Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-06-20 / 12. szám
1963 junius 20. 7-IK OLDAL Kis Dongó Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Hát vigyázzon magára! Nem vagyok abban a hangulatban, hogy az orromnál fogva vezethessenek! És gondolja meg, ha annak az öreg embernek valami baja történik, ez önnek — Isten úgy segéljen — az életébe kerül. Most tehát rajta megmondtam önnek, hogy állanak az ügyek! Minél ritkábban kerül most szemem elé, annál jobban fogok örülni! Eltávozott. A hajóorvos megállította és egy sakkpartira hivta meg. Da Souza idegesen ülva maradt székén. HUSZONEGYEDIK FEJEZET. A két fivér. A zugás és kattogás egyhangú napjai után a nagy gépek végre elcsöndesedtek és a “Poseidon” kikötött Afrika partjain, kis távolságban Attra városától. A hőség, mely az utazás alatt is, fullasztó volt most elviselhetetlenné vált. A nap a csillogó tengerre tűzött és a fehér fedélzetre, melyről a festéket leolvasztotta. A dolgozó legénységről patakokban csurgóit a verejték. A hajó hosszában egy féltucat csónak feküdt, teli néger fiukkal, akik a legjobb hangulatban voltak. Mindenhol készültek a kikötésre a raktárhelyiségekből csomagokat hoztak föl, utazók dühöngtek, akik podgyászukat, fedélzeti széküket vagy ismerőseiket keresték, akik eltűntek szemeik elől. Trent trópusi sisakban és trópusi öltözetben a korlátra támaszkodott és átnézett a partra. Da Souza odakerült melléje. — Trent, ez az utolsó reggel a hajón. A másik bólintott. •— ön itt marad? — Igen. A fivérem jön értem, aki fél a kis csónakoktól, különben már itt volna a fedélzeten. Emlékszik még rá? — De mennyire! Nem tartozik azok közé, akiket könynyen el lehetne felejteni! — Olyan, mint a csiszolatlan gyémánt, mentegetődzött JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Da Souza. — Oly régen él már itt, hogy fél bennszülötté vált. — És egész tolvajjá! — dörmögött Trent. Da Souza csöppet sem volt megsértve. — Sajnos, feltételezhető, hogy erkölcsei nem állanak a legmagasabb színvonalon. De nagyon sok pénzt keresett. Egy részét rám akarja bizni, hogy elhelyezzem számára. — Ha most is az, aki volt, akkor mindenből pénzt tud csinálni, ő biztosan tudja, hogy Monty hol tartózkodik. — Ezt éppen mondani akartam önnek. Egy percet sem kell kutatásokra vesztegetnie. Sam megmondja önnek, hol találja meg Montyt. Trent habozott. Legszívesebben nem állott volna szóba a portugállal. Már maga a Sarura való emlékezés utálatot keltett benne. Másrészről azonban az ideje drága volt és igy okosabbnak tartotta elfogadni Da Souza indítványát. Beleegyezett. — Helyes. Minél előbb vajobb mindnyájunk számára! gyök újra Angliában, annál Ha az ön fivére ismeri Monty tartózkodási helyét, elvezethet hozzá. A kihajózás kezdetét vette. Da Souza és Trent a széles, lapos csónakban helyet foglaltak egymás mellett és az evezősök éneke közben már útban voltak a part felé. Mikor kiszállottak a parton, hadonászó tömeg vette őket körül és Samot is megpillantották közöltük. Trentet egy angol is köszöntötte, aki itt az Országos Bekvando Bánya Részvénytársaságot képviselte és mielőtt ismét elérhette volna Da Souzát, a fivéreknek alkalmuk volt portugál nyelven pár gyors megjegyzést váltani. Sam, kalapjával kezében, közelebb lépett. — Isten hozta ismét Attrába, Szenyor! Trent kurtán bólintott. — Alig változott itt valami! — Fejlődés lassan mennji itt előre. A gyilkos kiima erőtlenné tenni embereket. — Neked mindenesetre használ. Voltál legutóbb a belső országrészben? — Egy hónappal ezelőtt csereüzletet csinálni a királlyal Bekvandoban. — Bizonyára rumot adtál pálmaolajért és mahagóni fáért. A másik széttárta kezeit és vállat vont; ez régi jellemző szokása volt. — Ostoba feketék igy akarni, — mentegetődzött. — Menni akarnak most a hotelbe, Szenyór? A három férfi a parti sétányon át egy verandához ért, mely egyszerű, alapkőből épített, csikós vászonvitorlával fedett házhoz tartozott. Egy néger fiú széles vigyorgással különböző italokat hozott. Trent az angolt szólította meg. — Holnap szeretnék önnel különböző dolgokról beszélni. Előbb még ezzel az úrral kell magánügyeket elintéz nem. Akar holnap velem reggelizni? A másik örömmel fogadta a meghívást. — Sajnálom, hogy nem szolgálhatok jobb lakással. Ez egy nyomorult lyuk. Tehát a holnapi viszontlátásra! — Zsebkendőjével legyezte magát és eltávozott. Trent vastag szivart vett ki a zsebéből. — Azt hallottam, hogy az öreg Monty még életben van, — fordult Samhoz. — Ha ez igaz, csodaszámba megy; mert amikor elhagytam, alig volt élet benne és magam is közel voltam a halálhoz. Sam megerősítette: — Nagy csodának lenni, üldöző. négerek őtet megtalálni és az angol tiszt megmenteni! Látni ott azt a fehér házat zászlócskával! — Egy alacsony épületre mutatott, mely mintegy két kilométernyire feküdt. — Ez a bázeli missziótársaság állomása. Monty ott lenni. Ha meglátogatni őt, az magát meg nem ismerni. — Hát már ennyire jutott? — kérdezte lassan Trent. — Itt nincsen rendben lenni! — Sam a homlokára mutatott. — Már kevés élet lenni benne. Egy napig vagy egy hétig — nem tudni, meddig élni? —/ — Van orvos mellette? — A misszionárius — ő doktor lenni. De nem lehetni segítség neki! Trentnek, a k i elfordult, hogy rágyújtson ismét szivarjára, az volt a benyomása, hogy a két fivér egyetértő pillantást vált egymással. A finom testvérpár tehát megint valami tervet készült kifőzni. Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Legfőbb ideje volt, hogy megjelent a láthatáron.---Még valamit szeretnék megtudni! Tudsz valamit Francis kapitányról? Hallottál felőle az utóbbi időben? Sam fejét rázta. — Tíz hónap előtt kereskedő Lulabranből beszélni, hogy látni őtet utazásban. Francis mondani, Sugbarnba menni, néges ország belsejébe messzire. Ha odamenni, soha többet visszajönni. Trent letette poharát, azután hirtelen elhatározással hordszéket rendelt: — Felkeresem Montyt! HUSZONKETTEDIK FEJEZET Az élő halott. Egy törékeny aggastyán, közel a tengerparthoz, nehéz mozgással, gáradtan ásta a földet. A trópusi nap izzása már egy órája különös szürke ködbe olvadt, mely nem a tenger felől jött, hanem az elszórt, zölden csillámló, mérget és romlást rejtő mocsarakból. A köd sűrűn gomolygott a nedves, fojtó melegben. Trent letörölte az izzadtságot homlokáról és nehéz lélekzetet vett. Ez kritikus pillanat volt számára. Monty a közeledő léptek zajára megfordult és az egykori társak szemtőlszembe állottak egymással. Trent lázasan várta, megismeri-e őt a másik. Monty azonban nem mozdult. — Nem tudja, ki vagyok? Trentnek hívnak, S c a rlett Trentnek — Bekvandoban voltunk együtt. Emlékszik rám? Monty, én azt hittem, hogy ön meghalt, különben igazán nem hagytam volna el önt! — Mit fecseg itt össze-vissza? — dörmögött az aggastyán és ismét elhallgatott. Zavart csalódás kifejezése tükröződött lélektelen vonásain. Trent látta reszkető kezeit és véraláfutásos szemeit. (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben a szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —