Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-07-20 / 14. szám

2-IK OLDAL Kis Dongó 1962 julius 20. A láthatatlanj j ember Irta: H. G. WELLS A rendkívül izgalmas és fantasz­tikus regény érdekes változatok­kal szórakoztatja olvasóinkat. (Folytatás.) Ez pedig azért van igy, mert a porrátörés következté­ben megsokszorozódnak az élei és a lapjai, szóval az a felület, mely a fényt megtöri vagy visz­­szaveri. Az üveglapnak csak két felülete van, de a porrátört üveg minden szemcséjének igen sok felülete van, mely a fényt megtöri és visszaveri és alig enged át a poron valamit. Ámde, ha ezt a fehér, porrá­tört üveget vízbe tesszük, azon­nal eltűnik, láthatatlanná lesz, mert a porrátört üvegnek és a­­víznek a fénytörési indexe majdnem ugyanaz és a fény csak kevésbbé törik meg és ve­rődik vissza, amikor az egyik anyagból a másikba megy át. Az üveget láthatatlanná tesszük azáltal, hogy az övével majdnem azonos fénytörési in­dexű folyadékba tesszük. Min­den átlátszó test láthatatlanná lesz, mihelyt oly anyagba, kör­nyezetbe helyezzük, melynek fénytörési indexe azonos az övével. És ha egy pillanatig gondoikozik^íBff *feg Ä gőben is láthatatlanná lesz, ha fénytörési indexét valami mó­don egyenlővé tennék a levegő indexével. Mert akkor nem len­ne sem fénytörés, sem vissza­verődés, amint a fény keresz­tülmenne az üvegből a levegőn. — Igen, igen, — mondotta Kemp, — csakhogy az emberi test nem porrátört üveg! — Nem, — felelte Griffin, — meít még sokkal átlátszóbb! — Értelmetlenség! ,.. — Ezt mondja ön, orvos lé­tére? Hogy felejt az ember! Tíz év alatt már elfelejtette mindazt, amit a fizikából ta­nult. Jussanak eszébe mind­azok a testek, amelyek átlát­szók, bár nem látszanak an­nak. A papiros — például — csupa áttetsző rostokból ké­szült, s azért fehér és nem át­tetsző, amiért a porrátört üveg fehér és átlátszatlan. Olajoz­sük ki a fostok közeit olajjal, úgy, hogy ne legyen másutt fénytörés és fényvisszaverődés, mint a felületeken: mindjárt oly áttetsző lesz a papiros, mint az üveg. De nemcsak a papiros lesz ilyen, hanem a gyolcsrost, a pamutrost, a farost és a csont, Kemp! A hús, Kemp! A szőr' és az idegek, Kemp! Szóval az egész emberi test, kivéve a vér vörös színét és a szőrök festőanyagát: minden áttetsző, színtelen szövetből al­­kotódik. Ilyen kevés is elég hát ahhoz, hogy láthassuk egy­mást. Mert az emberi test leg­nagyobb része, az élő teremt­mény rostjában, épp oly áttet­szők vagy átlátszók, mint a viz. — Persze, persze! — kiáltott izgatottan Kemp. — Éppen a múlt éjjel gondoltam a tengeri lárvákra, meg a kocsonyás­­testű puhányokra. — Most végre megért en­gem? ... Most világosan látja azt, amit én tudtam és gondol­tam, amikor hat év előtt el­hagytam Londont. De senki­nek nem szóltam .róla. Naervon előnytelen helyzetben folytat­tam a munkámat. A profesz­­szorom, Hobbema, becstelen tudományos kolóz volt. Lelki­ismeretlenül ellopta a más tu­dományos gondolatát, állandó­an kémkedett és leselkedett. Nem közöltem vele semmit, nehogy kénytelen legyek meg­osztani vele sikeremet. Csend­ben dolgoztam. Lépésről-lépés­­re közeledtem az eredményhez. A feltevés kísérletté, a kísérlet valósággá érett. Egyetlen élő léleknek sem szóltam felőle. Befejezett, sikeres munkámmal meg akartam lepni a világot, hogy egy csapásra híressé le-Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat hessek. A festékanyagok lé­nyegét kutattam, hogy kitölt­­hessem a kísérletem mentében mutatkozó hézagokat és ekkor szerencsés véletlenből — nem előre megfontolt szándékból — fiziológiai felfedezést tettem. -— Mi volt az? — Ön ismeri a vörös vérsej­teket. Én átváltoztattam őket fehérre, elszíntelenítettem őket anélkül, hogy az élettani szere­püket bármiben is megváltoz­tattam volna. — Hihetetlen! — kiáltotta Kemp csodálkozva. A láthatatlan ember felug­rott. Fel és alá járkált a kis rendelőszobában. — Elképzelheti, hogy milyen jól emlékszem arfa az éjszaká­ra. Későn volt. Napközben nem dolgozhattam, mert az együ­­gyü, bámész tanítványok egyre zavartak. Néha hajnalig vir­­rasztottam ott. Egyszerre fel­lobbant agyamba a gondolat. Egyedül voltam a tágas, kihalt laboratóriumban; a nagy lám­pák csendes, ragyogó fényt su­gároztak. — Átlátszóvá tehetnék egy állatot, egy élő szövetet. Kivéve a szőrében levő festékanyagot. És magamat is láthatatlanná tehetném. És egyszerre tisztán éreztem, hogy mit jelent ez reám nézve, aki csúf külsejű Albínó vagyok. Ez a gondolat tökéletesen hatalmába kerített. Abbahagytam a szűrést, — me­lyet éppen végeztem, — oda­mentem a nagy üvegablakhoz c.3 hibázol iám a~ magasan fénylő csillagokra. — Láthatatlan lehetnék — ismételtem. A feladat véghezvitele cso­dával lenne határos. Én ekkor már tudtam, hogy véghez fo­gom vinni. És sejtettem a rop­pant előnyt, amelyet a látha­tatlanság biztosítana. A titok­zatosság, a roppant hatalom, a korlátlan szabadság. Nem láttam akadályt magam előtt. Gondolkozzék csak rajta. És én, a kopott, szegénységgel súj­tott, visszataszító külsejű ta­nárjelölt, aki együgyü fiukat tanít valami vidéki kollégium­ban, egyszerre mindezt meg­szerezhetném. Kérdezem magától, Kemp, hogy mit tett volna az én he­lyembe? ... Mindenki rávetet­te volna magát erre a felfede­­zésrse. És én még három évig dolgoztam irtózatos, egétverő erőfeszítéssel. Minden legyő­zött nehézség után újabb át­hághatatlannak látszó aka­dály tornyosult előttem. S va­lahányszor fölkusztam egy szé­dületes meredeken, megint egy másikat pillantottam meg, amely még magasabb, még szé­dületesebb volt. A sok részlet, a sok figyelmen kívül hagyott apróság. És a csüggedés és a kétségbeesés. És a tanárom, a terhes vidéki professzor, aki mindig lesett és zaklatott: hogy mikor teszem már közzé a munkámat? zuk meg a feher papirost, tölt- pontosan megfizeti. MÉG KAPHATÓ AZ 1962-ES ÉVI Históriás Kalendárium Az Ízléses kivitelű, képes amerikai magyar naptár megrendelhető a “VASÁRNAP” kiadóhivatalában. Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 SOUTH BELLE VISTA AVENUE Youngstown 9, Ohio. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. És a tanulókkal való kínló­dás! Három teljes évig gyötrőd­tem igy! — És háromévi titkos, kép­telen erőfeszítés után rájöttem, hogy nem tudom befejezni a munkámat. Lehetetlen volt. Lehetetlen. — Hogyhogy? — kérdezte Kemp. — Pénz — mondotta a lát­hatatlan ember. — Nem volt pénzem. Az ablakhoz ment és kibá­mult a verőfényes vidékre. Az­után hirtelen visszafordult: — Megloptam az öregemet! Kifosztottam az apámat! Halkan, szinte suttogva tet­te hozzá: — A pénz nem volt az övé! És ő agyonlőtte magát! XX. FEJEZET. A great-portland-utcai házban. Kemp dermedten ült egy percig és lélektelenül meredt arra a fejetlen alakra, aki hát­tal feléje fordulva, kinézett az ablakon. Majd összerezzent, j eSZéb&^jttíutt' 'varaim, íeiUgTouv, megfogta a láthatatlan ember karját és elvezette az ablaktól. — Ön fáradt — szólt hozzá részvéttel. — És míg én kényel­mesen ülök a karosszékben, ön addig föl-alá futkos! Foglalja el az én helyemet. Griffin hallgatott egy dara­big, majd hirtelen tovább foly­tatta: — Mikor ez történt, én már nem voltam a kollégiumban. Ez multév decemberben volt. Szobát béreltem Londonban, tágas, butorozatlan szobát egy piszkos, régi házban, a rosszhi­­rü, szennyes great-portlandí­­utcában. A szoba csakhamar megtelt az apám pénzén vásárolt kísér­leti eszközökkel. A munka áll­hatatosan, sikeresen haladt. Minden nap közelebb vitt egy lépéssel a célomhoz. Olyan vol­tam, mint a sürü ködből kilépő ember, aki váratlanul értelmet­len rémdráma közepébe buk­kant. Eltemettem az apámat. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555

Next

/
Oldalképek
Tartalom