Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-03-05 / 5. szám

1963 március 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL ekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) És azután itt voltál te! Csi­nos gyermek voltál és a gróf­nak nem volt egyenes örököse. Ha atyád eltűnik, az egész ho­mályos történet hamarosan fe­ledésbe merül. Fényes partit csinálhatnál és a családi tör­ténetből kitéphetnek egy csú­nya lapot. így fogták fel az ügyet és igy adták elő atyád­nak is! — És ő alkalmazkodott eh­hez? — Igen. Belátta, hogy ez lesz a legokosabb a te, a csa­ládja és a maga érdekében is. A gróf évi járadékot biztositott számára. Titokban elhagyta Angliát és csupán néhány he­te értesültünk elhunytáról. Irene arca csak úgy tüzelt a belső felindulástól, ökleit ösz­­szeszoritotta. — Köszönöm Istennek, hogy erőt adott önálló és független életem kiépítésére. Ezt min­denkinek megmondhatod, Ce­cil: nagybátyámnak, lord Da­­venant-nak, anyád nak és mindazoknak, akik részesek a dologban! Hívd össze őket az én nevemben, aki most tud­tam meg az igazságot és mondd meg nekik, hogy gyá­váknak tartom őket. Mondd meg nekik azt is, hogy soha életemben nem kívánok be­szélni velük! — Tartottam attól, hogy ezt az ügyet igy fogod megítélni, sóhajtott Cecil. — így fogom megítélni? — háborodott föl Irene. — Hogy Ítélhetném meg másként? Mit éreztél volna te, ha azt mond­ják neked, hogy megcsaltak, megfosztottak gyermeki köte­lességeid teljesítésétől, hogy megtörték egy öreg ember szi­vét, csak azért, hogy megment­sék egy degenerált nemesi csa­lád nevét és tekintélyét! óh, én nem irigyellek titeket e szomorú bátorságért! — Nagy hiba volt, belátom. Irene felugrott a székről. Föl és alá járkált körmeit te­nyerébe mélyesztve, szemei lángokat lövelltek. — Azt hazudták nekem, hogy meghalt és tragikus élete JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 utolsó szakában idegenben hagyták elsenyvedni! Mindig szerettem atyámat, Cecil, Ta­lán azt hiszed, nagyon fiatal voltam akkor és nem emlékez­hetem reá. Tévedsz. Én soha­sem felejtettem el őt. És mikor idősebb lettem és értesültem arról, amit elkövetett, az, bár mélyen megszomoritott, de iránta érzett tiszteletemet nem csökkentette. Most pedig arról kell értesülnöm, hogy egész idő alatt félrevezetés ál­dozata voltam. Barátok nélkül hagyták szegényt és mikor börtönét elhagyta, kényszeri­­tették, hogy idegen országba menjen. És én, akinek ott kel­lett volna lennie mellette, sem­mit sem tudtam minderről! — Hiszen még csak gyer­mek voltál, Irene. Tizenkét év múlt el azóta! — Gyermek? Elég idős min­denesetre, hogy tudjam, hol van a helyem! Hálát adok Is­tennek, hogy megszabadultam a rokonságtól és önző felfogá­sukat a tisztességről és becsü­letről megvethetem. —Milyen heves vagy, — róta meg Cecil szelíden. — Te azt nem érted. — szó­lott kicsinylően. — Hogyan is érthetnéd? Te is közülök való vagy — nem vagy férfi! Milyen jó, hogy anyám a népből szár­mazott! Nem bírtam volna ki ilyen életet, kőszivvel, vér he­lyett vízzel ereimben! Az volt a 1 e g m e g bocsáthatatlanabb bűn, hogy elhallgattak előt­tem mindent! — Nem volt jogos, igaz, de meggyőződésem, hogy csak ja­vadat akarták. Kétségbeesett mozdulattal süllyedt vissza székébe. — Hagyj most magamra, Cecil! Ha még tovább is igy folytatod, meg kellene sérte­nem tégedet. Javamat akar­ták? üres kifogás ez! Édes, jó atyám! Arcát zsebkendőjébe rejtette és gyermekkora óta most má­sodszor heves zokogásban tört ki. Daverant elég okos volt és nem próbálta megvigasztalni, ő is eltakarta arcát kezeivel. Mikor Irene fölnézett végül, nyugodtabb volt és hangja is elvesztette némileg keserűsé­gét. — Még csak azt szeretném tudni, miért határoztad el ép­pen ma, hogy tiszta bort öntől a pohárba? — Mert elmondtad Scarlett Trentnél tett látogatásodat. — Mi köze ennek atyám ügyéhez? — Trent együtt volt édes­atyáddal halála órájában. Kö­zös expedíción voltak az afri­kai őserdőben — ez volt az a vállalkozás, mely Trent jólé­tének alapja. — Folytasd, folytasd! — ki­áltott türelmetlenül. — Mondj el mindent, amit tudsz! — Boldoggá tesz, hogy leg­alább ezt elmondhatom neked. Becsültem atyádat és elkísér­tem Angliából való távozása­kor, sőt gyakori levélváltásunk is volt egymással. Ügyeinek in­tézőjén kívül valószínűleg én voltam az egyetlen, aki leve­leztem vele. Kalandos és félek, nem nagyon boldog élete volt. Levelei arról t a n u s k o dtak, hogy~ bevételeinek nagy részét elkártyázta. Ezért ne érje szemrehányás. A f é r f inak szüksége van valamire, amiért felelhet, mert csak ez tartja őt a helyes utón. És én őszin­tén megvallom, hogy a helyes utón maradt. Meggyőződésem, hogy magam is hamis utón jártam volna ily bánásmód mellett. Bejárta a fél világot és eljutott az aranypartokig. Ott elvesztettem egy időre sze­meim elől és egyre ritkábban érkező leveleinek hangja két­ségbeesettebb volt, mint vala­ha! Utolsó levelében közölte velem, hogy egy honfitársával expedíciót tervez Afrika belse­jébe. Meg akarták kísérelni, hogy koncessziót szerezzenek egy néger hatalmasságtól, mely feljogosítja őket, hogy Bekvando falu közeié ben aranybányát létesítsenek. — Ez az a nagy Bekvando­­társaság, mellyel összefüggés­ben Trent most szindikátust hozott létre? Davenant bólintott. — Igen. Életveszélyes vállal­kozás volt, mert a négerek még vadak ott és a kiima ve­szélyes. De épp a levél megle­hetősen bizakodó volt. Társá­val, egy erőteljes és erélyes emberrel ajándékokat vásárol­tak, melyek utolsó fillérüket is felemésztették. Hiábavaló kí­sérlet is lehetett, de siker ese­tén szándékában volt Angliá­ba visszatérni és téged felke­resni. ő maga úgy megválto­zott külsőleg, hogy senki sem ismerte volna fel. — És biztosan tudod, hogy Trent volt a kísérője? — Egész határozott an. Legolcsóbb és legszebb ajándék “Kis Dongó” Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Trent saját jelentése a társa­ság prospektusában mindezzel teljesen egyezik. A négerek ki­rálya még abban a hónapban, amikor atyád e levelet irta, megadta a koncessziót. — És milyen híreket kaptál még azóta? — Csak ezt a jelentést a bázeli missziótársaság egyik misszionáriusától. Miután so­káig nem kaptam hirt, kuta­tásokat eszközöltem. Itt az eredmény! Izgatottan olvasta: Igen tisztelt Uram! Arra a kérdésre vonatkozó­lag, melyet Castle uraknak ügynökei közvetítettek és mely Richard Wendermot angol alattvaló tartózkodására vo­natkozik, értesítem, hogy sze­mélyesen felkerestem Bucho­­marit, azt a falut, ahonnan utolsó értesítéseit megkapták. Úgy látszik, hogy 19 . . febru­ár havában Trent nevű társá­val expedíciót szervezett azzal a szándékkal, hogy egy belföl­di fejedelemtől földbirtokot vásároljon, vagy ott található aranybányák kiaknázására jo­got szerezzen. Ez utóbbi célját el is érhette, de Trent egyedül tért vissza és közölte, hogy tár­sa visszatérésük alkalmával mocsárláz áldozata lett. Na­gyon sajnálom, hogy gazdag ajándéka fejében, melyet misz­­sziónknak adományozott, csak ily szomorú és tökéletlen hí­rekkel szolgálhatok. Különbö­ző helyeken érdeklődtem, de seholsem tudtak felvilágosítást adni a felől, maradt-e végren­delet vagy más irás az elhunyt után. Wendermot urat a kör­nyéken általában csak Monty néven ismerték. Szolgálatra kész hive: Ch. Addison. Irene a levelet zsebébe rej­tette. — Kérlek, hagyj most egye­dül. Cecil! (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 Inch nagyságú £üzetbcn Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom