Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1962-07-20 / 14. szám
1962 Julius 20. 3-IK OLDAL Téged dicsérlek Tédeg dicsérlek, Én Uram, Istenem! A Te szent müved Idelenn minden. Idelenn, ott fenn, Amerre látok: Harmatcsepp, porszem, Napok, világok. Tied a halál, Tied az élet, Ura vagy minden Nagynak, csekélynek. Sietek Hozzád Az ima szárnyán, Atyám, fogadd el Gyermeki hálám.---------£»>-------------Hogyan készül a kenyér? Mikor a gabona megér'ett, a mezei állatok vígan lakmároznak belőle. Jön a veréb és tele szedi a begyét piros buzaszemekkel. Jön a hörcsög, meg az ürge és hordják a gabonát a föld alá éléskamrájukba. Az ember azonban nem eszi meg a nyers gabonát, hanem a malomban lisztet őröltét belőle. A lisztből pedig kenyeret süt. A kenyér a mi legfőbb táplálékunk. A jó Istenhez is a mindennapi kenyérért fohászkodunk. A vízimalmot folyóvíz hajtja.^ A malomban a molnár és •legényét' dolgoznak. Lisztes a! kabátjuk, & íicij niv, j a bajuszuk. Némely vidéken szélmalmokban őrlik meg a gabonát. A szélmalom vitorláját a szél hajtja. A nagyobb községekben gőzmalmok vannak. A gőzmalomnak nincs szüksége se vízre, se szélre, mert gőzerővel dolgozik. A gabonaszem beléből lesz a liszt, a héjából a korpa. A korpát a gazda a jószággal eteti meg. A lisztből a gazdaasszony vagy a pék kenyeret süt. A kenyérsütésnek örülnek a gyermekek. Mert akkor édesanyjuk lángost is süt nekik. A friss, meleg lángost megzsirozva és megsózva, némely gyermek még a cseresnyés rétesnél is jobban szereti. A városokban kenyérgyárak vannak. Egy-egy ilyen gyár 20- 30 falut is el tudna látni kenyérrel..- ---------------------------------Aratók dala Hajnal hasad, harmat esik, Munkálkodjunk késő estig. Gyűl a marok, hosszabb a sor, Majd alhatunk karácsonykor. A lány, legény hadd izzadjon, A buzaszár hadd ropogjon; Sarló alá meg van érve, Piroslik a szem belőle. Magyar hazánk boldog ország, A jó Isten be jó hozzánk! Amit szemünk, szivünk kíván, Bőven terem halmán síkján. Kis Dongó GYERMEKROVAT Lombos akácfák, nyárfák közül kandikál elő a fehérre meszelt tanya. Az utas még meg sem látja, már feléje rohannak a tanya őrei, a kutyák. Nem szeretik az idegent, azért ugatják. A tanyák a várostól, falutól és egymástól távol vannak, elszórva a síkságon. Néhol kettőhárom van egysorjában, de aztán napi járóföldön nem találunk egyet sem. A tanya csak egyszerű lakóház. Az épit magának tanyát, akinek a nagy rónán birtoka van. A tanyaház mellett van az istálló, a fészer, az ól, a csűr. Városi zaj nincs a tanyán, de azért van élet. Gyönyörű, szép, magyar élet. A tanyai emberek korán kelnek, kihajtják a jószágot a legelőre, a puha, zöld gyepre. A ludak is ott gágognak egy-egy gyerek felügyeletére bízva. Az udvaron, a ház körül meg a sok baromfi csap nagy lármát. Nehéz annyi jószág, cselédség1 közt rendet tartani. A tanyás gazdának bizony sok a dolga. De kijut a munkából az asszonynak is. A gazda szánt, vet. Ellátja lovait. Rendbehozza a kocsikat, hordja a trágyát. Gyűjti és boglyába rakja a szénát, kapál, kaszál. Szinte kevés a két keze, hogy minden dolgát'elvégezze. Az asszony feji a tehenet. Vajat köpül. Eteti a tyúkjait, pulykáit, kacsáit, libáit. Gyomlál a kertben, főzi az ebédet, varr, köt, foltoz, mert sok ruhát ront a földmüvesi foglalkozás. Este, mikor kigyullad a Göncöl-szekér az égbolton, mindenki otthon van. A gazda ott pipáz az eresz alatt, a kocsis abrakoltat, a cselédek tesznekvesznek egyet-mást. Azután csend borul a tanyára. Az esti szellő tilinkószót ringat. Bizonyosan a kis béres fújja. Majd az is elhallgat, mert itt korán kezdődik a pihenés ideje.,Jp éjszakát! A legelő haszna A rét a vadvirágok birodalma. Ott terem a százszorszép virág, az illatos kakukfü s csak a jó Isten megmondhatója, hogy még hányféle virág. A rét felett tarka pillangók röpködnek s a virágok kebeléből a szorgalmas méhek gyűjtik az édes mézet. A fű között fészket rak a fürj madár s onnan halljuk a kiáltását: Pittypalatty, pittypalatty El ne szaladj, itt maradj! A jó Isten nemcsak azért adta a rétet, hogy a virágokban gyönyörködjünk. Nemcsak azért adta, hogy pillangónak, fürjnek hazája legyen. A réten terem a fű. A fű a lónak, tehénnek, ökörnek, juhnak, kecskének az eledele. Mikor a fü jól megnő, a gazda lekaszálja. A lekaszált fü a napon megszárad s akkor már széna a neve. Ha sok virág volt a fü között, illatos lesz a széna s a háziállatoknak jobban ízlik. Az első kaszálás után a fü újra kinő. Ennek a második termésnek sarju a neve. A gazdaember nagyon ügyel arra, hogy jó szénája legyen. Jó szénája pedig akkor lesz, ha jól megszáritja. Kaszálás alkalmával a fü szép rendben esik. A rendet elteregetik s meg is forgatják, ha szükséges, hogy minden fűszál megszáradhasson. Ekkor boglyába gyűjtik, mert ha eső esik, megázik a széna. A boglyákat aztán szekérre r’akják és behordják. A szénát az istálló fölé, csűrbe vagy kazalba rakják s télen onnan adagolják az állatoknak. Ha a szénarakásban az esővíz befoly vagy ha a szénát nedvesen rakták el, megpenészedik. A penészes szénát nem eszik meg az állatok. A rét mivelése sokkal könynyebb, mint a szántóföldé. A jó gazda a rétet is megtrágyázza, hogy a fü gyökerének legyen tápláléka; megboronálja, hogy a felesleges gaztól megtisztítsa és hogy a föld egy kissé felpuhuljon. Ha nagyon nyirkos a rét, árkot ás, hogy a viz lefolyhasson. Nagy szárazságban, ha csak lehet, öntözgeti. A vakondtúrásokat minden tavaszszal elgereblyézi, hogy a kasza ezekben meg ne akadjon. Lám, elég dolga akad a gazdának ji réttel, is. Csak úgy várhatja a jó Isten áldását, ha szorgalmasan dolgozik. ----------------------------CÁFOLHATATLAN Tanár: Milyen tárgyakat választott Kisfaludy Károly a történelemből? Tanuló: Történelmi tárgyakat. Aratásba Learatták már a búzát, nem zizeg a szélben, Ezer kéve áll már sorban a tarlón, a réten. Nemsokára hallatszik a cséplőgép bugása, S a kicsépelt buzaszemek hullanak a zsákba. Lovak húzzák a szekeret, fölrakják a zsákot, Egy-kettőre munkához .is látnak a molnárok. Fehér liszt lesz a búzából, gyúrják már a pékek, Kicsik, nagyok örülnek a jóizü kenyérnek. Barlangokról Barlangot csak olyan hegyekben találhatunk, amelynek kőzetét a viz fel tudja oldani. Tehát leginkább mészkő-hegyekben. Az ezekben tovaszivárgó viz az évmilliók folyamán egyes helyekről egészen elviszi az ásványi anyagot és a keletkezett üreget nevezik barlangnak. Nekünk, házakban élő mai embereknek már nem fontosak a barlangok, csak szépek, érdekesek, titokzatosak. Annál fontosabb volt azonban az ősembernek, aki még nem tudott hajlékot építeni és a barlangokban volt kénytelen védelmet keresni az időjárás viszontagságai elől. Az ősvilági állatok egy része is a barlangPKoan" húzódott meg. Az ősember barlangban élte le életét és ott tartotta szerszámait is. Ennek köszönhetjük, hogy a barlang alját kitöltő földbe belétemetve megmaradt az ősember sok szerszáma, kőeszköze, megmaradt sok állat csontja. így tudunk képet alkotni magunknak arról, hogy milyen életet éltek legrégibb őseink. Ezért fontosak a barlangkutatások. Ez ma már külön tudomány. UTRAVALÓ GYERMEKEIMNEK E három erényt vésd szivedbe: A Hit, Remény és Szeretet. A Hit vezet Isten zsámolyához, A Remény a boldogsághoz, A Szeretet az emberek szivéhez. --------------------------------— Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja
