Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-02-05 / 3. szám
1963 február 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe- í rek között az őserdőkben. De min- | dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Trent egy fenyőágat rúgott el magától. — Ha tehetném, már holnap visszavonulnék az üzlettől és birtokot vásárolnék. De védenem és erősítenem kell ezt a vagyont, melyet megszereztem. Minél több vagyonunk van, annál bonyolultabbak az érdekeink. — Nincsenek barátai? — Sohasem ismertem ilyet! És vendégei? — Ma reggel elküdtem őket. — Azt a kékbe öltözött fiatal hölgyet is, — kérdezte szelíden. — Igen és barátnőjét vele együtt. Elutaztak teljes felszerelésükkel és nem jönnek vissza többé. Irene hallgatott. — Még egy ur tartózkodik itt feleségével és leányával, akiktől nem tudok szépszerével szabadulni, — folytatta sötéten. — De nekik is távozniok kell később. Egyedül akarok maradni. Fölállott és a fához támaszkodott és a sárga és piros virágok által borított, napfényes, messzi dombokra nézett. A lány észrevette szórakozottságát és a virágok között szabadon maradt nyíláson szintén a dombok felé irányította pillantását. — Milyen pompás kilátás! ön bizonyára szereti a természetet? — Nagyon szeretem! — A legtöbb embernek semmi érzéke sincs a természet szépsége iránt, főleg olyanoknak, akik önhöz hasonló életet élnek. Trent csodálkozva nézett rá. — Lehet önnek fogalma arról, hogy töltöttem el én az életemet? — Hisz ön meglehetős képet festett arról, legalább életének jelentős részéről. — Ön téved. Csak néhány meglehetősen jelent éktelen esetről számoltam be. Ám nem akarok hamis színben feltűnni ön előtt. Semmiféle nevelésben nem volt részem. Atyám JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 ács volt és halálra itta magát. Anyám gyári munkásnő volt. Én alig jártam iskolába és nem tudok válogatott angolsággal beszélni. Mindez nem volna baj, ha nem kellene a Cityben mindennap előkelő származású urakkal érintkeznem. Általános tudásom korlátolt. Ezenkívül primitiv ösztönök is uralnak. Pár nappal ezelőtt teljesen részeg voltam. Egész életemben műveletlen, nyers fickó voltam. Ugy-e, a legszívesebben faképnél hagyna most? A lány csöndesen mosolygott. — Ha ennél nem tud többet mondani, akkor nem kell félnie. ön tudja, az a mesterségemhez tartozik, hogy Írjak az emberekről. Én magam a rendes emberek csoportjához tartozom és különös öröm számomra, hogy végre egy ősemberrel találkozom, aki bátor és erős és a hódítók fajához tartozik. Trentet hirtelen aggódás kerítette hatalmába, őrült aggodalom, hogy a lány egy napon mindent megtudhat. De közeledő lépések zaja felriasztotta álmodozásából. Pokoli vigyorgással sápadt arcán és füstölgő szivarral duzzadt ajkai között, lépett hozzájuk Da Souza. — Mit akar? — rivalt rá Trent. A portugál kitárta karjait. — Sétaközben pillantottam meg önt a fák között. Azt semmiesetre sem tudtam, hogy ilyen kellemes társalgásban fogom találni. Kalapot emelt a fiatal leány előtt. — Különben nem zavartam volna! Trent kitárta az ajtót, mely a kert másik részébe vezetett. — Azonnal takarodjék innen! A túlsó oldalon is elég hely áll rendelkezésére, hogy undok szivarjával tönkre tegye a levegőt. Da Souza feltette ismét kalapját. — Nem mindenki engedhet meg magának milliomoshoz méltó szivarokat. Mi a véleménye erről, kisasszony? Az ujságirónő, aki jegyzeteket készített, tovább folytatta munkáját és nem figyelt a megjegyzésre. Da Souza kicsinylően nézett rá. Ám ugyanabban a pillanatban acélos fogást érzett a vállán. — Ha azonnal nem tűnik el innen, — suttogta Trent, alig tudván dühét fékezni — akkor a tóba röpítem! Da Souza dörmögve távozott, oly sietséggel, mely kellemesnek alig volt nevezhető. Trent társnője becsukta jegyzőkönyvét. — Más barátokat kell keresnie, Trent ur! Ez utálatos ember volt! — Nyomorult fickó, — hagyta Trent helyben. — Bár sohasem láttam volna. A lány felhúzta kesztyűjét. — Most már sok idejét raboltam el. Mégegyszer köszönöm, hogy ennyit elmondott. Elbeszélése nagyon lebilincselő volt. A lány kezet nyújtott és ez az érintés, mely szokatlan érzéseket keltett benne, megreszkettette szivét. Az a gondolat, hogy már elmegy, meghatotta. Mikor kilépett a kertajtón, már olyan világba jutott, mely elválasztotta Trenttől. Ezért a férfi bátorságot vett magának: — Még nem mondta meg a nevét! A lány kedvesen fölkacagott. — Mily udvariatlanság részemről! Hirlapirói igazolványomat kellett volna előmutatnom. Most tolakodónak fog tartani, aki csak kíváncsiságát akarta kielégíteni. Wendermotnak hívnak, — Irene Wendermotnak. Trent halkan ismételte nevét. — Nagyon köszönöm! Tulajdonképen még sok élmény jut most eszembe, amit nem volna szabad elhallgatnom ön előtt. — Akkor valóságos regényt kellene Írnom! Nem, egyelőre elég, amit hallottam. Körülbelül az, amire szükségem van. — Akkor kérnem kell valamire, ami mindenesetre különösnek fog látszani ön előtt, — tört ki belőle. — Viszontláthatnám önt alkalmilag? Pillantásának komolysága és hangjának remegése bizonytalanságot keltettek benne. — Bizonyára, — válaszolt barátságosan. — Ha erre súlyt vet. Cupole Street 31 alatt lakom. Talán jöjjön el hozzám teára. — Szívesen, — mondta boldogan Trent. Elkísérte az országúiig, mialatt a kertről és rhododendronokról beszélgettek. Trent pillantása addig kisérte, amig mint kicsiny pont eltűnt az ut porában. Autóját visszautasi-Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. tóttá és Trent volt olyan tapintatos, hogy szolgálatait tovább fel ne ajánlja. — Az ő lánya, — suttogta Trent — Monty kis leánya! TIZENNEGYEDIK FEJEZET Wendermot kisasszony Irene Wendermot visszautazása Londonba nem volt kellemes, mert a vonaton állóhelylyel kellett megelégednie. A vonat egyébként is nagy késéssel futott be. A Waterlooállomástól a strandhoz vezető utat választotta. A hid közelében jónövésü, csinos fiatalemberrel találkozott. — Te vagy az, Irene? Mily szerencse! A lány mosolyogva nyújtott neki kezet. De látszott rajta, hogy ez a találkozás nem nagyon kellemesen érintette. — Nem tudom, hogy mi dolga van ennek a szerencsével? Most semmiesetre sincs időm beszélgetni veled. A szerkesztőségbe kell mennem. — Elkísérhetlek egy darabon ? — Ha érdemesnek találod, nem akadályozhatlak meg benne. A fiatalember szemrehányólag tekintett rá. — Még mindig neheztelsz hirtelenkedésem miatt? Talán kissé élesen nyilatkoztam hivatásod felől, azért talán mégsem idegenedel el tőlem egészen? — E pillanatban munkám minden gondolatomat igénybeveszi. — Úgy, hogy én emiatt rövidséget szenvedek, ugyebár? — Kedves Cecilem, mikor adtam neked okot arra a feltevésre, hogy gondolataim veled foglalkoznak? Cecil föltette magában, hogy nem sértődik meg és figyelmen kívül hagyta a lány szavait. — Megtudhatom, hogy mi van a munkáddal? Meg vagy vele elégedve? (Folytatiuk.) Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában te'jesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.
