Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-09-05 / 17. szám
6-JK OLDAL Kis Dongó 1962 szeptember 5. EGY FINOM EBÉD Karinthy Frigyest vidéken jártában meghivták ebédre egy úri házhoz. A hangulat meglehetősen vidám volt, az ebéd azonban nagy meglepetésre mindössze két fogásból állott és egyik vendég reményeit sem elégitette ki. Amikor felkeltek az asztaltól, a házigazda mosolyogva néz végig ifjú vendégein és igy szól: — Aztán legyen máskor is szerencsénk ebédre. Az elmés író savanyu pillantást vet a sovány kis ebéd maradványaira, s igy szól: — Kérem, akár mindjárt.---------------------------------PETŐFI AZ ÉLETMENTŐ Petőfi olyan ügyes evező volt, hogy egyszerre evezett is, kormányzott is. Ennek az ügyességnek köszönhette, hogy egy alkalommal, mikor egyik társa a Dunába bukott, még jókor megragadhatta és kimenthette. Kétségtelenül jó erő kellett hozzá. Petőfi ezért a szerencsét bravúrjáért egész Dunavecse magasztalással halmozta el. Kérte is jó anyja, hogy többet ne csónakázzék, mert egyszer ő is megjárja, s oda vész. Atyja nem életéért aggódott, hanem a ruhájáért, amelyben könnyen kár eshetik. ■ Ekkor irta ezt a versét: Nátázzunk egy kicsit ELVIRÁGZOTT MÁR A BÚZA Elvirágzott már a búza, kaszálják. Búza között búzavirág, levágják; Viszik már a regementet, Vágják ott is már a rendet, Hej, csak az én virágomat ne bántsák!-----------c« 3 § 9*----------ELMÉSSZ UGY E? Elmész ugy-e? el bizony én. Itt hagysz ugye? itt bizony én. Elmentedet nem kívánom, Visszajöttöd holtig várom. De te elmész ,engem itt hagysz Szivemre nagy bánatot hagysz. Ha elmész, csendesen járjál, Csendes folyóvizet igyál. Akkor jussak én eszedbe, Mikor kenyér a kezedbe. Akkor se jussak egyébről, Csak az igaz szerétéiről.---------------------------ELMENTEM ÉN A VÁSÁRRA Elmentem én a vásárra Schneider Fánival, Vettem neki piros szoknyát, Három fodorral. Mikor nekem jó kedvem van, Cigány hegedül, Kiválasztom Schneider Fánit A többi közül, v J ■ Szüret után elveszem őt, Meg is esküszünk. Édes kincsem Schneider Fáni Boldogul élünk. ELÜLTETTEM ROZMARINGOT . . . Elültettem rozmaringot tövestől Elmaradtam a kedves szeretőmtől. Szép szin alatt kicsaltad a szivemet, Verjen meg az, ki teremtett tégedet. Ha tudtad, hogy kedves rózsám nem szeretsz: Mért csaltál el ennyi földre engemet? Hagytál volna engemet a hazámba’, Mért csaltál el ez idegen országba!?---------------------------ELSZAKADTAM Elszakadtam a hazámból Gyöngyös városa felé, Fél utamból visszanézék hazám felé, Látom a nagy hegyeket, Hogy siratnak engemet: Arccal vagyok leborulva, Hazám felé fordulva! Könnyes szemmel feltekinték a nagy magas egekre, Ott láték egy barna hollót, hazám felé repülve; Állj meg holló, ha lehet, Vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én édesemnek; Ne sirasson engemet. EL VAN AZ ÉN BOLDOGSÁGOM TEMETVE... El van az én boldogságom temetve, Mióta nem nézhetek szép szemedbe. Szép szemeddel csalogattál engemet, Hogyha elhagysz, megrepeszted szivemet. Fújja a szél, kergeti a felleget, Te csaltál meg, nem én, rózsám, tégedet. Gyászba borult az én szivem miattad, Bánatomat, keservemet te adtad.--------------------------EMELD REÁM, KEDVES RÓZSÁM ... Emeld reám, kedves rózsám, ha szeretsz, Gyönyörű szép nefelejts kék szemedet; Kék nefelejts patak partjára való, Hej! patak az én lelkem is, Én lelkem is, zokogó. — 1 - -ELVETETTEM MAJORÁNNÁT . .. Elvetettem majoránnát, Nem tudom, kikel-e? Várom kedves szeretőmet, Nem tudom, eljön-e? Kikelt az én majoránnám, De nem az a teljes, Eljött az én szeretőm is, De nem az a kedves. HIRDESSEN LAPUNKBAN! A LEGJOBB EREDMÉNYEKET ÉRI EL! Boldog voltam . . . Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok; Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál Tudom, hogy mondanád: “Az Istenért gyermekem, Nem féled a halált?” Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: “Az ördög hurcol arra Szaggatni a ruhád.” ----------------------------A SZILVATERMÉS Két fuvaros találkozott az esztergomi utón. Elmenőben rákiált az egyik a másikra. —- Jó napot adjon Isten! — Fogadj Isten . . . —- Hova való bátyám? — Libádra, aki lelke van! Ahol az a sok szilva terem. , — A másik évben megint, mikor semmi szilva sem termett Libádon, összejő a fuvaros egy másik libádi emberrel, szokása szerint attól is kérdi: 'hova való? — Eh, mi köze kendnek ahhoz . . . Arra a nyomorult Libádra, ahol semmi szilva sem terem. Lassan Ének 1. Bol - dog vol . (am na - gyón bol - dog, azt se lúd - tani mi a ha - na( 2. Tu - dom azt, hogy cl - kár - tio - zom, é . le - tern .nek ez a ve - ge. Zongora Mert is kel - lett meg - cső - kol . ni, a te for - ró ha - zug Szí . dat? Az____én sor - sora rá van ír - va, egy sár . gu - ló fa - le . vél . re.
