Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-07-20 / 14-15. szám
4-IK OLDAL 1963 augusztus 5. Kis Dongó KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. . Second class postage paid at Detroit, Michigan. GONOSZ A FEKETE LAPON... Fenn, a síkság fölött, magasan egy vén okos, holló repült. Még sok mérföldet akart megtenni nyugat felé, egészen a tengerpartig, hogy ott kiásson egy disznófület, amelyet még a jobb időkben ásott el ott. Most már késő őszre járt az idő, s csak gyéren akadt eleség. Ádám bácsi szokta mondani: Figyeljétek csak meg, ha jő egy holló, mindjárt fel lehet fedezni a másikat is, ha az ember keresi. Most az egyszer azonban hiába kerestük volna, mert ez a vén okos holló, amely repülve közeledett, magában volt és maradt is anélkül, hogy bármivel is törődött volna. Erős, szárnyaival szeldeste a nehéz, esővel terhes levegőt. Egyenesen nyugat felé vette az irányt és egyetlen hangott sem hallatott. De mialatt ilyen egyenletesen és kitartóan szállt tova, éles szeme az alatta levő tájat fürkészte és a vén madár bosszankodott. Egyik évről a másikra mind nagyobb lett a zöld meg a sárga folt odalenn. Egyik darabot a másik után szelték ki a pusztából és ezzel együtt megjelentek a vörös fedelű, alacsony kéményü apró házikók s a kéményekből sűrűn szállt föfelé a füst. Mindenütt az ember s az ember müve! Sok tél múlt el fiatal kora óta, de azért még emlékezett rá, hogy itt éppen elég helye volt egy derék hollónak, meg még a családjának is. Hosszú és végtelen volt a puszta, és számtalan volt a nyúl, meg a sok apró madár. A parton volt dunalud bőven s ezeknek nagy, és jóizü tojásaik. Mindenféle csemegével bőségesen el voltak látva, amit csak szem és csőr megkívánhatott. Most meg... egyik ház a másik mellett volt, körülvéve sárga vetésekkel és zöld kertekkel, rétekkel. Eleség meg olyan gyéren akadt, hogy egy ilyen öreg hollónak hosszú kilométereket kellett megtennie egy nyomorúságos, mosdatlan disznófül miatt! Az ember! ... Az ember! . .. A vén holló sokat tudna beszélni róla. Ott nőtt fel köztük, még pedig az előkelőbbek közül valóknál. A város közelében levő nagy udvaron töltötte fiatal éveit. Ám valahányszor most arra kerül, mindig felszáll magasra, nehogy felismerjék. Ha egy nő alakját látta meg odalenn a kertben, azt hitte hogy a fiatal háziasszony az, rizsporozott hajjal és szalagcsokorral a hajában. Pedig valójában annak a leánya volt már, hófehér hajjal és özvegyi fejkötővel. Hegy jó dolga volt-e a nagy uraknál? ... Hát ahogy veszszük. Ennivaló volt bőven és sokat foglalkoztak is vele, sok midenre megtanították és szerették is, — de azért mégis csak fogság volt az. Az első esztendőben elmetszett balszárnnyal, később “becsületszavára,” — ahogy az öreg ur mondani szokta. Csakhogy ő ezt a becsületszót megszegte. Valamivel később, — jó néhány esztendő múlhatott el azóta — visszatért az udvarra. Akkoriban néhány idegen fiú kővel hajigálta meg. Az öreg urat, meg a fehér haj poros kisasszonyt sehol sem látta. — Bizonyosan a városban vannak, — gondolta magában. Azután egy jó néhány esztendő múlva megint eljött. De megint csak kövekkel fogadták. Ez azrán igen megsértette az öreg hollót, mert időközben bizonv ő is megöregedett. Magasan a ház fölé repült és semmit sem akart tudni az emberekről. Az öreg ur, meg a szép fiatal asszony most már hiába is néznek utána! —gondolta magában bosszúsan. Mert, hogy nézni fogják őt, arról szentül meg volt győződve. Motelépitésre kitűnő hely Vermontban Frontszoba, ebédlő, 3 háló és fürdőszobás, verandás ház. — 50 acre. 675 yard hosszan a számozott műúton fekszik. — 6 percre szép strand. Jóidőben nyaralóknak, — télen sizőknek ideális. Érdeklődni lehet: 9059 Lyon Street, Detroit 17, Michigan. Telefonszám: VInewood 2-2958. Amiket tanult náluk, azt pedig mind elfelejtette. A szép szavakat, amelyeket a kisaszszony szobájában tanult és a sokkal könnyebb szitkozódásokat is, amelyeket a maga szakállára tanult meg a konyha környékén. Két emberi hang maradt meg az emlékezetében, jeléül az elmúlt években tanúsított tanulékonyságának. Ha jókedvű volt, gyakran megesett nála, hogy igy szólt: — Jó napot! De ha dühös volt valamiért, akkor igy kiáltott: — Viffven el az ördög! ügyesen és sietve siklott tova az esőterhefi levegőben. Már látta is a zajló hullámok fehér koszorúját a part mentén, amikor hirtelen az alatta elterülő nagy lápos területre lett figyelmes. Köröskörül a magaslatokon házak emelkedtek, de a mély, nagyki terjedésű síkon nem látszott emberi nyom. Csak néhány fekete tőzegréteg sötétlett a szélen, imitt-amott a fekete halmocskák között apró vizpontok csillogtak — ennyi volt az egész. — Jó napot! — rikácsolta a vén holió és nagy körökben kezdett a láp körül repülni. Olyan kellemes volt az ott tartózkodás, hogy lassan és óvatosan leereszkedett és letelepedett a láp közepén egy fa gyökerére. Itt legalább kihalt és csöndes volt minden, mint a régi jó időkben. Itt-ott, ahol a talaj szárazabb volt, egy kis rövid nád, meg hanga nőtt. Csak a finom ,sötét lápi talaj látszott, mely keresztül volt itatva és tele volt vizterületekkel s a talajból szürkén, öszszebogózott hálóhoz hasonlóan nyúltak ki az egymásba fonódó fagyökerek. A vén holló tisztában volt vele, hogy mit lát. Itt valamikor, még jóval ő előtte is fák voltak. De az erdőt kiirtották az emberek. Eltűntek a galylyok, a lomb, az erdő lakosai... minden. Csak amott mélyen, a vizes, lágy földben maradtak meg1 az egymásba fonódott gyökerek A vén madár felegyenesedett. A hámk olyan messzire voltak s ^ *T biztosnak érezte magát a ' '■nos közepén, hogy megelégedő tségében lesimitotta férnem fekete tolláit és többször egymás után elismételte: — Jónapot! ... Jónapot!... De mi ez? A legközelebb eső házból néhány ember jön lovakkal, szekérrel és két fiúcska fut a szekér után. Megkerülik a fekete lápot és egy helyen keresztül vágnak rajta. Majd csak megállnak hamarosan, — gondolta magában a holló. De mind közelebb és közelebb jönnek. A vén madár nyutalankodva forgatja a fejét jobbra-balra. Milyen meszszire merészkednek még ezek? Végre megállnak s a férfiak szekere4' - ásót vesznek elő. A holló látta, hogy egy nagy fatörzzsel kínlódnak, amit ki akarnak szabadítani a talajból. — Ezzel ugyan hamar beteltek! — gondolta magában a holló. Csakhogy nem fáradtak ám el. Vágták bele tovább a szekercéjüket, amelynél élesebbet még sohasem látott; ástak, fűrészeltek és végre csakugyan sikerült oldalt forditaniok a nagy, nehéz törzset, úgy, hogy az egész gyökértömeg a levegőbe nyúlt. A fiúcskák közben beleuntak, hogy csatornát ássanak egyik pocsolyától a másikig. — Nézd csak ott, azt a nagy madarat! — kiáltott az egyik, észrevéve a távolban áldogáló hollót. Hamarosan elláták magukat kövekkel és előre osontak a magaslatok mögött. A holló jól látta őket, de látott már ő annál rosszabbat is. Még itt künn a lápban sem maradhatott nyugodtan és békében. Amikor a fiuk már annyira közel voltak, hogy megdobálhatták volna, a vén okos holló felemelte nehéz szárnyait és felrepült. De amint igy a levegőben szállt és lenézett a szorgoskodó férfiakra, meg az ostoba fiukra, akik kövekkel a kezükben álltak és utána bámultak, a vén érdemes madár nagy haragra gerjedt. A következő pillanatban, mint a sas, úgy csapott le a fiukra, és amig ott csapkodott erős szárnyaival a fejük körül, rettentő hangon rikácsolta: — Vigyen el az ördög ! . Vigyen el az ördög! A fiuk sikoltoztak és a földre vágódtak rémületükben. És amikor egy idő múlva újra felnéztek, csendes és kihalt volt körülöttük minden. A messzémessze távolban egy magányos madár szállt nyugat felé. De még akkor is, mikor a kis fiukból felnőtt férfiak lettek, sőt még haláluk napjáig is élt bennük a meggyőződés, hogy kinn, a fekete lápon látták a Gonoszt, egy óriási fekete madár alakjában, amely rettenetes hangon rikácsolt és az ördögöt küldte rájuk . . . Pedig csak egy vén, okos holló volt, amely napnyugatra szállt, hogy ott kiásson egy disznófület... HÁZASSÁGI ELŐKÉSZÜLET — Úgy látszik, mintha a vőlegényed süket volna, olyan hangosan szólsz hozzá. — Dehogy süket, csak én már most úgy kiabálok mintha férj és felesé lennénk.
