Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-07-05 / 13. szám
I 1963 julius 5._____________________________________Kis Dongó____________ 3-IK OLDAL GYERMEKROYAT MAGYARORSZÁG NAGYASSZONYA Megérkezett a nyár Olyan az egész határ, mintha egy óriási aranyabroszt teritettek volna rá. Hullámzó sárga kalásztenger ragyog a napfényben. Elérkezett az aratás ideje. Fenik a kaszát, messze hallik a pengése. Az aratók sora beáll a munkába, rendekbe dűl az érett gabona. A marokszedő lányok sürögnek-forognak az aratók után. Legények, férfiak kévébe kötözik s keresztekbe rakják a dús kalászokat. Kemény munka ez, de birj a az arató. Pedig a nap is forrón tűz le a szellő is alig lengedez. Az arató megküzd a tikkasztó meleggel, kitartóan végzi verejtékes munkáját. Pihenő időben csengő nótája ég felé száll a dalos pacsirtával. Áldott az Ur, gazdag aratást adott. Az ég derűsen mosolyog. De alján egyszerre csak fekete felhő látszik. Pár pillanat s az ég elsötétül, s a nap elbújik a fekete felhők mögé. Cikázik a villám és óriási dörgés rázza meg a levegőt. Ember és állat sietve menekül fedél alá. Ritka, nagy cseppekben hull az eső. Aztán megered a zápor. Úgy zuhog, mintha nagy dézsákból öntögetnék felülről. A szomjas föld mohón issza az üdítő cseppeket. A nyári zápor nem tart sokáig. Csakhamar kiderül az ég, s a tovatűnő felhőkön tündöklik a hétszinü szivárvány. ----------------------------Az aratók ünnepe Mikor befejezték az aratás nehéz, fárasztó munkáját, az aratók felvonulnak a gazda elé; az első pár kezében hatalmas .buzakoszoru vagy korona van. Ez a “Szent György” de ez csak a jelképe az igazi Szent Györgynek, akit a monda szerint idegen orszába vittek. Onnan várják vissza s hívják ezzel az énekkel: Készülődik a szép Szent György vitéz. Gyere haza szép Szent György! Most veszi föl lobogós gyolcs ingét. Gyere haza szép Szent György! Most veszi föl zsinóros nadrágját. Gyere haza szép Szent György! Most huzza föl sarkantyus csizmáját. Gyere haza szép Szent György! Most teszi föl csárdás kis kalapját. Gyere haza szép Szent György! (Népdal) Olvassa Ön is a “KIS DONGÓ M és szerezzen uj előfizetőket! Az 1038. évi Nagyboldogaszszony napján elfojtott zokogás verte fel az esztergomi királyi palota csendjét. Halk léptekkel közeledtek a rokonok és főurak a király szobája felé. Szomorú arccal, fájdalmas némasággal állották körül a beteg ágyát. Végső óráit élte István, a szentéletü király. Szemét jóságosán hordozta körül övéin, majd felszólította a főurakat, hogy legyenek szent vallásukhoz állhatatosak. Egyetértésre, egymás szeretetére kérte őket. Azután szemeit az égre emelte s nagy kérésssel ostromolta az eget: — Keresztények segítsége, égi Szüzanya! Hozzád száll utolsó esedezésem, ki mindig meghallgattad alázatos szolgád kérését. Könyörgöm, vedd oltalmadba drága hazámat. Légy királynéja féltett nemzetemnek. Fölájánlom Neked koronámat. A Te védőszárnyaid alatt lesz csak biztos népem élete, üdvössége. Kenyeres Balázs egy alkalommal olyan térképet látott édesapja szobájában, amelyen piros, zöld, sárga, meg- lilaszinü foltok voltak színezve. — Édesapám, milyen térkép ez? — kérdezte. Édesapja aztán megmagyarázta, neki, hogy a különféle színek azt jelzik a térképen, hogy melyik vidéken, milyen nemzetiségű lakosság él legnagyobb tömegben. A piros szin a magyarokat jelenti. A többi meg a nemzetiségeket. — Édesapám, — kérte a kis Balázs, — mondja el nekem, kik a nemzetiségek és hogyan kerültek Magyarországra? Édesapjától ezeket tudta meg Balázs: — Mikor a honfoglaló magyarok elfoglalták Kárpátmedencét, itt az erdélyi székely-magyar néptörzsön kivül csak bolgárokat és morva-szlávokat találtak nagyobb tömegben. A bolgárokat és morvákat legyőzték. A bolgár és morva lakótelepek lakossága békésen élhetett tovább a magyarrá vált területeken. A Dráva és a Mura közében egy régi nép maradékát, a vendeket találták, ők ma is ott élnek. A Drávától délre horvátok, a tengerpart környékén dalmátok, szlovének éltek a honfoglalás idején. A törökök elől később sok horvát család települt a nyugati vármegyékbe is. Szent István, majd az Árpádházi királyok az Északnyugati Felvidékre, a bányavárosokba, igy Kassától északra a Szepesszoba csendjében, mintha égi biztatás hallatszott volna. A beteg hangja egyre elhalóbb lett s erőtlenül hanyatlott viszsza párnájára. A körülállók szeme megtelt könnyel, nehéz sóhajok szálltak a levegőben. * * * Több mint 900 év telt el azóta. Ezer megpróbáltatáson esett keresztül a magyar. Hol a tatár pusztította, hol a török, majd a német, széttördelte a Trianonban kötött kényszerbéke, s most elhurcolja az orosz, de a magyar élt és élni fog, mert a Boldogságos Szűz őrködik szegény hazánk felett minél inkább reánk nehezedik lsen keze, minél jobban érezzük szegénységünket, nyomorúságunkat, és szétszórtságunkat, annál nagyobb hittel forduljunk hazánk Patronájához és mondjuk: “Magyarországról, romlott Hazánkról, Nefeledkezzél meg, szegény magyarokról!” ségbe is németeket telepitettek. A szepességi németeket zipszereknek nevezik. Zsidók kisebb számban már az Árpád-házi királyok uralkodása alatt jöttek az országba és főképen a városokban helyezkedtek el. Keletről jöttek az örmények, akik Erdélyben telepedtek le és teljesen magyarrá váltak. A tatárjárás után kunokat és jászokat fogadott be Magyarország. ők is megkeresztelkedtek és teljesen magyarrá váltak. Egyébként a magyarokkal rokon nép volt mind a két néptörzs. II. Géza király telepítette Erdélybe a szászokat, akik azóta is megőrizték német nyelvüket és szokásaikat. A tatárok elől menekülve jöttek a mai Oroszország felől szláv, köztük szlovák törzsek, akik a már részben szláv lakosságú Északnyugati Felvidéken települtek le. A rutének, akik ma is az Északkeleti Kárpátokban élnek, a XIII. századtól kezdve laknak nálunk. A XIV. században román hegyipásztor nép települt be a Déli és a Keleti Kárpátokon át Erdélybe. Később benépesítették a törökkel együtt harcoló tatárok által kipusztitott erdélyi magyar falvakat. Eljutottak a Nagy-Alföld széleire is szaporaságuk által. Mikor Rigómezőnél a törökök legyőzték a szerbeket, akkor negyvenezer szerb család menekült előlük Magyarországra és kérte a bebocsájtását. Magyarország a termé-HUNYADI JANOS, a nándorfehérvári hős tanácsa halálos ágyán igy szólt: “Barátaim, védj étek meg a kereszténységet és Magyarországot minden ellenségtől és kövessétek példámat a pogány elleni harcban. Egymás között ne veszekedjetek. Ha erőiteket veszekedésre pazaroljátok, megpecsételitek saját sorsotokat és megássátok a haza .sírját.” kény Bácska és Bánság egy részére telepítette le őket. A horvátokkal rokon sokácok és bunyevácok a Balkánról jöttek és a Nagy-Alföldön és a Dunántúlon települtek le. A török kiverése után a bécsi udvar sok németet telepitett be a Dunántúlra, a Bácskába és a Bánságba. Kisebb számban korábban jöttek franciák, flamahdok, bolgárok, görögök. így aztán Magyarország, mely a török uralom előtt túlnyomóan magyar lakosságú volt, a török uralom után a betelepítések folytán, nemzetiségi ország lett. Csonka Magyarország, amely főképpen a nemzetiségi területeket veszített el, túlnyomó részben magyar lakosságú. Minkor mindezeket elmondta Balázs édesapja, még ezt fűzte hozzá: — Magyarországon mindig békésen élhetett mindenféle nemzetiségű lakosság. A magyar nép jól megfért a nemzetéségekkel. Hisszük, hogy Magyarország felszabadítása után ismét békében és szeretetben élhetünk egymással. --------------------.-5 rj £ 5-,--------------------OKOS MEGOLDÁS Egy hatalmas termetű ember és egy kisnövésü, pisztolypárbajra készülnek. A nagytermetű egyik segédje óvást emel: — Uraim, itt egyenlőtlen küzdelem folyik, mert az ellenfél, ha vaktában lő is, eltalálja megbízómat. Viszont neki minden tudományát össze kell szednie, hogy a kis célpontot eltalálja. Mindenki belátja igazát. Végtilis a kistermetű segédje a következő indítványt teszi: — Rajzoljunk krétával az ellenfél hasára egy négyszöget, s amely lövés ezen a négyszögön kivül talál, az nem érvényes. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja Az imákozó király alakját körülragyogta a napsugár. A MAGYARORSZÁG LAKÓI
