Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-09-05 / 17. szám
GYERMEKROVAT KORONA ÉS A KARD ________Kis Dongó__________ 1963 szeptember 5. Kóró és a kismadár — Népmese — Egyszer volt, hol nem volt, volt a világón egy kis madár. Ez a kismadár egyszer nagyon unta magát, rászállt a kóróra. — Kóró, ringass engem! — Nem ringatom biz én senki madarát — felelt a kóró. A kismadár nagyon megharagudott, elrepült onnan. Hát amint ment mendegélt. talált egy kecskét. így szólt hozzá: — Kecske ráng el a kófót! De a kecske nem rágta el a kórót, a kóró se ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár s talált egy farkast. így szólt hozzá: — Te farkas, edd meg a kecskét! De biz a farkas nem ette meg a kecskét, a kacske nem rágta el a kórót és a kóró se ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy falut: így szólt a faluhoz: — Te falu, üds agyon a farkas! — De a falu nem ütötte agyon a farkast, a farkas nem ette meg a kecskét, a kecske nem rágta meg a kórót a kóró Se ringatta a kis madarat. Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy tüzet: — Tűz, égesd el a falut! De a tűz nem égette el a falut, a falu nem ütötte ágyon a farkast, a farkas nem ette meg a kecskét, a kecske nem rágta el a kórót s a kóró se ringatta a kismadarat. Most egy vizet talált az utón: — Te viz, oltsd el a tüzet! De a viz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a falut, a falu nem ütötte agyon a farkast, a farkas nem etfe meg a kecskét, a kecske nem rágta el a kórót és a kóró se ringatta a kismadarat. Tovább mentében a kismadár talált egy bikát, igy szólt: — Bika, idd meg a vizet! De a bika nem itta meg a Vizet, a viz nem oltotta el a tüzet, a tűz nem égette el a falut, a falu nem ütötte agyon a farkast, a farkas nem ette meg a kecskét, a kecske nem rágta el a kórót s a kóró se volt hajlandó ringatni a kis madarat. Ment, mendegélt a kismadár, talált egy mészárost: így szólt hozzá: — Te mészáros, vágd le a bikát! Na, ezt aztán jó helyen mondta. Nosza, a mészárosnak se kellett más, levágta a bikát, a bika ijedtében kiitta a vizet, a viz eloltotta a tüzet, a tűz elégette a falut, a falu dühében agyonverte a farkast, a farkas megette a kecskét, a kecske kínjában megrágta a kórót és a kóró most már vígan ringatta a kismadarat. És ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna. Ne kezdj olyant, amit Istennel nem végezhetsz. Endre megnősült s házasságából fiú gyermek született, Salamon, akit atyja, Bélának adott szava ellenére már ötéves korában királlyá koronáztatott. Ebbe Béla is beleegyezett. Később azonban rosszakaratú emberek sugdolózni kezdtek a királynak, hogy Salamon csak akkor uralkodhat máj békében, ha valami módon elveszti Béla herceget, mert Béla a korona után vágyik-Endre, hogy testvérét kísértésbe hozza, egyszer magához hivatta Béla herceget várkonyi várába és egy biborszőnyeget terített a trón elé, amelyen bársony párnára a korona és egy kard volt letéve. — Válassz, — mondá testvérének a király. — A korona a királyság, a kard a herceg-Béla halála után Salamon lett a király. Béla fiai: Géza, László és Lambert átengedték neki a .trónt, maguk pedig megelégedtek az ország harmad részével, amelyet még Endre ajándékozott atyjuknak. Salamon király és a hercegek egy ideig jó egyetértésben éltek és dicsőséges harcokat vívtak a kunokkal, besenyőkkel és a görögökkel. A prédára leső és örökösen kalandozó kunok, miután a saját kárukon többször is tapasztalták, hogy Erdélyen keresztül hasztalan próbálkoznak az Alföld megrohanásával, dél-felé kísérelték meg a szerencséjüket. Tervük megvalósításában kezükre járt a a görög császár is, aki nem látta szívesen Magyarország megerősödését. Meghagyta tehát a nádorfehérvári görög parancsnoknak, hogy a kunokat minden szükségessel segítse, de csak suttyomban s ő maga ne avatkozzék a küzdelembe. A kunok, a görögökkel kötött titkos egyezség szerint átkeltek a havasalföldi Dunán és a rác hegyeken keresztül a Szendrő és Nádorfehérvár között húzódó Dunapax’tra vonultak. A nádorfehérvári görög parancsnok, amikor meglátta a felesszámu kun hadakat, anynyira biztosra vette a beütés sikerét, hogy nem tartotta szükségesnek az óvatosságot, amelyet a császár parancsolt. Nyíltan a kunok pártjára állott s harminc dereglyét ígért nekik görög evezősökkel, hogy minél gyorsabban átkelhessenek a Dunán. A magyarok még idejében értesültek a kunok készülődéséről, a görögök fondorkodása azonban elkerülte az éberségüket, igy történt, hogy csak ség jelképe. Amelyiket választod, legyen a tiéd, a másik maradjon a fiamnak. Mielőbb azonban Béla a terembe lépett, Miklós ispán nagy hirtelen megsúgta neki: — Ha életed kedves, válaszd a kardot. Béla tehát a kardot választotta. A választás’életébe kerülhetett vólna, mert a trón háta mögött fegyveresek voltak elrejtve, akik, ha Béla a koronához nyúl, megölték volna, Béla herceg, mihelyt megtudta, hogy bátyja életére tört, sereggel fordult ellene. Endre is sei'eget gyűjtött, de a hadiszerencse Bélának kedvezett és Endrét a csatában szanaszét száguldozó lovak taposták agyon. gyenge erőket küldöttek a dunai végvidék oltalmára. Ez a körülmény a kelleténél nagyobbra növelte a kunok harci kedvét s bőven akadtak közöttük olyanok, akik gondtalán vakmerőségükben görög dereglyék megérkezését sem akarták bevárni. Ennek a szilaj kodó csapatnak harcosai aztán sarkantyúba kapták lovaikat s úsztatva igyekeztek a Dunán átkelni. A merséz kísérlet, — mint előrelátható volt, — balul ütött ki. A vakmerő vállalkozók jó részét már a viz örvénylő sodra elragadta lovastól együtt, akik pedig átvergődtek az áradaton, a magyarok fogságába kerültek. A sikertelen próbálkozás ugyan egyáltalán nem gyengítette meg az ellenség erejét, a végvidékeket őrző magyaroknak azonban nagy hasznára vált, mert a foglyok elárulták nekik a nádorfehérvári görög parancsnok kétszínű viselkedését, Nyomban hírnököt küldtek tehát a királyi udvarba és sürgős segítséget kértek. A rossz hir nagy kavarodást keltett a királyi udvarban. Tisztában voltak vele, hogy mig az országos hadak felkészülőknek, addig a kunok az egész délvidéket feldúlják. A tanácstalanságnak, s kapkodásnak, mint már oly sokszor, most is László herceg vetett véget. Elszántan vállalkozott rá, hogy fegyveres híveivel lóhalálában az Al-Dunához siet és az országos hadak megérkezéséig feltartóztatja az ellenséget. Közben a kunok mind türelmetlenebbül sürgették a késedelmeskedő görög dereglyéket. A nádorfehérvári parancsnok azonban a kunok sikertelen próbálkozásának hallatára megijedt s hamarjában nem tudta elhatározni magát se jobbra, se balra. A kunok szerencséjébe vetett hite erősen megingott. A görög parancsnok tétovázó viselkedése ismét csak a magyaroknak vált hasznára. A kisszámú partvédő őrség nem tudta megakadályozni a kunokat az átkelésben, s kemény harcok között a Délibláti homokpusztába szorult, de akkorra szerencsésen megérkezett László herceg is. Az igaz, hogy csak kevesen voltak a daliás herceggel, de ő egyedül is felért egy egész sereggel. Az ellenség már jöttének hírére is elvesztette bizalmát, a maroknyi magyarság ereje" pedig megszázszorozódott. Az országos hadak beérkeztével megtámadták a kunokat, akik döntő vereséget szenvedtek. Még hírmondó sem került vissza a rác partra. De megfizettek a görögök is ravasz fondorkodásukért. A magyarok ostrom alá vették Nádorfehérvárat. Nehezen haladt az ostrom. Történt azonban, hogy egy fogoly magyar leány a külső várost felgyújtotta, mire az ostromlók benyomultak a városba s a görögöket beszorították a belső várba. A várat védő görögök néhány nap múlva szabad elvonulás feltételével megadták magukat. A hagyomány szerint Sálamon király, gonosz tanácsosainak, különösen Vid bécsi ispánnak unszolására, a várból kivonuló görögöket fogságba akarta ejteni. De Géza herceg, az adott szóhoz híven hazabocsájtóttá a görög harcosokat. Ezért Dukász Mihály görög császár, megbecsülése jeléült egy szinarany abroncs-koronát küldött Gézának. Ezt a koronát később 'Szent István koronájával összeíbri'asztották s ez a Szent Korona alsó része.----------•««£§»»----------KÖZMONDÁSOK A KENYÉRRŐL: A kenyér szó ä magyar nyelvben nemcsak magát a kenyeret jelenti, hanem a munkát, keresetet, munkabért, állást-foglalkozást is. Aki dolgozik, arra azt mondják, hogy: Kenyeret keres. Aki munkát ad: Kenyéradó gazda. Aki munkanélkül maradt: Elvesztette a kenyerét. Az öreg emberre mondjuk: Megette a kenyere javát. A jó barátunk: Kenyeres pajtásunk. Akik egy helyen dolgoznak: Egy kenyéren élnek. Egy szép egyházi énekben igy fohászkodunk Istenhez: “Nem arany kell csak kenyér, amelyet fűszerezzen a megelégedés!” 3-IK OLDAL Legolcsóbb és legszebb ajándék a “Kis Dongó“ Előfizetése egy évre 4 dollár. SZENT LÁSZLÓ HARCAI
