Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-03-05 / 5. szám

I 1963 március 5. Kis Dongó 5-IK OLDAL azoknak a népeknek is hazája i volt. Azoknak is megtermetté' a mindennapi nkenyeret. Az ő sorsuk sem volt rosszabb, mint j a magyaroké. De a bécsi kor­mány elhitette velük, hogy a magyar nép nekik ellenségük. : A horvátok, szerbek és oláhok erre fellázadtak: fegyvert fog­tak a magyarok ellen. Bécsből csak tovább izgatták őket s még hadsereget is küldtek mi ellenünk. Nyugaton, délen és keleten egyszerre villantak meg a fegyverek a magyarok ellen. A magyar kormány ekkor sürgősen Pestre hívta a nem­zet képviselőit. A képviselők gyorsan összeültek és tanács­kozni kedtek a hazát fenye­gető veszedelemről. Kossuth az országgyűlés elején még nem volt ott. Betegen feküdt lakásán. De amikor meghal­lotta, hogy miről van szó, azon betegen felvitette magát az országgyűlésre. Nagynehezen felállt és beszélni kezdett Éle­tében ekkor beszélt legszebben. — Uraim, a haza veszélyben van! — szólal meg remegő hangon, Aztuán tovább beszélt egyre lelkesebben. Hangja egyre erő­sebb lett és úgy zengett, mint a harci kürt. — Segítséget sehonnan sem várhatunk ... Magunkra va­gyunk hagyva ... Csak a ma­gunk erejében bizhatunk ... Kétszázezer embert kell csata­rendbe állítanunk! Azokat fel kell fegyverezni, el kell látni ruhával élelemmel s ez éven­ként legalább negyvenkét mil­lió forinba kerül... E nélkül nem tudja megvédeni hazáját és szabadságát... Adja meg hát az országgyűlés a kétszáz­ezer katonát s a szükséges pénzerőt! Ilyesmit beszélt Kossuth La­jos. Hangja egyszercsak hal­kulni kezdett. Elfáradt. Pihen­nie kellett... Néhány rövid pillanatra né­ma csend támadt a teremben. Ekkor az egyik képviselő har­sányan elkiáltotta magát: — Megadjuk! ... Most valamennyi képviselő, mintegy ember ugrottfel helyé­ről és esküre emelt kézzel kiál­totta: — Megadjuk! .. . Kossuth azután elindult és városról-városra járt sereget gyűjteni. Szavára talpra állt a nemzet. Ifjak és öregek lelke­sen siettek a magyar zászló alá. Beálltak honvédnek. Az asszonyok, leányok meg odaadták a hazának arany és ezüst ékszereiket. Azokból pénzt vertek. A pénzen azután vásároltak a katonák számára fegyvert, ruhát és élelmiszert. Lett hát minden, amire a nem­Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a a “Kis Dongó" Előfizetése egy évre 4 dollár. zetnek szüksége volt ezekben a nehéz időkben. Megkezdődöt a magyar sza­badságharc. Mikor V. Ferdi­­nánd király lemondott a trón­ról, az országgyűlés kimondot­ta, hogy az uj uralkodót és családját nem ismeri el, lete­szi a trónról. Kossuthot meg­választotta Magyarország kor­mányzójává. A honvédek diadalt diadalra arattak. Kitűnő, hős vezéreik, Damjanich, Dembinszky, Gör- i gey, Klapka, Bem apó és a többiek haláltmegvető bátor­sággal vezették őket a dicső harcokban. A hős honvédcsa-j patok egymásután leverték a lázadó nemzetiségeke. Végül a | hatalmas osztrák hadat is visz­­szavonulásra kényszeritették. Már egy év is eltelt, hogy1 harcoltak a honvédek hazáju- j kért és a magyar szabadsá­gért. Az 1849 év nyarán, a bécsi kormány tanácsára az osztrák császár az oroszokat hívta se­gítségül a magyar nemzet le­verésére. A roppant orosz had bejött hazánkba, hogy összemérje erejét a kifáradt, kis magyar nemzettel. Az orosz csapatok egymás után özönlöttek be a Kárpátok szorosain hazánkba. A honvédek minden bátor­sága és hősiessége hiábavaló volt a hatalmas túlerővel szem­ben. Meg kellett hátrálniok. Bem apó is elvesztette a se­gesvári csatát, ahol Petőfi Sándor is hősi halált halt. A MEGJELENT ÉS KAPHATÓ AZ 1963-AS “Históriás Kalendárium” Az Ízléses kivitelű, képes, amerikai magyar naptár megrendelhető a “Vasárnap” kiadóhivatalában. — Ára: $1.50. — írjon erre a eimre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 S. Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. minden felől menekülő honvé­deket Görgey Artur tábornok gyűjtötte össze Világosnál. — Fiaim — szólt a kincsiny magyar sereg fővezére — én nagyon jól tudom azt, hogy ti mindnyájan itt vesztek, ha ezzel a hatalmas sereggel to­vább harcolunk. Azért azt mondom, rakjátok le a fegy­vert, hogy életben maradva dolgozhassatok hazánk meg­erősítéséért! ... A honvédek arca elborult. De mit tehettek? A hatalmas orosz sereg előtt lerakták a fegyvert. Szomorú esemény volt az nagyon... De hát a roppant orosz haddal szemben úgysem győzhetett volna a maroknyi honvédsereg. Kossuth Lajost jóakarói ide­jében menekülésre késztették. Nagy szükség is volt arra, hogy Kossuth megmeneküljön. Be­járta a világot s midenütt fen­nen hirdette, hogy milyen ke­gyetlenül bánnak a kicsiny magyar nemzettel az ő hatal­mas ellenségei. Sok jó barátot szerzett igy Kossuth Lajos kül­földön a magyar nemzetnek. Angliában és Amerikában ma is beszélnek róla. Olaszország egyik kis váro­sában Torinóban fejezte be életét a magyar nemzet e nagy fia kilencvenkét éves korában. Hamvait a nemzet hazahozat­ta és Budapesten a Kerepesi­­uti temetőben helyezték örök nyugalomra; sírjára gyönyörű emléket állított. Szerte az or­szágban sok helyen szobrot emeltek neki. Sokáig úgy em­legette a nép ezt a nagy ma­gyar embert, hogy “Kossuth apánk”. Öreg, földművelő em­berek ajkán el-elhangzik ez még ma is. A KITÜNTETÉS XIV. Lajos francia király egy napon megjelent egy tiszt, kit az Orleansi herceg küldött az udvarhoz egy igen kedvező harctéri jelentéssel. A tiszt ez alkalommal kérte a királyt, hogy tüntesse ki őt Szent Lajos keresztjével. — Ön még nagyon fiatal ahhoz, — feite a király. — Felség, — viszonzá a tiszt — az Orleansi herceg hadsere­gében az ember nem öreged­hetik meg. •% /

Next

/
Oldalképek
Tartalom