Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-09-05 / 17. szám
1962 szeptember 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL ekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vademberek között az őserdőkben. De mindent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Éntőlem azt teheti amit csak akar! Engem mindez hidegen hagy. Da Souza még egy teljes percig gondolkozott, ötezer font nem volt csekélység és még fennforgott annak lehetősége is, hogy a kormányzóság esetleg megvonja a támogatását, amennyiben nehézségek merülnének fel. Addig habozott, mig Trent kivül volt az ajtón. — Trent ur- — kiáltott utána. — Jöjjön vissza! Elfogadom az ajánlatát! Trent arcvonásai a legkisebb izgalmat sem árulták el. — Itt a pénze? Da Souza egy halom aranyat és bankjegyet húzott elő. Trent gondosan megszámlálta a pénzt és zsebébe rejtette. Azután aláir'ta a szerződést, melyet a másik időközben megfogalmazott. — Egy pohár whiskyt? — kérdezte. Da Souza fejét rázta. — Minél kevesebbet iszunk ebben az átkozott országban, annál jobb nekünk! Az alkohol itt éppoly veszélyes, mint a méreg, elhiheti nekem! Egy szivart azonban szivesen elszivok, ha véletlenül van magánál. Trent egy hosszú szivart vett elő. — Komisz káposztalevél. De hát jobbat itt nem lehet találni. Boldog vagyok, ha a port lerázhatom itt bakancsaimról. — Még különböző részleteket is meg kell beszélnünk egymással. — Holnap, — hárította el Trent. — Mára elég! Még nem hevertem ki utam viszontagságait. Aludnom kell. Lábai meginogtak, mikor végre kiment a sötétségbe. A levegőt láztól terhes gőzök itatták át, melyek a mocsárterületrcl gomolyogtak elő. Trent egy darabot ment a viz felőli oldalon, azután egy fatörzsre telepedett. Az erdő morajlott feléje, amely kis távolságban terült el sötéten és áthatolhatatlanul. Babonás félelemtől űzve hátranézett. önkénytelenül behunyta szemeit és kezeit izzó JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 szempilláira szorította. Nem volt nagy képzelőereje, de mintha a sötét erdőből hirtelen lidércfényszerüen egy haldokló sápadt arca világított volna feléje — szomorúan és jelentőségteljesen, gyönge szemrehányást vegyitve pillantásába. Káromkodva fölállott és a hideg verejtéket letörölte homlokáról. Minden érzékét megfeszítve lesett a sötétségbe. Semmi mást nem hallott, csak a szél halk, panaszos hangját és a nyugtalan éjszakai állatvilág zaját. Bosszúsan indult hazafelé. Ez az utolsó éjszaka, amit a kis sátorban el fog tölteni. Az ajtóban megállóit és ismét visszanézett a titokzatos őserdő felé. — Most végeztem veled! — kiáltott fel örömmel.^— Életemet tettem kockára és nyertem! Holnap kezdem a nyereséget bezsebelni! HETEDIK FEJEZET. A siker tetőfokán. London egyik legnagyobb szállójának elegánsan bútorozott szobájában, iratokkal és Írószerekkel megrakott asztal előtt, magányos férfi ült. A székek hanyagul félre voltak tolva, a tálalón üres pezsgős üvegek állottak, a festett mennyezet felé dohányfüst kanyarodott. Itt is, ott is számokkal teleirt papírlapok, az asztal túlsó végén pedig acélkeretes irómappa. A háttérben kopott feketekabátos, fiatal alkalmazott a papírokat és aktákat nagy pléhdobozban gyűjtötte össze. Az imént zajlott le a gyűlés, befolyásos személyiségek összejövetele, akiket a kereskedelem világában hangadóknak ismertek el. Eleinte kissé gúnyolódva, később kritizálva, majd pedig lelkesen beszéltek a megvitatott tárgyról. A hátramaradt ur óriási sikert ért el. Nem tartozott a City mágnásai közé, mint a többiek, sőt soha nem is próbálkozott azzá válni. Hiszen életét eddig olyan civilizálatlan földrészen töltötte, ahol nemcsak pénzzel, hanem életével is játszik az ember. Ez a gondolataiba mélyedt ember Scarlett Trent volt. Könnyedén hátradőlt székében, szemeit az asztal egyetlen pontjára szegezve. Mintha ez a kis darab fényes mahagóni elmúlt életének egyes jeleneteit tükrözné vissza. A mai tanácskozás, mely alatt oly sikerrel védte álláspontját, amúgy is nagy vagyonát megkétszerezte, ő, aki néhány évvel ezelőtt egyetlen barát nélkül kötött ki Anglia partjain, ma már nagy szerepet vitt a társaságban. Milliomos volt angol fontokban — a világ hatalmasainak irigyelt egyike. A fiatalember duzzadó aktatáskájával a hóna alatt indulni készült. Tisztelettel közeledett főnökéhez, hogy azt gondolataiban megzavarja. — Lehetek még valamivel szolgálatára, Trent ur? Az ilyenképpen megszólított férfi gondolataiból egyszerre csak visszatért a valóságba — Köszönöm, — mondta és a fejével intett: — elmehet.! Jellemző volt rá, hogy hangja, a nagy diadal ellenére is kemény maradt. A fiatalembernek szinte torkán akadtak a szavak, amelyeket kimondani készült. — Én csak azt akartam ... — bocsánatot kérek, Trent ur — de bátorkodom nagy sikeréhez őszinte szerencsekivánataimat tolmácsolni. Scarlett Trent hidegen mérte végig. — Mit tud ön minderről? Mit érdekelhetik ezek az ügyek? A másik nagyot sóhajtott. Azt várta, hogy ma talán hozzáférhetőbb lesz a főnöke. Fiatal házas volt és családi örömöknek nézett elébe. Ezért beszélt. De most belátta, hogy helytelenül cselekedett. — Bocsánat Trent ur, — mondta félénken, — természetesen tudomásom van arról, hogy az urak hihetetlen összeget fizettek az ön Buchomari Szindikátus részvényeiért. Ehhez nekem valóban semmi közöm és sajnálom, hogy azt a megjegyzést kozkáztattam. — Igazán semmi köze ahhoz, hogy mit nyerek az üzleteimen, — dörmögött kelletlenül Trent. — Ezt már többször megmondtam önnek. Mit kötöttem a lelkére, mikor hozzám belépett? Hogy ne lásson, ne halljon semmit, csak végezze a munkáját, így volt vagy sem? Nos, ne meressze rám olyan ijedten a szemét, mint egy halálra rémült bagoly. Kedves Olvasóink! Mivel lapunk úgy Kanada, mint az Egyesült Államok egész területére jár, igy mindkét államban lakó olvasóink köréből felveszünk lapképviselőket. írjon feltételekért. Érdeklődő levelére szivesen válaszolunk. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. A másik nagyot nyelt. De eszébe jutott a felesége és öszszeszedte minden bátorságát. — Teljesen igaza van, Trent ur. Egy harmadik személy előtt soha nem is beszéltem volna igy. De egyedül voltunk és azt hittem, hogy a körülmények! megbocsáthatóvá teszik szavaimat. Főnöke rosszat sejtető morgást hallatott. — Ha mondom, hogy ne lásson, ne halljon semmit, akkor úgy is gondolom! Nem akarom, hogy üzleteimre figyelmeztessenek. Talán azt hiszi, hogy magam nem tudok róluk? — Minden bizonnyal Trent ur! Belátom, hallgatnom kellett volna. Scarlett Trent sajnálkozás nélkül kritikus tekintettel nézett a sápadt ideges arcra. — A kabátja igazán kopott, Dickinson. Miért nem vesz magának újat? — Most éppen teljes világosságban állok, Trent ur, — felelte a másik, akin újabb elfogódottság vett erőt. — Csak ki kell kefélnem. Alkalomadtán meg majd beszerzek magamnak egy újat. Főnöke ismét dörmögött valamit. — Mennyi a fizetése? — Havi nyolc font, Trent ur. — Talán azt állitja, hogy ebből a jövedelemből nem tud tisztességesen ruházkodni? Mit csinál tulajdonképen a pénzével? Természetesen moziban és kávéházakban mulatja el. A fiatalemberben most felébredt a bátorságnak egy szikrája. Elpirult. — Én nem járok kávéházba, Trent ur és évek óta nem ittam se bort, se egyéb szeszes italt. Én. .. nekem el kell tartanom a feleségemet... és talán ... most várjuk .. Hirtelen elhallgatott. Hogy is beszélhetett erről, ami minden félelem ellenére is, örömmel töltötte el és megdobogtatta a szivét, (Folytatjuk.) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17» MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —
