Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-07-20 / 14-15. szám
1963 augusztus 5. Kis Dongó 3-IK OLDAL AZ ELSŐ ARATÁS Uj kenyér A könnyű hcmokfutó kocsik kerékvágását, nagy, széles keréktalpnyomok fedik már a tanyai utakon. A búzamezők keresztjei közt komoly, nagy ökrök húzzák a cséplőgépet, a vasbikát, méltóságteljes, lassú mozdulatokkal. Ha megfelelő helyre érnek vele, az emberek rögtön tüzet is raknak belé. A kőszénfüst ismeretlen szaga terjed szét a tájon. Itt is zakatol a gép, amott is. A gépek kéményein mindenütt füst ömlik ki. Vannak szegény gazdák, akik még most is lóval nyomtatnak, a régi idők szokása szerint. Körben járnak a lovak a szérűn, s a hajtó ember csendesen biztatgatja őket: — Gyi, Kese! A nagyobb uradalmakban már a modern cséplőgépek dolgoznak .villannyal vagy benzinnel hajtva. A nyár dereka felé, már a szélmalmok is jobban forgatják a Vitorláikat, mint addig. A molnár minden kis szél elébe odatologatja az egész tetőt és folyton forognak a kövek. Egyik kocsi jön a búzával, a másik akkor megy el al iszttel. Nem sokat visz; egy zsákot, vagy kettőt. Az a fő, hogy ez már a friss gabonából való legyen. A következő nagy nap, amikor a friss lisztből először dagaszt a gazdaasszony. — Holnap uj búzából való kenyeret sütünk! — mondja a gyerekeknek. Kevés nagyobb öröm van a világon ennél. A gyereksereg alig tud aludni az éjjel a nagy izgalomtól. Mikor az anyjuk hajnalban a dagasztáshoz lát, izgatott, csillogó szemek figyelik az áldott munkát. S amikor a szakajtóból a megkelt kenyér a széles lapáton a kemencébe vándorol, nagy az öröm. Egyszerre csak a lapáton előjön a szépen megsült, barnás, rózsás, friss, illatos kenyér. De várni kell, hogy kihűljön. A gyerekek örömükben az apjukhoz szaladnak. — Édesapám! Édesapám! — kiabálják már messziről — Megsült ám az uj búzából való kenyér! Tíz kemény hónap munkájának az első eredménye ez. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Bede Pista örömmel újságolta egy nap Áron bácsinak: — Áron bátyám! Elszegődtem ám én is az aratókhoz ... Valóban elszegődött. Józsi bácsi el is vitte Péter-Pál napján, hogy másnap beálljon Pista is az aratók közé. Másnap aztán kora hajnalban talpon voltak már az aratók. Sándor Mihály és Köteles Marci, mindketten erős, markos legények a kaszások. Szérüs Ferenc kévekötő. Aztán Takaró Mariska, Fekete Teri és Baranyai Jolán a marokszedők. Erős, nagylányok mind a hárman. Józsi bácsi az első kaszás, ebből ő nem engedett, pedig már nem volt fiatal ember. A Vince gyerek Pistával együtt a kötélteregetők. így állt össze az arató-banda. Elölj árt a szekér. A saroglyába nagy köteg szalmakötelet tettek. A tavalyi rozs hoszszu szalmájából fonták meg az előző napon. Ezekkel a kötelekkel kötik meg a kévéket. Került a szekérre kasza, sarló, sokfogu fagereblye, a bőgő. Két hasas cserépkorsót is dugtak a szalma közé, friss vizzel tele. Útközben aratógépet kerültek el. Sárköziek most vették. Háromszáz holdjuk van, ott elkél már az aratógép. A szekér letette az aratókat az aranysárga búzatábla végében a vadalmafa alatt. A kaszások a fenőkővel kaszájukat fenték, azután Józsi bácsi megemelte kalapját: — Isten nevében, álljunk hát neki! Az erős férfikezekben csillogva, zizegve suhant a kasza. Dőlt a rend. A két gyermek szedte ám a lábát, hogy győzze a sok szalmakötelet kiteríteni, mert jöttek már a lányok, sarlóval a karjukra fordították a levágott gabonát és egy-egy nagy csomót ráfektettek a kötélre. A kévekötöző ember rátérdelt egy-egy csomóra, átkötötte és egy kis fadarabbal szorosra csomózta a kévén a kötelet. Ekkor felállt, papucsa hegyével odébb rúgta a kévét, hogy lássa, jól tart-e a kötél? így haladtak előre. Némán folyt az aratás. A nap erősen tűzött. Mindenkinek melege volt. Csörgött az arcukon a verejték, ezért közbe-közbe ittak egy-két kortyot a földlyukba hűvösre tett korsóból. Mikor a szél elhozta hozzájuk a déli harangszót, megállt a munka. Józsi bácsi felesége már jött is a szekérrel, hozta az ebédet. Finom gulyásleves volt csipetkével és burgonyával, utána lekváros bukta. Egy nagy cserépfazékban tejfeles uborka saláta is állt előttük a földön. Vettek is belőle szaporán, mert ez volt a legfinomabb. Hűsítette az embert a nagy melegben. Ebéd után a férfiak hanyatt feküdtek az árnyékban. Aludtak egyet. A leányok összeültek, beszélgettek. Pista elment pajtásával megnézni az aratógépet. A gépész szívesen elmagyarázta hogyan működik. Azt is mondta, hogy Északamerikában, meg Kanadában és ott, ahol igen nagy vetéstáblák Szent István halála után Péter és Aba Sámuel közt versengés volt a trónért. A rend felbomlott, végül lázadás tört ki. A lázadók Endrét hazahívták Lengyelországból, aki viszsza is tért rendet teremtett az országban. Endre tudta, hogy a németek hűbéres államnak szeretnék Magyarországot s előbbutóbb be fognak törni az országba, hogy azt elfoglalják. Hogy az ország védelmét megszervezze, öccsére, Béla hercegre gondolt, akinek ekkor már országokra szóló hirneve volt. Többek között párviadalban legyőzte a pomerán herceget is, aki a lengyel herceg adófizető hűbérese volt, de megtagadta az engedelmességet. Amikor a lengyel herceg sereggel támadta meg, a nagyerejű pomerán párviadalt ajánlott neki. — Ha legyőzöl, a pomeránok továbbra is megfizetik az adót — mondotta a hercegnek. Ha pedig én győzlek le, elfoglalom az országodat. Az ajánlatot szégyen lett volna vissza utasítani, de a gyenge, öreg hercegnek semmi reménye nem volt, hogy a bikaerős pomeránt legyőzze és igy nagy zavarban volt. Ekkor Béla herceg, aki vendég barátja volt a lengyel hercegnek, látva öreg barátja szégyenkedő zavarát, vállalkozott rá, hogy megvív helyette a félelmetes pomeránnal. A cserét a pomerán is elfogadta, de saját vesztére, mert Béla a második összecsapásnál földre terítette nagyerejü ellenfelét. vannak, még nagyobb aratógépeket is készítenek. — Van arató-cséplőgép is, I — magyarázta nekik a gépész — amely levágja a gabonát, azonnal ki is csépeli és bekötött zsákokban rakja le maga után amarre halad. — Érdekes gép lehet ! — vélekedtek a gyerekek. — Még megérjük, — nevetett Pista, — hogy még olyan gép is lesz, amelyik arat, csépel, azután megőrli a gabonát, megdagasztja, megsüti a kenyeret, csak utána kell menni és felszedni. — Igen, de akkor egy kolbász-gép is járhatna utána! — nevetett Vince. Józsi bácsi hosszút füttyentett, erre a gyerekek visszafutottak, mert folytatódott az aratás. Mire a nap lenyugcdott, egy nagy búzatáblát learattak. A férfiak kepékbe rakták a kévéket, azután fáradtan ültek fel sorjába a szekérre. Hazaérve midenki jól lemosákodott, úgy ültek a vacsorához. Pistinek sohasem esett még olyan jól a vacsora és az alvás, mint ezen a napon, mikor mint kötélteregető gyerek ő is részt vett az aratásban. A lengyel herceg hálából a pomeránok adóját Bélának adta. Endre király, miután öccse, Levente meghalt, Lengyelországba küldött másik becséért, Béláért, nagy szeretettel azt üzenvén neki, hogy: — Sem örökösöm, sem testvérem nincs rajtad kivül, te légy hát örökösöm, te légy utódom az országban. Béla e hívásra egész háznépével együtt bejött az országba. Endre megosztotta öccsével az országot. Kétharmada Endréé lett, egyharmada a Béla herceg birtokába került. Endre nem csalódott öccse hadvezéri képességeiben, mert az 1051-ben benyomuló németeket Béla visszavonulásra kényszeritette. A következő évben megismételt német támadáskor Béla herceg Lotmund nevű búvárja, a német hajókat Pozsonynál elsüllyesztette, amire III. Henrik kivonult az országból. A németek Henrik halála után békére léptek Endrével és elismerték Magyarország függetlenségét. •--------^ 3 § 9^-------A DOHÁNYOS Teofil fiam, nem gondolod, hogy neked még korai a szivarozás? — kérdi a papa hét éves fiát. — Tudom azt apu, dehát mit csináljak? ... Eddig még mindig hányni kellett, ha pipázni próbáltam. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! ENDRE és BÉLA
