Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-03-05 / 5. szám
EMLÉKVERS Hej Budavár, Budavára! Diadalok fénysugára! Szabadságharc ékessége, Magyar honvéd dicsősége! ÚGY IS ELHITTÉK — Hát János, — kérdi a falu jegyzője a fiatal gazdát a kocsmába, — igaz az, hogy a kend szomszédja azt mondta hogy én egy nagy tróger vagyok? — Igen is igaz! — Hát aztán Írásba is adta? — Azt nem tette kérem, mert mi irás nélkül is elhittük neki. CSAK AZT MONDJA MEG Egy földmives ember ki akar menni két öszvérével, hogy a tavaszi szántást elvégezze, de az állatok meg sem mozdulnak, pedig már sokat nyühölődik velük. A gazda a végén méregbe jön és elkezd kegyetlenül káromkodni. Éppen arra jár a tiszteletes, látja a gazda hiábavaló vesződségét, megkérdi tőle: — Miben segíthetnék? A gazda igy válaszolt: — Csak azt mondja meg tiszteletes uram, hogy Nóé hogyan vitte be öszvéreit a bárkába? BIZONYTALAN DÁTUM — Nem kölcsönökne nekem tiz dollárt a fizetésig? — Fizetésig? Mit ért maga azalatt, hogy a fizetésig? — Hát azt a napot, amikor a tiz dollárt visszafizetem. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! CLEAN FUN Vol. 24. évfolyam. 51 — Detroit, Michigan — 1963 március 5. — 5. szám. NEM IS TUDJA? A kotnyeles Cincike az utcán igy csipog a mamájának: — Nézd, anyu, milyen kopasz az a nagyiejü bácsi...! Olyan a feje, mint a kugligolyó. — Hallgass, te! — inti le az anyja, nem illik ilyet kikiabálni, még meghallja az a bácsi. — Hát az a bácsi nem is tudja, hogy kopasz? — kérdi Cincike ártatlan visítással.--------£ S'»-,---------MEGFELELT Egy falusi iskolában annyi gyermek volt, hogy a padokban nem fértek el és igy a lelkész kénytelen volt néhányat a padlóra ültetni. Tanítás közben a lelkész fölteszi a kérdést: — Mi végett vagyunk a földön? Az egyik padlón ülő nebuló igen ágaskodott, hogy felelhessen. A lelkész fel is szólítja őt, mire a gyerek, az elemisták szokása szerint igy énekelte el a választ: — Avégett vagyunk a földön, mert a padban nem férünk el! INDOK A fiatal kisgazda a következő szövegű kérvényt intézi a falu elöljáróságához: “Tisztelettel kérek engedélyt uj Istálló építésére, mert házasságom révén egy tehénhöz jutottam.” KÖNNYŰ MONDANI... Szénahordásból ment haza a cigány, vasvillával a kezében. Az utón megtámadta egy kutya, mire ő beleszurta villáját. Ezért biró elé állították. — Hát nem tudtad azt a szegény kutyát a villa nyelével ütni? — kérdi tőle a biró. Mire a cigány igy felelt: — Kennyi ást mondani, kenyergem, biró urám, de ázs á bibás kutyá se á fárkávál ákárt hárápni! ... KELLEMETLEN EMLÉK Férj: Mit? üdülés, valahol a tengerparton? ... Szóba sem jöhet! Feleség: Ugyan Arnold, miért nem? ... — Miért lógatod az orrodat? Talán valami baj van? — Összevesztem a feleségemmel. Most válunk. — Ágytól, asztaltól? — Óy azoktól nem, mert azokat már elvitte az adóvégrehajtó. Férj: Mert nem akarom, hogy az apály állandóan az üzletmenetre emlékeztessen. LOGIKA — Hogy lehet az, hogy ön pont a temetőből lopott kerékpárt? — kérdi a biró. Vádlott: Azt hittem kérem, hogy meghalt a gazdája... Egy szerény négy dolláros ajándékkal egész évre örömet szerez és szórakozást nyújt rokonának vagy jóbarátjának, ha megrendeli ajándékul a “KIS DONGÓ”-! CSAK KÁR NE ESSÉK ... — Na, Tercsi, — szól a vadászatra induló földbirtokos jó öreg gazdaasszonyához ,—• ma a bakokra kerül a sor. — Jaj, csak tessék ám vigyázni, nehogy valami kár essék a nagyságos urban! ROSSZUL HALLOTTA Történelem órán a tanító megkérdi a kis Ferkét: — Mond csak fiam, mivel lőtték a törökök Budavárát? — A gyerek áll és hallgat. Közben minden oldalról súgják: tarackokkal... A kis Ferke füle elfogja az egyik hangot a sok közül és felcsillanó szemmel kivágja: — Barackokkal! CSAK FINOMAN Egy részeg ember hangoskodott az utcán s mikor a rendőr csendre intette, nekiment és dulakodott vele. Erre a rendőr megkötözte és bevitte az őrszobára. Mialatt a részeg a priccsen aludt, a rendőr megírta a jelentést az esetről és igy fejezte be: “Minthogy a kihágó lelkiállapota megkívánta, összebilincseltem.”-----------^<5 §■*>-'----------GYEREKSZÁJ Tanító ur kérem, az édesanyám küldi ezt a kosár tojást a tanító urnák. — Egy egész kosárral? Nem lesz az sok?... — Az édesapám is sokallotta, de édesanyám azt mondta: vidd csak fiam, a fele már úgy is megzápult!
