Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-09-05 / 17. szám
4-IK OLDAL 1963 szeptember 5. Kis Dongó KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. Hát azért ugatott a Maros ... Szűcs András öreg legény volt és nem is gondolt rá, hogy valaha megházasodj ón. És mindez csak azért, mert siheder korában himlőt kapott és igen megragyásodott. A falubeli legények azzal csúfolták a leányok előtt, hogy a kutyája viseli a bajuszát. Mert hogy juhász volt Szűcs András. Juhász kutya nélkül, szolgabiró hajdú nélkül, huszár ló nélkül nem ember. De mégis legkivált a juhász kutya nélkül. A juhászkutya bőven el van látva bajusszal, szemöldökkel, sőt némi szakállal is. — Kutyája viseli a bajuszát. Persze aztán, ha valamelyik leány mosolygott is reá, Szűcs András balul értette. — Hogy a moly essen beléd! — bosszankodott olykor a kutyájára. De azért meg nem vált volna tőle semmi kincsért. — Pipám, kutyám, furulyám, — szokta mondani, — egyebem sincs a világon. Hát jó kutya is volt az a Maros. Értette gazdájának még a szeme pillantását is. Ha igen előre bocsátkoztak a juhok, vagy oldalt széledett a nyáj. Szűcs András csak a kutyájára tekintett és csak úgy halkan leszólt félvállról: — Nézd mán: amaara a... S intett a szemével: merre. A kutya azonnal felpattant s mint valami ágyúból kilőtt szőrgolyó iramlott a hibásolt irányba és dühös ugatással terelte rendbe a nyájat. — Embör vagy Maros! — dicsérte meg olyankor Szűcs András. Maros a dicséretre boldogan lihegett és fénylő szemmel nézett a gazdájára. No, értették egymást. Ha Szűcs András szomorú volt, a kutyája is lógatta a fejét. Ha Szűcs András vigan rikkantott, a kutya is vigan ugrott egyet-kettőt. Ha Szűcs András éhes volt, a kutyája is a tarisznyára nézett, s ennélfogva, ha Szűcs szalonnázott, Maros is kapogatta a bőrkét. Esténként meg, hogy Szűcs András tüzet rakott a hodály mellett és vacsorát főzött, vacsora után mind a ketten fennmaradtak még kisideig a tűz mellett. Szűcs András furulyázott, a kutyája meg hallgatta. Szűcs András nem is igen furulyázott másnak, mint csak magának, meg a kutyájának. S ha egy-egy nóta jól kijött a furulyán, Szűcs András kérdőn pillantott a kutyájára. A kutya meg helyeslőn és vidáman nézett reá. Mindig meg Voltak ők egymással elégedve. Marosnak minden tetszett, amit gazdája müveit, Szűcs András meg egyre mondogatta: — Ilyen kutya nincs több a világon. Különösen olyankor mondta, ha valaki némi utálattal nézett a lompos kis csupaszőr kutyára. A faluban nem volt több olyan csúnya fakó-fekete bundás kutya. Különösen a feje volt csúnya, hogy a szemét teljesen eltakarták a rálógó fürtök, s nagy bajusza is feketén, rendetlenül lógott alá. — Ilyen kutya nincs több a világon, dicsérte Szűcs András, — nem is kutya ez, hanem ember. S a juhok is ilyenformán vélekedtek Maros felől, sőt még tán feljebb is. Mert ha ember ment a legelőn át, akárha a nagyságos ur is, alig egy pár lépést vonultak félre, de ha Maros lódult feléjük nagy kanyarodással és: széttéplek! — haragos csaholással, egymás hegyén-hátán futottak előle. Egyszer aztán bajba is keveredett Szűcs András a kutyája miatt. Szekeres Szabónak a fia a legelő szélén szedte a szegfügombát, s hogy a juhok is arra haladtak, a kutya nekiszaladt a gyereknek: úgy lármázott rá, mintha mingyártos-mingyárt felfalná. A gyerek persze követ kapott és oldalba suhajtóttá a kutyát. A kutya visitott. Szűcs Andrásnak a fejébe futott a harag. Ejnye az apád láncos üstökit! A gyerek futott. Szűcs András nem érte volna utói, de a botja utolérte: Éppen fejen találta. A gyerek vérben bömbölt haza. Szekeres-Szobó fogta a gyereket, azon csörgő véresen vitte a község bírája elé. A biró küldte a kisbirót Szűcs Andrásért. — Hát baj van, Szűcs András: börtön lesz ennek a következése. Mert a gyerek fülét letépte a bot, az ilyenért börtön jár. Szűcs András izzadt, mentegetődzött: — Én a kutyámat soha meg nem ütöttem, biró uram. Mert az én kutyám olyan kutya, hogy... Meg nem ütöttem. Egyszer megrugtam, az igaz, de ütni meg nem ütöttem én soha, ' még egy szalmaszállal se. Ez a kölyök meg ... Hát aztán, ha megdöglik a kutyám? — Lesz másik, — szigorkodott a biró, — de ha a gyerek meghalt... — Lesz másik, — felelte Szűcs András, — gyerek lehet. De ilyen kutya nem találkozik még egy. A tárgyalás aztán azzal végződött, hogy a biró öt korona szigorú bírságot vetett Andrásra. — Ennyi a fájdalom-dij, — mondta, — fizesd Szekeres- Szabónak. Elfogadja-e Szekeres-Szabó? — Kévés, — mondta Szekeres-Szabó. — Sok, — mondta Szűcs András. Végre is megegyeztek három koronában. Szekeres mindgyár meg is hivta a birót a fájdalom-dij -elköltésére, és hát illett, hogy Andrást is. Hát megitták a három koronát közösen mingyárt az ítélet után, a kocsmában. A gyerek is meggyógyult, a kutya is. Semmi egyéb következtménye nem lett az ügynek, csak hogy a gyereknek azóta ferdén áll a füle, és hogy másfelé szedi a gombát. Történt azonban, hogy elérkezett a szent búcsú napja és Szűcs András azon az egy napon ki szokta venni a részét a keresztényi áj tatosságokból. Már hetekkel előbb megegyeztek az öreg Mucza cigánnyal, — félliter borba meg egy pakli dohányba, — hogy az nap délután, első harangszótól kezdve helyettesíti. — Csak ballagj öreg a juhok után. Aztán, ha igen szélednek, mondd a kutyának: Nézd mán Maros, arra a! A kutya mán érti. Ha olyan hosszú vóna az ő lába is, mint a miénk, nem kellene neki mondanod semmit. Dehát mán a jó Isten igy szabta. Este idetereled őket a vályúhoz, aztán bemennek ők a hodályba maguk is. A hodályt bezárod, az ajtó elé fekszel. Egyéb dolog semmi. Az öreg Mucza gutaütéstől félig béna cigány volt. Az uraság konyháján mindeneskedett. Hozd be, vidd ki, — anynyi volt a dolga. Azelőtt vályogot hányt, télen meg lakodalmakba muzsikált, soha börtönben nem ült. Szűcs András teli húzta hát a vályút vízzel, aztán megmosdott, felöltözködött. Szűre ujjába beletette a “Lelki mannát”, csizma szárába a disznóölő kést, a kalapján elsimította az árvalányhajat és beballagott szép katonás lépésekkel a faluba. A nap szépen sütött. A legelő csendes volt. A falu zajos. Mucza cigány a csendességben, Szűcs András bent a zajgásban valahol, — a nap elmúlt. Este besötétedett. A holdvilág felkelt. Éjjel tizenegykor hazatért András a holdvilágos utón. Már messziről hallatszott a danolása: Leesött az piros alma a fárul, El köll válni a kedves galambomtul. Hej de: minek varrtál neköm ruzsám bő gatyát? Ha jaz nevem katonának beírták. A lába kissé keresztbe járt, Az árvalányhaj össze volt torzsolva a kalapján. A kalapja csak a fél fején lógott, mert zsemlyényi daganatot is hozott a fején, de az arcán látszott, hogy az ünnep lefolyásával meg van elégedve. A kutyája már messziről eléje iramodott, és nagy nyolcasokat kanyargóit ugráló örömében. A cigány is fölkelt. — No, Mucza, nincs baj? — Nincs, András. András fogta a lámpást: meggyuj tóttá benne a gyertyát. Bement a hodályba. A birkák fölemelték fejüket és bégtek, de meg volt az mind a százharmincegy, hiánytalanul. — Ihol a dohány, Mucza, — mondta András, — most már hazaballaghatsz öreg. A jövő esztendőre megint nézz errefelé, bucsunapjának szent reggelén. Bereteszelte ismét a hodályt s lefeküdt eléje a dikóra. A kutya az ajtó elé. El is aludt nyomban. De még közepére se érkezett az éjjeli nyugalomnak, a kutyája felugatta. A kutya mindig ugat éjjel, különösen, ha holdas az ég, hát Szűcs András aludna attól nyugodtan, de hát az már mégis csak cudarság, hogy éppen ott lármáz a fülébe, mikor úgyis rövidre van szabva ez az éjszaka. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti KÜLDJÖN UJ ELŐFIZETŐT EZÜSTJUBILEUMUNKRA! Egy szerény négy dolláros ajándékkal egész évre örömet szerez és szórakozást nyújt rokonának vagy jóbarátjának, ha megrendeli ajándékul a “KIS DONGÓD
