Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-02-05 / 3. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1963 február 5. Göre Gábor bíró úr levelei így vöt tovább No azután a nemzeti szín­ház mellett kovártélyoztuk be magunkat egy másik hotel sz­állásba. Az még úribb vót, a pintzébe mönybéli szépön mu­zsikáltak. Ott dörágább is vót a szállás egy egész forinttal, de legalább két ágyat attak érte. Mögnéz­­tük, hogy bé van-e tetőzve a szoba, hát be vót. Mingyán le is feküttünk, a gyönyörüségös paklanyos ágy­ba, oszt mondok a sógornak, hogy mondok, fújja el kend azt a györtyát. Fujkáli a sógor jobbrul is, balrul is, tsak úgy dagad belé i az nyaka. — A zegér ögye mög aszon­­di, mibül van ez a györtya? Akármi lögyek, ha nem öveg­­bül van ez. —- Nem lőhet a mondok. — De a. Hát tsakugyan. De ojan tsudálatos györtya vót, hogy káprádzott a szömünk tüle, hát tsak forgolóttunk. Mondok, kend se alszik só­gor? — Fene azt a györtyát, — aszondi bánt a fényössége. Éngöm is mondok, borijja kend rá a süvegit. — Nem borítom biz én as­zondi, mert hátha mögég! ö. m. a f. —Mondok, hát keressünk valamit, ami nem ég mög, hát tsakugyan találtunk is egy j portzolány fazokat, azt borí­tottuk rá. Hát még röggel is azonkép­­pön égött a györtya, egy csöpp se hibázott belüle. Mondok aztán röggel az ker­­nyelnek, hogyan szokás elfuj­­ni ezt a zujfajta györtyát? — Aszondi, tsavarjon kend a fülin ögyet, elalszik. Avval hitták, hát elszaladt. De hiába tsavarom az füle­met, nem alszik el a gyertya. — Mondok a sógornak, ta­lán a kend füle alkalmatosabb. Hát ü is tsavargati, de mind hilyába. — Mondok a kernyelnek, tisztőt ur, mit bolondozik ma­ga mivelünk? Nem alszik el az györtya. Hát lám milyen huntzut a nimöt, akkor láttuk, hogy nem a zembör fülit köll megtsavar­­intani, hanem a gyertyáét. Azután mögálltunk egy hej­­ön, ahol nagy ordétó bötükkel ki vót irva, hogy aszondi hogy aszondi Magyarok bégyövetele olvasom, hogy aszondi “óriási ökörkép”. Mögszólal egy ur, hogy asz­ondi, nem ökörkép az, hanem körkép. Mondok, akár ökörkép, akár körkép, de tsak valami nevez­­etös kép az, hogy igy ki van Lapképviseló'ket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 23 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: .................................................................................. Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ....................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — nyomtatva, oszt hogy a bé­­mönetel 50-ven karaj tzár, hát valami lyelös kép lőhet, ami­­nőt öregapám se látott. Mondok oszt a sógornak, hogy mögtapasztajjuk-e? A sógor derágállotta, hogy aszondi, félnapszám e kapás időbe, de mondok e nélkül nem möhetünk haza. Hát ki­ballagtunk a város erdejibe. Mondok ott egy urnák, hol gyónnék bé az magyarok? Ott aszondi, abba a zöveg tetejű házba. Hát oszt hogy oda békövet­­köztijnk megváltjuk az bilé­­tát, nem engedtek abbul se egy garast se. Mögindultunk a sok garáditsony fölfelé, tsak hágunk, hágunk hát ojan ká­vés szobába érközünk, amijét mán másutt is tapasztaltunk. — No mondok sógor ez lyól kezdődik, noha nem magyaro­san, mert akkor bort mérné­nek itten, dehát lögyünk urak, éjjünk urasan. Aszondi a kernyel, babbal kívánjuk é a kávét? — Babbal? mondok még nem tapasztaltam, dehát ha úgy szokás és ha nem dörág­ább. Nem, aszondi egy a zára. No hozott is, de se kívül, se belül nem láttunk babot, se kávét, tsak a sok hab. Körül nézők, hogy sógor mondok, talán borbéj mühej van itt? De a sógor mán akkor mög­­tanálta a hab ajján a kávét. Hát lehajigáltuk a habot a zasztal alá, oszt igy ittuk va­lahogy a kávét. De sehogyse ízlett, hát bizony elővettük a kulatsot, lötyögött még vala­­mitske benne. Rá is gyújtunk közbe aztán mondok az kernyelnek. Halli-e tisztőtt ur ö. mö. a f. hát gyónnék- e mán azok a magyarok vagy nem gyónnék, akkor mink mönünk. Hát aztán egy nagy ürgé­jükön föligazitott bennünket oszt ott láttuk az magyarok bégyüvetelit. Láttuk Árpád apánkat is tsakugyan dörék embör, álgya mög a magyarok Istene és ippeg akkor verték a magyarok a nimetöt, mikor j mink bent vótunk és előttünk ! is leselkedött két nagy fene nimöt a parton. Oda is kajáltottam, hogy mondok, vigyázzunk leginyök! A sógor is nagyot kurjant, i hogy aszondi — tűz! tűz! Ég a malom! ö. m. a f. Hát tsakugyan égött. És lám tsak mögszólit egy, ur, hogy ne lármázzunk, mer égni köll annak. — Mondok hát mire való a tüzótóság? No aztán, hogy láttuk a föj­­hő állásárul, hogy esső kere­kedik, kifordítottuk a szűrün­ket oszt úgy nézelöttünk tov­ább. Láttuk a szent áldozatot is ahogy pogányosan áldoznak, tsak a lovat sajnáltam, hogy i mögér vagy 300-áz pöngőt, in-; kább egy-két végrehajtót ál- j doznának. I No aztán, hogy lyavába ta­­pasztalkodunk, aszondi a zur, hogy kifelé. — Mondok mér? Aszondi mer este van. — Este? mondok, iszen mi­nk is láttyuk taián, hogy még a nap se nyugodott le. Hát akkor állott el szömünk szánk, mikor aszondi a zur, hogy a tsak fős ve van. — No sógor, mondok, hogy hát ilyen hutzut ez a Buda Pest, hogy még a napot is föstik.------------. S-.-----------­TALÁLÉKONY RÉGISÉGKERESKEDŐ Odahaza Budán volt egy igen élelmes régiségkereskedő. Egy alkalommal megvásárolt öt kis szobrot s nyomban ki is tette a kirakatába és, ezt irta a szobrok alá: “Az öt érzék.” Hogy, hogysem, idővel sike­rült az öt szobor közül egyet eladnia. Erre megváltoztatta az aláírást ilyenformán: “A négy évszak.” Kis idő múltán megint csak elsütött egyet közülök. Maradt három. Most ezt irta alájuk: “A három grácia.” Amikor már csak két szobra maradt meg, ezt a címet kap­ták: “Ádám és Éva.” Végül csak egy szobra ma­radt. Ennek pedig ilyen fel­iratot sütött ki a derék kal­már: “Magánosság.” Legolcsóbb és legszebb ajándék “Kis Dongó" Hevesi dalok SZÉP LEÁNY A BARNA Szép leány a barna szép leány a szőke, Mindenkinek szebb a saját szeretője. Nem jártam utána mégis kaptam egyet, A föld kerekségén a legédesebbet. Öröm a nappalom, nyugodt az életem, Mert az én menyecském, nagyon tetszik nekem. Szeretem a szemét, selymes barna haját, De legjobban mégis csókos, piros ajkát. Minden ember tudja: jó asszony kincset ér, 4 Szerelmetes szívvel vigasztal, ha baj ér. Aztán el-el járunk ide a szomszédba, Ahol jó bort mérnek: a HEVESI BÁRBA. Hevesi Cafe Angyal Ernő és Semperger Gyula tulajdonosok. 8010 WEST JEFFERSON AVE. Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom