni. Megkérte a szarkát, tanítsa meg rá. A szarka vállalta a tanítást. Felszálltak egy fára. A fa két ága közé odatett az ügyes szarka egy ágacskát. — így kell ezt elkezdeni, látod, te galamb! — Tuu-dom, tuudom, brukkuku! — szólt a galamb. A szarka hozott egy másik száraz ágat. Szépen keresztbe tette az elsőre: — Aztán igy kell folytatni! Táncmulatságot rendeztek az állatok. Egy erdei tisztáson szépen körbe ültek. A madarak a fákon helyezkedtek el. Megkezdődött a mulatság. Az őzeiké kecsesen táncolt, meg is tapsolták érte. A róka bohókásan bukfencezett. Sokat nevettek rajta. Aztán rázendített a madárzenekar. Előlépett a nemes ló. A gyönyörű paripa csodaszépen rakta lábait. Még magyar csárdást is táncolt, óriási taps volt a jutalma. Most a majom ugrott a körbe. Olyan mókásan ugrándozott, hogy egy kis mókus nevettében le is pottyant a fáról. Az ügyes majomnak cukrot, narancsot dobáltak a többiek. De nézd csak, nézd! A púposteve sétált be a körbe. Az elő-őrsi szolgálatot mindig a legszigorúbban rendezte be a király: éjjel is felkelt és személyesen járta végig az őröket, hogy ébren és helyükön vannak-e? Kivált, ha várat ostromolt, lehetett látni talpon éjjel-nappal. Folyvást jártkelt, forgolódott a táborban; semmiféle jelentéssel sem elégedett meg. — Maga akart tudni és látni, hallani mindent. Éberségét mindenki csodálta. A legkisebb zörejre, a körülötte levőknek leghalkabb suttogására is felébredt s viszont a legnagyobb harci zaj közepette is jóízűen tudott aludni. Az emberek rivalgása, az ágyudörgés, puskaropogás ilyenkor elszenderitette. Csakis ilyen katonás természet birt ki annyi fárasztó munkát. — Tuu-dom, tuudom, brukkuku! — szólt a galamb. A szarka ismét elrepjült és hozta a harmadik ágat. — Ezt meg igy kell odailleszteni! — Tuu-dom, tuudom, brukkuku! — szólt a galamb. A szarka most már mérges lett és igy szólt: — Ha tudod, hát csináld! Azzal elrepült, otthagyta a galambot. A galamb azóta sem taunlt meg fészket rakni. Aki nem tanul, tudatlan marad! — Mit akarsz te ott! Nem mész haza? — kiabáltak rá az állatok. — Táncolni akarok! ... Én is tudok ám! — kiáltott a teve. És elkezdett táncolni. Hosszú póklábait olyan ügyetlenül rakta, hogy az állatok felboszszankodtak. Kinevették és kövekkel dobálták meg a tevét. A teve busán elkullogott. Miért akart olyant, imre ő nem való! MEGJELENT AZ 1964-ES “Mistóriás Kalendárium” Az egyetlen amerikai magyar naptár 256 oldalas, képes kiadásban. Megrendelhető a VASÁRNAP kiadóhivatalában 1 dollár 50 centért, írjon erre a cimre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, — Youngstown 9, Ohio. MÁTYÁS A HADVEZÉR A galamb tudatlan maradt A puposteve tánca
