Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-03-05 / 5. szám

4-IK OLDAL 1963 március 5. Kis Dongó Kossuth Lajos és a szabadságharc Régen a földmivelő ember­nek jobbágy volt a neve. A job­bágy ott élt a földesur, nemes­ember birtokán. A földesurnak a föld használatáért terménye­ket tartozott szolgáltatni és robotmunkát teljesiteni. Ezen­felül annak nagy részét, amit verejtékes munkával szerzett, adóba kellett adnia. Bizony ne­héz és kemény sors volt a job­bágy élete. A földesuraknak, a nemes­embereknek sem volt akkor rózsás az életük. Nem az tör­tént Magyarországon, amit ők akartak, hanem az, amit a bé­csi kormány kívánt. Akkor a magyar király egyúttal oszt­rák császár is volt s Ausztria fővárosában, Bécsben lakott. Onnan intézte Magyarország dolgait az osztrákok kivánsága szerint. Úgy bántak Magyar­­országgal, mintha az csak az osztrák császár birtoka lett volna. — Hej, nem jó világ ez! — elégedetlenkedtek az ország­ban szerte a jobbágyok is, meg á nemesek is. A nemesek a vármegyei gyű­léseken és az országgyűlésen is sokat beszéltek a magyar nem­zet sorsáról. De változtatni nem tudtak rajta. A bécsi kor­mány hatalmas volt, a király csak arra hallgatott. A nyugtalanság egyre erő­sebb lett a magyarok szivében. Végre akadt egy fiatal nemes ember, aki nem tudta tovább tétlenül nézni a magyar nem­zet szenvedéseit. Kossuth La­josnak hivták ezt a fiatal nemest. Nem nyugszom addig, mig fel nem szabadul a szegény magyar nép ebből az igazság­talan sorsból! Nem nyugszom addig, amig fel nem szabadul Magyarország az idegenek rab­ságából! — gondolta Kossuth Lajos. A gondolatot tett követte. Kossuth Lajos dolgozni kez­dett: beszél és irt a magyar nép jobb sorsáért, Magyaror­szág- szabadságáért. Sokan mellé álltak s igy gondolkod­tak: Igaza van Kossuth Lajos­nak! Fel kell szabadítani a jobbágyokat a kemény sors­ból. Hisz ők is ennek a hazá­nak gyermekei, ők is magya­rok, a mi testvéreink. S velük együtt közös, erővel fel kell szabadítani Magyarországot az idegen hatalom alól! Ezeket a gondolatokat ak­koriban nem volt szabad han­goztatni, mert az nem tetszett a bécsi kormánynak. De Kos­suth azzal nem törődött. Bát­ran hirdette élő szóval és írás­ban az igazságot. Ezért aztán a bécsi kormány elfogatta és börtönbe záratta. Kossuth Lajos a börtönben szorgalmasan tanult és olva-Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok Istenére Esküszünk, I Esküszünk, hogy rabok tovább ! Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek haltak. Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! sott. Készült a további nagy munkára. Megtanult angolul is. Négy évi raboskodás után kiszabadult. Nem merték to­vább rabságban tartani, mert egyre nagyobb lett az elégedet­lenség Magyarországon. Kossuth Lajos kiszabadulása után ismét kezébevette a tol­lat. Megindította a Pesti Hír­lap cimü újságot és irt. Meg­írta, hogy mindenkinek fizet­nie kell adót, a nemesnek ép­pen úgy, mint a jobbágynak. Szabadságot követelt a szegény magyar népnek és egész Ma­gyarországnak. Magyarorszá­gon addig nem lesz boldog sem gazdag, sem szegény, amig ide­genek intézik sorsukat. Kossuth Lajost mindjobban megszerették. Pest vármegye megválasztotta követnek és el­küldte az országgyűlésbe. Ott élőszóval is elmondta, amit olyan szépen megirt az újság­ban. Arra biztatta az ország­­gyűlést, hogy az uralkodó elé kell tárni a panaszokat. — Uraim, Írjuk meg a ki­rálynak, hogy mit kíván a ma­gyar nemzet! A felirat el is készült. Kos­suth Lajos vezetésével küldött­ség vitte azt Pozsonyból Bécs­­be a királyhoz. Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Mi történt ezalatt Pesten? A pesti ifjúság érezte, hogy tenni kell, itt a történelmi pil­lanat. Március 15-én a főváro­si fiatalság egybegyült és Jókai Mór egy proklamációt olvasott föl, melyben követelték, hogy “Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogain­kat, melyeket tőlünk eddig el­vontak s kívánjuk, hogy legye­nek azok közösek mindenki­vel. Kívánjuk, a sajtószabad­ságot, a cenzúra rögtöni eltör­lését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkinti ország­­gyűlést Pesten! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön felál­­littassék, védje hazáját min­den férfi; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megszünteté­sét; esküdtszéket képviselet alapján; nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az al­kotmányra; magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföl­dieket vigyék el tőlünk. A po­litikai foglyokat bocsássák sza­badon. Szoros szövetségi kap­csolat létesittessék Erdély és Magyarhon között. A proklamáció egyes pont­jait dörgő helyesléssel fogadta a nép. Ezután Petőfi Sándor sza­valta el “Nemzeti dal”-át. A KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. .JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. Nemzeti dal — Irta: Petőfi Sándor — vers utolsó sorait a nép együtt szavalta a költővel. Azután a Länderer és Hec­­kenast nyomda elé mentek. A tömeg Petőfit, Vasváryt, Jó­kait, Vidacsot küldte be a nyomdába. A nyomdatulajdo­nos örömmel engedett a felszó­lításnak s a kivánt nyomtatvá­nyok rövid időn belül, ezrével kerültek ki a sajtó alól. A nyomtatványokat egész délig osztogatták, a szakadó eső da­cára egyre jobban gyülekező tömegnek. Délutánra népgyülést hir­dettek a Muzeum kertben. Petőfi újra elszavalta a Nem­zeti dalt, az ifjúság vezetői be­széltek a tömeghez, azután a Városháza elé vonultak. Ott a városi tanáccsal elfogadtatták és aláíratták a tizenkét pont­ból álló követeltést. E ponto­kat minden utca szögletére ki­ragasztották. Azután a várba vonultak s a helytartó tanáccsal fogad­tatták el a 12 pontot. Este fé­nyes kivilágítás volt, a szín­házban a betiltott Bánk bánt adta kelő, a zenekar a Rákóczi induló s Hunyadi László szebb részeit játszotta. Egressy Gá­bor a Nemzeti dalt szavalta. Mindenki boldog volt. A ma­gyar nemzet vér nélkül mond­ta ki a szabadságát! * % * Kossuth Lajos és kísérete azzal tért visza Bécsből, hogy a király a nemzet kívánságait teljesiti. Úgy is történt. A ma­gyar követek az ország főváro­sában, Pesten országgyűlésre ültek össze. Ez az országgyű­lés kimondotta, hogy Magyar­­országon minden ember egyen­lő, minden ember tartozik adót fizetni s a magyar nemzet dol­gait ezentúl magyar kormány intézi. Meg is alakult a ma­gyar kormány, amelyben he­lyet foglalt Kossuth Lajos és Széchenyi István is. Amit ez az országgyűlés ki­mondott, a király azt mind el­fogadta, szentesitette. Törvény lett mindabból, amit a nem­zet kivánt. S a nemzet örven­dezett ezen. De öröme nem tar­tott sokáig. A bécsi kormány nem nyu­godott bele a magyar nemzet felszabadulásába. Fellázította a magyarok ellen a Magyaror­szágon élő horvátokat, szerbe­ket, oláhokat, tótokat. Ezek a népek és a magyarok jól meg­fértek sok száz éven át a kö­zös hazában. Magyarország TÁJSZÓLÁS Magyarországon, Cegléd kö­zelében felszáll egy öreg kofa­asszony a vonatra, hogy Pest­re utazzon. A szerelvényen véletlenül egy felvidéki, tótosan beszélő vasutas teljesített szolgálatot, aki, — mikor a vonat Kőbá­nyára beért — igy kiáltott be a kocsiba: — Kibanya! Erre az öregasszony is kiszállt a többivel...

Next

/
Oldalképek
Tartalom