Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-08-20 / 16. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó N 1963 augusztus 20. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: MI VAN A FÖLD ALATT? — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) Tüzkigyók siklottak a kiütött háztetőn keresztül. A tűzijáték kissé rosszul volt időzítve, de azért tökéletesen sikerült; Egy perc múlva az egész palota lángba borult, aki még eszméleténél maradt, menekült a lépcsők felé, azokat pedig, kiket az első rázkódás döntött le lábukról, nem maradt más mód a szabadulásra, mint a folyosóról az udvarra leugrálni. Ezt próbálta meg a tékozló fiú is, hanem biz az a nyakát törte benne. Ezer kár érte, hogy nem valami fényes lóversenyen történhetett meg vele a nyaktörés. Az öreg Delmaure maga bennégett a kastélyban, s vele együtt a végrendelet is. Most azután nem maradt a bárónak egyéb örököse, mint az eltaszitott leány. A törvény őt ismerte el a megholt összes vagyona birtokosának. — Ki tegnap koldus volt s a halál nemeiben válogatott, hogy a legcsufabbat az éhhalált elkerülje, ma mint kétszázezer livre birtokosnéja löt üdvözölve. — De kárpótlás volt-e ez a megőszült hajért? Hát aztán mit tettek a rokonok? A nagyvilág? Természetesen kiengesztelődtek. A gunyolókból tömjénezők váltak. Camillának már nem igen lehetett hízelegni, de magasztalhatták leányát, a szép, tündéri Oliviát. — Olivia meg még jobban gyűlölte őket most, midőn hízelegtek előttük, mint akkor, midőn üldözőik voltak. De hátra volt még az utolsó bünhődése a könnyen hivő nőnek, amiért egyszer tudott szeretni. Ez a mindnyájunk bünhődése: a halál. — Olivia ott volt ágya mellett, midőn haldoklóit. — Meglátszott a nő arcán, hogy tizennégy évig imádkozott haláláért. Megszoritá leánya kezét, azt mondát neki: “ne szeress senkit” — és megszűnt élni. Oliva eltemetteté anyját — hem a büszke nemzetségi sirboltba: oh a kevély Delmaure bárókat hogy sérthette volna meg azzal? :— Hanem egy szép kis virágos ligetbe, mely rószával és jázminnal volt teleültetve; ott egy sima, egyszerű fehér sirkövet állíttatott fel eléje, s arra nem Íratott mást, csak annyit: “Anyám”. Hisz azt csak nem vésethette oda az egész világ gunykacajára aranyos betűkkel, hogy “itt nyugszik Delmaure Camilla kisasszony, kit leánya sirat”. Az előítélet még a sirkövet is megbélyegezte. Még a halottnak sincs kegyelem. A gyermekévek szenvedései, a gyönge kor súlyos tapasztalása, eltörölhetetlen nyomot hagytak Oliva szivében; korábban tanult meg gyűlölni, mint szeretni, s az élet később sem tanította őt az utóbbira. Különben is ritka gyémánt az igaz szerelem, az ő számára még ritkább lesz az. Mindenkin, aki hozzá közeledett, vette észre a bántó bizalmasságot, amire jogot vélnek találni abban, hogy ennek a leánynak nincsen neve. Az apja gazember volt, az anyja szerencsétlen; a leányra ez gyanús árnyéket vet. Akárhogy éljen, akárhogy érezzen, minden ember tudja, hogy az apja gazember, volt, az anyja szerencsétlen. Ez a tudat végkép elkeserité. — Látta, hogy szeretik, egy szóval sem akarják vele elhitetni, hogy becsülik is; jogot éreznek őt könnyelműnek tartani, s nem szenvelgik előtte azokat a költői ábrándokat, miket más ifjú leány előtt legalább hazudni szoktak. Néha pedig éppen olyan emberre is akadt, aki nagylelkűnek akart előtte feltűnni, midőn saját vagyonát elpazarolva, hajlandónak mutatta magát a névtelen gazdag nőt egy törvényes és világképes névvel és címmel megaj ándékozni. Lehet-e szomorúbb tünemény a világon, mint egy fiatal nő, akinek a sors emberismeretet adott? Oliva ezt a szomorú szerepet igen vígan tudta eljátszani. Ha keserű élettapasztalásaival zárdába megy, kinevetik s az-A “Kis Dongó" hirdetései a legeredményesebbek ! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! tán elfeledik; de ő a világ zajos közepében nyitott óremetelakot, oda gyüjté maga körül a világ bolondjait és mulatta magát rajtuk. Meghallgatta imádói őrjöngését, elolvasta szerelmes leveleiket, viselte bokrétáikat, engedte őket estélyein táncolni, borától megszédülni, mosolyától megőrülni, szerelmet vallani, magukat oktalan pazarlással tönkretenni; hanem biz ez mind kárba veszett dolog volt; epedezés, levélfirkálás, bókok, megőrülés és pénzpazarlás nem használtak senkinek semmit. A nő csak játékszernek nézte őket. És ezt tudta minden ember. Az ész logikája szerint ebből az következnék, hogy a csalogatott, kinevetett rajongók elmaradozzanak tőle; hanem az élet másképen játszik; éppen ez hozta őt divatba. Az emberek annál jobban siettek e gyönyörteljes kinpadra, mentői több áldozatot láttak már onnan kificamított ésszel, elperzselt lélekkel lebukni. Ezen bolondok közé tartozott különösen egy férfiú, — akit Oliva már régebben ismert. Onnan ismerte, hogy éppen ez volt azon tanuk egyike, aki anyjának színlelt házasságán jelen volt, s körülbelül ő rendezte az egész tréfát, úgy, ahogy végbe ment. Ez az ember volt Malmont marquis. A marquis Párisban lakott akkor, midőn legelőször meglátta Olivát a színházban és abban az első pillanatban úgy belészeretett, hogy mikor aztán a másik pillanatban megtudta, hogy ki ez a nő, már akkor az késő volt rá nézve. Talán, ha előbb hallotta volna,, hogy ki ül ott ama lilaszin damaszk függönyös páholyban, őrizkedett volna odanézni, de így elébb megtörtént rajta az igézet, azután érkezett a józan tudás, ami éppen olyan keveset használt neki, mint ittas embernek a hasonszenvi labdacs. A marquis megkísértő a szerencsét. ő minden szerepre készen volt. Ha e nő valóban az a démon, akinek a rossz világ mondja, ha éppen csak azt a férfit keresi, aki miatta koldussá tegye s aztuán főbe lője magát; neki az is tetszeni fog, ha pedig azt a sértett lelket találná benne, akinek őt a jó világ hiszi, akkor ő is tudni fogja, mit tegyen. Nemes bánattal, töredelmes szivvel közeledik hozzá, elismerni bűnét, mely őt nevétől megfosztá, de jóvá teszi azáltal, — hogy egy uj, fényes névvel kínálja meg, saját magáéval. A terv kezdete nem volt nehéz; az ember csak egy látogatójegyet tesz kockára, ha azt elfogadják, akkor nyitva az ajtó s azontúl segít az ész, — vagy az esztelenség. Az első lépés sikerült, a maquis látogatását elfogadták. — Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Az úrnő igen kegyes volt, nem mutatott régi haragot a hajdani üldöző előtt, sőt igen nyájasan bánt vele; meghívta estélyeire, elfogadta páholyában, szeretetreméltó kezdett lenni; uj imádóját kitüntető; engedte szenvedélyét nőni, mig egyszer a láng kicsapott az ablakon, s a marquis egy őrült pillanatban minden vagyonát oda ajánlá igézőjének. Akkor azután Oliva kitiltá őt a házából s többet meg sem látta, akárhol találkozott vele. A marquis értette a dolgot. — Ő “csak” vagyonát ajánlá fel a hölgynek s azért kiadták neki az utat. Ennek több kell, ennek a kéz is kell: azaz, hogy 3 név. Ebben pedig egy kis akadály volt a marquis előtt; neki neje volt. Még pedig fiatal neje, akit pár év előtt vett el. Azt is szenvedélyből vette el. Szegény polgárleány volt, kit nem tudott más áron megvenni szigorú szüleitől, •— mint a házasság árán. Amáliának hívták a szerencsétlent. A marquis, amilyen nagyon beleszeretett Amáliába, olyan hamar meg is unta. — A nő nem szerette férjét, s mindig szomorú volt előtte. Ez a legjobb ok arra, hogy a férj elidegenüljön. A nőnek más ideálja volt; egy leánykori fiatal ismerős, valami orvos: Florion Ardentnek hitták. Ezt a férj nem tudta. — Ámbár azt sejtette, hogy az a szív, amit ő nem tud felnyitni, bizonyosan belülről van bezárva, valaki lakik már ottan. A nő és a fiatalkori kedves azután is leveleztek egymással. Volt egy közbenjárójuk: Amália szüleinek egy régi hűséges inasa, az hordta a leveleket pontosan Amáliától Ardenthoz és onnan vissza. Ezt rendesen nagy hűséggel hajtá végre. Hanem azért minden harmadik, negyedik levelet megtartotta magánál a küdöttekből, hol a férfitól, hol a nőtől. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hivek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.
