Kis Dongó, 1962 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1962-07-05 / 13. szám

1962 julius 5. 7-IK OLDAL Kis Dongó Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) Előbb vagy utóbb, egyik vagy másik állam szárnyai alá veszi. Ha ön nem teszi meg, a franciák majd a helyébe lép­nek. Már most lesnek az alkal­mas pillanatra. Kérem figyel­jen csak! Mindketten a sátor nyitott oldalához mentek és tekinte­tüket a falu felé irányították. Az uralkodó házával szem­ben levő kis tisztásról hosszú lángnyelvek törtek fel. A tűz körül meztelen alakok táncol­tak, akik állati ordítással lánd­zsájukkal sebeket ejtettek egy­máson. A király súlyos mámorában már alig állott a lábán és las­san a földre vetette magát, üres üveggel kezében. Egy szél­roham rettenetes illatot hozott magával. Francis kapitány hevesen szivta cigarettáját. — Brrr! — dörmögte. — Valóságos állatok! — Biztosítom önt, — mondta Trent, — ha kétszáz katonája nem heverne ott a bokrok kö­zött, ön és szegény Monty még ma este e gonosztevők zsákmá­nyává lennénk. Hiszi-e tehát még, hogy valami különöset kockáztatna, ha e bandával kellemetlenségei lennének? — A civilizáció érdekében alig gondolnám... —Teljesen közönyös szá­momra, hogyan fejezi ki ma­gát. Francis kapitány nevetett. E pillanatban Sam bátyja si­etve feléjük gurult, sápadt volt és kövér teste reszketett, mint a nyárfalevél. — Király haragszik! — li­hegte. — Teljesen berúgva! Mondja, fehérek mind menje­nek, vagy felgyújtja bokrot és lő mérges nyilakkal. Én készen. Teherhordók várni rátok. — Ha megszököl előlünk, mi­előtt elkészülnénk, — óvta Trent, — egy fillért sem kapsz tőlünk. Fontold meg jól a dol­got! A kis kövér megborzadt a dühtől és az aggodalomtól. JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetísrendezfl 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 — Tovább nektek nem sza­bad maradni! És király külde­ni fog azután harcosokat, kik hazafelé utón megölnek. — Fehér katonák is mennek veletek Buchomariba? Trent tagadólag rázta a fe­jét: — Nem. ők az ellenkező irányba mennek Warabendok felé. Sam egyre izgatottabb lett. —Meg kell hallgatni en­gem! Én nektek mondok, ki­rály üldözni fog — egész bo­lond haragtól. Fejét rázva elhallgatott. Francis elgondolkozott. — Igaza lehet a zsirtömeg­­nek. Az ön helyébe azonnal ke­reket oldanék. Nem segíthetek önökön. Trent úgy összeszoritotta fo­gait, hogy állizmai élesen ki­ugrottak. — Éveken át vesződtem eb­ben az átkozott országban az­zal, hogy egy kevés aranyat ta­láljak. És ez az én első jó üz­letem. Mint angol alattvaló kö­vetelem, hogy támogassa kon­­cesziómat! Engedjen bennün­ket a faluba! Francis megadta magát. — Majd gondoskodom kísé­retből. A legokosabb bizonyos benyomást kelteni. Egy pilla­natra, kérem! Visszatért a sátorba és figyel­mesen megszemlélte az öreget, aki még mindig a földön ku­porgott. Képzelődés volt-e vagy valóság, hogy az öreg, mikor Francis feléje fordult, hirtelen behunyta szemeit. Vagy vélet­­leriség volt-e, hogy Monty só­hajtva változtatta helyét és igy az arca árnyékba került? — Rendkívüli a hasonlóság, — szólott halkan. — Ha az em­ber mégis komolyan meggon­dolja nagyon valószínűtlen! Sötét pillantással elfordult Montytól és követte TTentet a holdvilágos éjszakába. A falu­beli zenebona egyre vadabb és visszataszitóbb lett. ÖTÖDIK FEJEZET. A fekete uralkodó. Az üvöltés ordításba csapott át, a vak izgalom öntudatos döhhé növekedett. Kik voltak ezek az idegenek, hogy ilyen szemtelenül az uralkodó köze­lébe merészkedtek, anélkül, hogy — amint ez illett volna — előbb követet küldtek volna hozzá? Mert Bekvandó királya ittas és józan állapotban is nagy súlyt vetett az etikettre. Szerette, ha a fehéreket hódo­­lásukkal megvárathatta és csúf hírek keringtek oly utazók fe­lől, akik Bekvandóba jöttek és többé sohasem látták őket. Ez a fehér kapitány, aki még ajándékot sem hozott, katonái élén, minden ceremónia nélkül egyszerűen behatolt a faluba, mintha ura és parancsolója volna e területnek. Most egy másik fehér emberrel tért visz­­sza, aki legalább másodmagá­val térdelt előtte és rummal és egyéb adományokkal halmozta el. Népe, az alkohol élvezetétől félig őrülten csak a parancsra várt, hogy a szemtelen betola­kodókat körülfogja. A négerek uralkodója fogát csikorgatta, lélekzete forró és szaggatott volt, de azért habozott. Túl a tisztás szélén tanyázott a kis katonacsapat, bátran, és jól felfegyverkezve. Elnyomta izzó haragját és gyertyaegyenes tartással igyekezett megőrizni méltóságát. Sam bátya aggodalmasan és reszketve közeledett. — Mit akarnak azok? — ri­­vallt rá őfelsége. A tolmács egy fatörzsön ki­terítette a Trenttől kapott írást és elmagyarázta az ügyet. A fekete ur'akodó valamivel ke­gyesebben bólintott. Az ok­mány arra az örvendetes kö­rülményre emlékeztette, hogy minden évben három hordó rumot fog kapni. Azonkívül él­vezetet szerzett neki, hogy ki­rályi jelét a sima, fehér papi­rosra karcolhatja. Szívesen hajlandó volt a formalitást is­mételni és a Sam által átnyúj­tott tollat megragadta. — ő, tiszt ur, éppen jött, — magyarázta a félportugál, — akarta téged írni látni! A felségnek ez hizelgett és egy diplomata arckifejezésével, akinél mindennapos ügy ilyen szerződések és koncessziók alá­írása, egy fekete keresztet raj­zolt a kijelölt helyre. — így jó lesz? — kérdezte -a tolmácsot, A kövér tolmács földig ha­jolt. — ő tudni akarja — és fejé­vel a kapitányra mutatott — felség, mit az jelent? A fekete uralkodó válasza derűsen hangzott: — Három hordó rumot min­den évben! Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizeté­si dijával, szíveskedjék azt mielőbb beküldeni, mert la­punkat csak annak küldhet­jük, aki az előfizetési dijat pontosan megfizeti. Orvosi receptre készitünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Sam nyugatra mutatott. — Fehérek ásni fognak — gépekkel, melyek gőzölögnek és lyukakat ásnak a földbe és fákat kivágnak. A király érdeklődéssel hall­gatta. Aztán ezt kérdezte: — Hol? jj Sam nyugatra mutatott. |l — A patak mögött... A király elgondolkozott. — Megkapom a rumot? Sam az okmányra mutatott. — Benne ebben, világosan benne. Az uralkodó vigyorgott. Ez nem volt királyi éppen, mégis igy volt. Ha a fehérek nagyon is messzire merészkednek, le kell őket puffantam, gondo­san les-állásból. Kényelmesen hátradőlt annak jeléült, hogy vége a kihallgatásnak. Sam Francis kapitány felé fordult: — Király elégedve van. Mon­dani, minden rendben lenni már előbb ... A felség hirtelen megélén­kült. Megragadta Sam karját és valamit súgott a fülébe. Most Sam volt az, aki vigyor­gott. — A király mondani, hogy ő most papirost kétszer aláírni és most négy hordó rumot akarni. Trent megvetően nevetett. — Úszni fog benne, Sam, igy jut el a pokolba! Sam közölte a királlyal, hogy a fehérek hódolatteljes érzel­mei folytán a három hordót négyre írják át, mire a király elégedetten távozott. Az angolok lassan a sátor fe­lé indultak. Ösztönszerü ellen­szenvet éreztek egymás iránt. Trent nyersesége, látszólagos szívtelen magatartása gyön­gébb társával szemben és gond­talan magatartása bosszantot­ták a kapitányt, aminthogy Trent idegei sem nagyon tud­ták elviselni. Gondozott külse­je, meggondolt, nyugodt mo­dora, látható öntudata ke­serítették el TTentet. (Folytatjuk.) ^ Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom